2018. június 10. | 06:56

A bukólámpás autók mindig vonzzák a tekintetet. A következő összeállításban 25 ilyen jármű található 1938-tól kezdődően.

Amikor a Cord az 1935-ös New York-i Autószalonon bemutatta a 810 modelljét, hatalmas szenzációt okozott vele. Ehhez hasonlót soha senki nem gyártott azelőtt, sőt, a technológia széles körű elterjedéséig is még vagy 30 évnek kellett eltelnie. A hatvanas évek végére, hetvenes évek elejére a bukólámpák már jól bejáratottnak számítottak, még olyan nagy neveknél is, mint a Lotus, Ferrari, Triumph vagy a Porsche.

2004-ben gyártották az utolsó ilyen autókat: a Lotus Esprit V8-ast és a Corvette C5-öst. A gyalogosok biztonságára vonatkozó előírások és az aerodinamikai tényezők nyírták ki őket. Az alábbi lista 25 csodálatos példányt tartalmaz. Gyártónként csak egy autó szerepel, hogy minél vegyesebb legyen a kép.

Buick Y-Job (1938)

Ezt a modellt tartják minden idők első koncepcióautójának – habár a Volvo által támogatott Venus Bilo öt évvel megelőzte. A svéd modell viszont nem kapott bukólámpákat, a Buick viszont igen. És ez csak az egyike volt az álomautó számos úttörő tulajdonsága közül.

Lotus Elan (1962)

Az első széles körben elterjedt sorozatgyártású autó, mely több mint 25 évvel a Cord után visszahozta a köztudatba a bukólámpákat. Az Elan több szempontból is mérföldkőnek számított: nagyszerű motor, minimális súly, teljesen önálló felfüggesztés és tárcsafékek. És természetesen az első lámpák.

Maserati Ghibli (1966)

Ugyanabban az évben jelent meg, mint a Lamborghini Miura. Ez volt a sikeres Maseratik előfutára, később jött még a Bora, a Merak, a Khamsin és az Indy névre keresztelt modell. A fiatal Giorgetto Giugiaro által tervezett autó coupé és spyder kiadásban is elérhető volt. A motorkínálat tekintetében volt 4,7 és 4,9 literes V8-as, magunk között szólva, egyik sem hangzik rosszul.

Oldsmobile Toronado (1966)

The Oldsmobile Toronado számos különböző ok miatt került rá a listára. Nem elhanyagolható a 385 lóerős V8-as, mely elsőkerék-meghajtással párosult egy olyan korszakban, ahol a versenytársak döntő többsége a hátsókerék-meghajtást részesítette előnyben. A 7000 köbcentis V8-as 645 Nm nyomatékra volt képes. Az autó irányítása ugyan problémás volt, de a bukólámpákkal felszerelt első rész legalább jól nézett ki.

Ferrari 365 GTB/4 (1968)

A Ferrari általában későn jelentkezik be az újdonságok világába. A bukólámpák tekintetében azonban egy nagy klasszikust alkotott a Daytona modellel. A vonulatot aztán szinte az összes modellen végigvitték, egészen az 550 M 1996-os érkezéséig.

Opel GT (1968)

A GT fényszóróinak felnyitása manuálisan, egy emelőkar segítségével történt. Csak balkormányos változatban készült, 1,1-es illetve 1,9-es motorral. Több mint 100 ezer darabot adtak el belőle Európában és Észak-Amerikában.

Saab Sonett III (1970)

A hármas szám a Saab Sonett három generációjára utal, az első kiadásból mindössze hat darabot gyártottak le. 1966-ban teljesen új tervezési megoldásokat vezettek be, ami meghozta a várt eredményeket. A harmadik szériából több mint 8000 példányt adtak el. Ez volt az egyetlen sorozatgyártású Saab bukólámpákkal.

