2018. március 14. | 14:24

Ha egy restaurátor cég belefog egy E12-es BMW-be, akkor abból csak jó sülhet ki. Na de mi a helyzet akkor, ha az autóhoz legjobban illő tuning elérése szintén célkitűzés?

Társszerző: Bolgár Krisztián

Sokan nem látják a varázsát a régi bimmereknek, ami szerintem egy nagyon nagy hiányosság. Bizonyos BMW-s csoportok és rétegek miatt rengeteg megbélyegzést kapnak a BMW-tulajdonosok, illetve tunerek, ami szerencsére csak egy töredékükre igaz. Ebből származhat az is, hogy valaki „nemet mond” a klasszikus BMW-kre. Egy valódi autófant viszont az különböztet meg egy „mondvacsinált” fanatikustól, hogy ki tudja zárni az adott típusok társadalmi, populáris vonatkoztatásait és csak a műszaki, formai valamint szerkezeti felépítésre koncentrál, adott autó elbírálásánál. Ezen szempontok alapján pedig mindegyik öreg BMW kivétel nélkül jó autónak tekinthető. Itt van például az elfeledett 5-ös széria nagyapja, az első generációs E12-es. Az oldschool BMW-kre szakosodott cég, a Vintage Motorsport Group, nem csoda, hogy ezt a típust választotta, mint első „stance projekt” a palettáján belül, mivel ezt a formát (is) „erre találták ki”.

BMW 5-ös széria már 1972 óta

A ’70-es évek rengeteg újdonságot tartogatott az emberiség számára. 1971-ben megjelent az első mikroprocesszor, 1972-ben megindult az Apollo űrprogram és szintén ebben az évben, a BMW megalkotta az új szériáját képző E12-es BMW-t. Ugyan az első két példának hozott esemény fontossága vitathatatlan, én most mégis inkább az utóbbiról ejtenék pár szót.
Ma már szinte lehetetlen találni hibátlan állapotú E12 M5-öt, ha meg mégis, azt a pénztárcád érezheti meg

Az újító 5-ös széria a kor középméretű luxus szedánja volt, ami ’72-’81-ig volt gyártásban, amíg le nem cserélte az E28-as „cápa” (érdekesség, hogy Dél-Afrikában 1984-ig gyártották az E12-öt). Az autó a négyhengeres M10-es motorcsaláddal debütált, de a gyártás megindítását követő évben már érkeztek is a hathengeres M20/30/90-es blokkok. A legtöbb E12-es végül a sorhatos motorral lett felszerelve, a csúcs, M-es verzió pedig a 3,5 literes M90-es blokkal. A már Bosch L-Jetronic befecskendező rendszert használó 210 lóerős erőforráson kívül az M-es széria első és hátsó toldatokat, sportfelfüggesztést, Recaro üléseket, M1-es kormányt, LSD differenciálművet, valamint sportfékrendszert kapott, ezzel kiemelve a legelső M5-ös presztízsét.
E12, ül, marad – az 5-ös széria nagyapjának is jól áll az extravagáns ültetés és felni kombináció

Az 1976-os facelift jót tett az autónak, hiszen még karakteresebb lett a szedán megjelenése. Az amerikai modellek pedig a már megszokott növelt törészónájú lökhárítókat, valamint katalizátoros kipufogórendszert kapták, lambda-szondával, ami 7 lóerős teljesítményesést jelentett mindegyik modell számára.

38 éves BMW, kicsattanó formában

Ron szakmai ártalma, hogy mindig újabbnál újabb, öreg BMW-kel találkozik. Olykor Ő is kifog olyan állapotúakat, amiknek már rég múzeumban lenne a helyük, a többi bimmert pedig olyan állapotra hozza, hogy kiállítási darab lehessen. Nem is csoda, hogy a tuner garázsa számít az egyik legnagyobb (csak a CATuned után, hamarosan beszámoló) kaliforniai, BMW specialista restaurátor és tuning műhelynek, ami nem kis szó. A francia Paul Bracq által tervezett E12-esből ma már egyre kevesebb ép állapotú példányt találni, az M-es szériát pedig nyugodtan el lehet felejteni (na jó, nem teljesen, minden csak pénz és idő kérdése). Ron viszont rátalált, egy 1980-as gyönyörű állapotú E12 535i-re (nem az M-es kivitel), amelynek óracsoportjában mindössze 49 ezer mérföld, azaz 78 ezer kilométer hevert, leinformálható előélettel. A bimmer-fan műhelytulajdonosnak nem is kellett kétszer mondani, hogy hozza el a szürke szedánt, mivel eleve egy új irányvonalat akart kipróbálni. Az pedig a stance-műfaja volt, hiszen a restaurálásra szakosodott garázs még egy ilyen jellegű projektet sem vitelezett ki.
A facelift utáni E12-ök nagyobb hátsó lámpákat és új kasznielemeket kaptak. Az európai piacos lökhárítók pedig jobban állnak a szedánnak, mint a nagy USA verziók

Persze az autón azért akadtak hibák, amit egy restaurátor műhely nem engedhet meg magának. Ezért a teljes szétszedés és minimális kasztnimunka után Ron lefújta gyári színére az autót, az euro-piacos króm elemeket felpolíroztatta és helyrehozta a 3,5 literes sorhatost is, teljesen gyári állapotára (az utolsó csavarig).

Új stílus, bevett szokások az E12-nél

Ron felhasználta barátja, Mike Burroughs segítségét, akiről már írtam Rusty Slammingtonnal kapcsolatban. Az öreg BMW-k másik fanatikus függője az Air Lift levegős rendszerét ajánlotta Ronnak, hiszen a kezdet mindig egy alapos ültetéssel kell, hogy elinduljon, pláne egy ilyen meló esetében. Az airride beinstallálása után Ron még egy H&R kormányösszekötőt vásárolt az 535i alá, hogy a súlyosabb kanyarok se jelentsenek problémát a koros hölgy számára. A következő felmerülő kérdés pedig a felni témája volt, amely során a tunernek nem is kellett olyan sokáig gondolkoznia.
A beltér is kapott némi törődést, a ritka 4-ágú Alpina kormány pedig még az M-es verzió M1-es kormányát is „űbereli”

A háromrészes BBS RS krómfelnik, egyedi „step-up” lépcsőzetmentes peremekkel jól bevált választásnak számítanak az E12 alá. A beltér fekete szarvasbőrrel bevont műszerfalat, egyedi Alpina kormányt és teljesen felújított kárpitokat kapott, megőrizve az autó beltéri hangulatát a ’80-as évekből. Ron abszolút büszke arra, hogy valami újban is kipróbálhatták magukat, az eredményt elnézve pedig nem ez volt az utolsó ilyen jellegű projektjük. Én már nagyon várnék egy újabb ültetett bimmert a Vintage Motorsport Grouptól, na és te? Forrás: