A BMW 3-as sorozat legikonikusabb darabja 1982 és 1994 között készült, az időtlen E30-ra a mai napig kapkodják fejüket az autóőrültek. A pehelysúlyú sportszedán hathengeres motorjaival és M3-as kivitelével örökre beírta magát a történelembe, nem beszélve a legsikeresebb túraautó címről.
Az egész 1962-ben kezdődött, mikor a Neue Klasse jegyében megszületett a négyajtós BMW 1500, melyben már kezdtek kirajzolódni a bajorok sportszedán-elképzelései. A nagy népszerűségre való tekintettel ezt követte az 1800-as, 1600-as és 2000-es modellek, a csúcsra pedig a 2002-es került fel. 1972-ben az ”új osztály” utódjaként megszületett az 5-ös széria E12 névre kódolt példány, melynek kompaktabb testvére az E21 nevet kapta. A 3-as széria első képviselője cápaorr-szerű orrával és sportos létével igen jól fogyott, nem volt más hátra, mint egy hasonlóan sikeres utódot tervezni. Lényegében sikerült is!
Maga az BMW E30 fejlesztése 1976-ban kezdődött, a dizájnért pedig nem más felelt, mint Claus Luthe, akinek többek között az E34-et vagy a legendás GT-t, az E31-et is köszönheted. 1979-ben véglegesítették a terveket, így 1982 novemberében be is mutatkozhatott a már kizárólag ikerfényszórókat használó E30. Gyártása 1982-től 1994-ig folyt, bár 1993-ig már csak a kabriót, ’94-ig pedig csak a Touringot gyártottak. Összesen ötféle karosszériával készült: eleinte négyajtós szedán és kétajtós kupé, 1987-től ötajtós kombi, 1985-től kétajtós cabrio, valamint Baur Cabrio változat is született. Újdonságnak számított a kombi és négyajtós szedán forma, sőt, az 1985-től 1991-ig gyártott összkerekes 325ix is valódi nóvum volt a maga idejében.
A műszerfal szinte teljesen megújult, de továbbra is a vezető felé irányozták. A szögletesebb karosszéria bevezetése által a cápaorr eltűnt. Az európai változatok modellfrissítése 1987 második felére tehető, ezeket már csak „nagylámpásként” emlegetik, mivel hátul nagyobb lámpatesteket kaptak. A krómozott lökhárítókat műanyagra cserélték, fekete ablakkeret, projektoros első lámpák, illetve már szériának számító jobboldali visszapillantót kaptak. Később érkezett a vezetőoldali légzsák, légkondi, a tehetősebb vevők bőrüléssel, napfénytetővel és fedélzeti számítógéppel szerelt példányokat is kérhettek.
BMW E30 Motorizáció
Az E30 az E21-ből származó 4 hengeres M10 és 6 hengeres M20-as motorokat használta eleinte, később az M10-et az M40 és M41 blokk váltotta, értelemszerűen az M20 is számos frissítést kapott. Az M21 motorokkal készült benzin és dízel kivitelben egyaránt, az öngyulladós erőforrásokat később szívó és turbós változatban is kínálták.
1982-ben a 316 egy 1766 köbcentis, karburátoros motort jelentett, 89 lóerővel. A 318i szintén az M10-et használta, de ez már Jetronic üzemanyag befecskendezéssel operált, így a teljesítmény 103 lóerőre ugrott. 1987-ben mutatkozott be az új négyhengeres, az M40 Motronic befecskendezéssel, így ekkora már a 318i 1796 köbcentis, a 316i pedig 1596 köbcentis motorokat takart. A 318iS kupé 1989-ben mutatkozott be az M42-es motort használva, ez számított az akkori legmodernebb E30 erőforrásnak DOHC-vezérléssel, továbbfejlesztett Bosch Motronic befecskendezéssel, hidraulikus szelepbeállítóval.
A hathengeres motorok sora a 320i-vel kezdődik, azt követte a 323i. A kisebb M20-as blokk 123 lóerőt, a 2,3 literes 137 lóerőt produkált, mindkettő a Bosch L-Jetronic üzemanyag befecskendezését használta. 1985-ben a 23i-t váltotta a 2,5 literes egység, mely 169 lóerőt teljesített, így ez kapott helyet az összkerék-meghajtású 325ix-ben.