De Tomaso Pantera (1971)

A Tom Tjaarda tervei alapján készült De Tomaso Pantera volt a tökéletes szuperautó. Legalábbis elméletben. A szép, áramvonalas test belsejében egy alacsony fenntartási költségű V8-as dolgozott, mely azért szépen teljesített nyomaték terén. 1971 és 1992 között nagyjából 7000 Pantera készült, egyértelműen ez volt a De Tomaso legsikeresebb modellje.

Lancia Stratos (1972)

Először az 1971-es torinói bemutatón láthatták a prototípust. Ez volt az első Bertone által tervezett Lancia. A motor egy 2,4 literes V6-os volt, a műanyag karosszéria pedig acélkeretet kapott. Az autó szinte verhetetlen volt a rali világában, hiszen 1974-től három egymást követő évben is ezzel nyerték meg a világbajnokságot.

Fiat X1/9 (1973)

Abban az időszakban, amikor a britek az MGB és a Triumph Spitfire gyártásán dolgoztak, a Fiat előrukkolt valami üdítően különböző megoldással. A motort például középre helyezték, a felnyíló első lámpák pedig még egy szinttel emelték a látványt. 17 év alatt több mint 150 ezer darabot gyártottak.

Lamborghini Countach (1974)

Egy utolsó apró részletig megtervezett szuperautó, lenyűgöző látvány. Az utána következő Diablo a kezdetekben szintén bukólámpákat kapott, melyeket később aerodinamikai szempontok miatt lecseréltek.

Triumph TR7 (1975)

A TR7 érkezéséig a Triumph TR modellek egyszerű vonalvezetést és nagy teljesítményű motorokat hoztak magukkal. A TR6-os például 2,5 literes, hathengeres motorral volt felszerelve. A TR7 merészebb formatervezéssel készült, a motor 2000 köbcentis négyhengeres volt. A V8-assal felszerelt TR8 1978-ban jelent meg, és főleg az észak-amerikai piacon hódított.

Porsche 924 (1975)

A Porsche első bukóámpás autója a 914-es modell volt, melyet 1969-ben mutattak be. 120 ezer legyártott példányt követően jött a 924-es, mely sokkal hosszabb ideig maradt gyártásban, ennek is köszönhetően érte el 150 ezres darabszámot. A Volkswagen és a Porsche egyesülése egyet jelentett a 914-es gyártásának végével, a döntéshozók inkább a 924-et részesítették előnyben.

AC 3000ME (1979)

Az 1973-as londoni autószalonon mutatták be Diabolo néven, eredetileg Austin Maxi motorral felszerelve. Még vagy hat évnek kellett eltelnie, hogy bemutassák a Ford Essex V6 motorral ellátott járgányt. Eddigre viszont már teljesen divatjamúlttá vált, és mindössze 71 darabot adtak el belőle.

Aston Martin Bulldog (1980)

Ahogy az a képen is látszik, szigorúan véve a Bulldog első lámpái nem felfelé nyíltak, hanem az előttük lévő panel ereszkedett le. A Lagonda tervezője, William Towns szabad kezet kapott, hogy megtervezze a világ leggyorsabb autóját, melynek erejét az Aston legendás, 5,3 literes V8-asának duplaturbós változata adta. A terv számos autó legyártásáról szólt, ám végül ez nem valósult meg, és mindössze egy készült el. A most zöld színben pompázó gép 2009-ben megjelent a Goodwoodi Sebességfesztiválon.

TVR Tasmin (1980)

Azok után, hogy évekig gyors, megfizethető és könnyűsúlyú sportautókat gyártottak, a TVR a stílusváltás mellett döntött a hetvenes évek végén. Új korszak kezdete volt ez a vállalat életében, a Tasmin pedig kiváló ár-érték aránnyal rendelkezett, különösen V8-as meghajtással.

Honda Prelude (1983)

A Honda akár az NSX modellel is szerepelhetne a listán, ám az túl kiszámítható lett volna, így most egy korábbi autót mutatok be. A Prelude névre keresztelt modellből öt generáció is készült, bukólámpákat ebből kettő kapott. Az első generáció konzervatív megoldásai után a másodikban jöttek az újítások – ám azt azért tegyük hozzá, hogy ezek a lámpák nem igazán segítették az autó aerodinamikáját.

Pontiac Fiero (1983)

Egy kicsivel a Toyota MR2 előtt érkezett, és ugyanazt az űrt volt hivatott betölteni a piacon. Megfizethető kétüléses sportautónak készült, és ez volt az első, széles körben elterjedt középmotoros autó, mely az Egyesült Államokon kívül is népszerű volt. Megbízhatóság terén nem volt túl jó híre, ám ezt ellensúlyozta a lenyűgöző teljesítmény. Ennek köszönhetően több mint 370 ezer Fiero készült öt év alatt.

Toyota MR2 (1984)

Két generációt még rejtett fényszórókkal teljesített az MR2, a változást a harmadik sorozat hozta el. A Toyota kiemelten fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy ez egy középmotoros autó – ez volt ugyanis az első ilyen japán autó. Később jött a Honda NSX, S660 és a Beat, ám még most is nagyon kevés ilyen japán sportautó létezik.

Volvo 480ES (1986)

Az első Volvo bujólámpákkal, és egyben az első Volvo elsőkerék-meghajtással. Az autókat Hollandiában gyártották, a felejthetőnek mondható 440-es és 460-as sormintáját követve a Renault 1,7-es és 2000-es motorjai dolgoztak bennük, előbbiből volt turbóváltozat is. Egy kabrióvá alakítható prototípust lepleztek le 1990-ben, végül ebből a projektből semmi nem lett.

BMW 8-Széria (1989)

V8-as vagy V12-es motorral hajtott luxus GT, mely ma a gyűjtők egyik kedvenc darabjává vált. Gyors, drága, kifinomult. A 8-as széria volt mindössze a második sorozatgyártású BMW bukólámpákkal, az első a limitált kiadású M1 modell volt. A 8-as széria gyártása 1990 és 1999 között tartott, mégis csak 30 ezer darabot adtak el.

Panther Solo (1989)

Az eredeti tervek szerint egy megfizethető, középmotoros, 1,6-os Ford Fiesta XR2 motorral felszerelt sportautónak indult. Majd a Toyota bemutatta az MR2-t, így a Panther újragondolta a történetet. Az eredmény egy sokkal drágább, négykerék-meghajtású, 2000-es Cosworth motoros verzió lett. A Solo bombasiker volt, az MR2 viszont nem.

Mazda MX-5 (1989)

Az eredeti Lotus Elan ihlette az MX-5-öst, mely 30 évvel a bemutatása után is hasít. 1989-ben jelentősen felkavarta az állóvizet, hiszen érkezett egy megfizethető, utánozhatatlan vezetési élményt nyújtó autó, mely mindezek mellett fantasztikusan nézett ki és megbízható is volt. Az idő múlása azonban ezeken az autókon is meglátszik, nem túl jó ugyanis a rozsdatűrő képességük.

Vector W8 (1989)

A Vector sztori megérne egy filmet, annyi csavar volt a történetben. A gyárat 1978-ban Gerry Wiegert alapította, első termékük pedig a W2 volt, mely azonban csak 1989-ben került gyártásba, W8 néven. Ebből azonban csak pár darab készült, mielőtt a céget felvásárolta volna a Lamborghini tulajdonosa, a Megatech.

A dolgok fordulatos alakulása után a Vector visszakerült Gerry Wiegert kezébe, aki manapság is vezeti a céget.

Cizeta V16T (1991)

Az ötlet még a nyolcvanas évek végén fogant, amikor a vagyonos rajongók nem sajnálták a pénzüket az extrém sportautókra. A Cizeta két, egyenként 3000 köbcentis V8-as motor kombinációjának köszönhetően egy V16-os motorral dübörgött. Ennek eredménye 560 lóerő és körülbelül 320 km/h végsebesség volt. A motor, és a sebesség azonban nem a legjobb tulajdonsága, nézd azokat a csodálatos lámpákat!