1987-től a nagylámpás 320i 127 lóerőt a 325i 169-et teljesített. A gazdaságosabb változatot 325e-nek hívták, annak érdekében, hogy az alacsony fordulatszámú nyomatékot maximalizálják, 2,7 literesre növelték a lökettérfogatot, hét helyett négy csapágyas bütyköstengellyel és 1-1 szeleprugóval látták el a kisebb súrlódás miatt. Így 4250-es fordulaton 120 lóerőt tudott, de még fontosabb a 240 Nm es nyomaték 3250 fordulat/percnél. Ez volt a legnagyobb kapható motor az E30-ban, eltekintve a Dél-Afrikában megjelent 333i-től.
A BMW Dél-Afrikai Motorsport részlege alkotta meg 1985-ban a 333i típust, melynél a 7-es BMW 3,2 literes blokkját fogták, és beépítették az E30 kupéba. Az műveletnél segítségükre volt az Alpina, egészen 1987-ig készült összesen 204 példányban. 194 lóerő, 285 Nm és 7,4 másodperces gyorsulás társult a 228 km/h-ás végsebesség mellé. És ha már Alpina, érdemes hozzátenni, hogy az E30 biztosította az alapot a C1, C2, B3 és B6 a buchloe-i üzemnek.
A 324td a Frankfurti Autószalonon debütált 1983-ban, az M21 sorhatos dízel Garrett turbófeltöltőt használt, intercooler nélkül, 2443 köbcentivel és mechanikus befecskendezéssel. 1985-ban jött a 324d, 1987-től elektronikus üzemanyagpumpát használtak, ezáltal kisebb turbóval érhettek el nyomaték-növekedést, kevésbé feltűnő turbólyukkal.
Váltók / Felfüggesztés
Az alap 316 és 318i modellekhez a Getrag 242-es, négysebességes váltó járt, opcionálisan ötös váltóval is kérhették, ez a Getrag 240 a 320i-ben kapott helyet. A 323i, 325e és 325i az erősebb, Getrag 260-ast használta, az M3 pedig a Getrag 265-öst, ezt az öt gangos váltót Európában dog-leg váltónak hívták, hiszen az egyes fokozat lent található, hogy a 2-es és a 3-as fokozat között ne kelljen síkot váltani, Észak-Amerikában a standard, megszokott úton járó váltóval kínálták. A háromsebességes ZF 3 HP22-es automata váltó az M10 316 és 318i modellekben 1985-ig volt jelen, a négy sebességes változatot pedig bármelyik modellhez rendelni lehetett.
Az E30 jobb kezelhetőségét nagyban javította az elöl MacPherson, hátul ferde lengőkaros felfüggesztés, mely utóbbi kompakt kialakításának köszönhetően az utastérben és a csomagtartóban is nagyobb helyet engedett. Érdekesség, hogy az E30 első felfüggesztését és a 325i hajtásláncát használták a későbbi Z1 Roadsterben. Minden modell elöl tárcsafékeket kapott, a legtöbb hátul is ezt használta, kivéve a négyhengeres példányokat, az ABS 1986-tól vált elérhetővé.
BMW E30 M3
A méltán legendás M3-as típus először az E30-as szériában mutatkozott be, szélesebb, mokányabb megjelenéssel, 325i hajtáslánccal. A négyhengeres M10 motor szolgáltatta az alapot, mely az S14-es kódot viselte, eleinte 2300, majd 2500 köbcentivel. A legerősebb, mindössze 600 darabban gyártott Evo 3 változat 235 lóerő leadására volt képest, 6,4 másodperc alatt százon.
Az eredeti E30-ról lényegében a motorháztetőn és a tetőn kívül mindent átformáltak, jóval szélesebb lett, egyedi lökhárítókat, méretes hátsó szárnyat, M-pakettes belteret kapott. Az M3-család az egyetlen, mely a Porsche 911-nél több címet nyert, a versenypályákon használt példányok akár 380 lóerőt is produkálhattak, melyhez az egészen csekély, 1240 kg-os súly társult.
A 3-as széria második generációját 1994-ben az E36 váltotta, közel 2,5 millió példányt gyártottak, melynek köszönhetően világszerte képes megdobogtatni a fanatikusok szívét. A gyári állapotú, hathengeres, különleges kiadású modellek ára a csillagos eget súrolja, ha van pénz lóvéra, akkor érdemes külföldről behozni megkímélt példányokat, ha pedig kisebb a büdzsé, akkor a hahun is lehet találni kisebb benzines vagy esetleg dízel darabokat. Hosszabb távon érdemes gondolkodni, annyi biztos, hogy a becsben tartott példányok ára már csak felfelé fog igyekezni, főleg mostanában, mikor a youngtimerek egyre népszerűségnek örvendenek. Hogy mit lehet kihozni egy E30-ból? A Stancenation fotóit elnézve kifejezetten sokat!
Forrás:
