Vajon mit rejthet egy rozsdás, patinás Datsun karosszériája? Többet, mint azt elsőre gondolnád, hiszen egy egyedi Wankel-motoros sleeperről van itt szó.
Társszerző: Bolgár Krisztián
Azt hiszem a sleeper fogalommal már megismerkedtél, hogyha rendszeresen olvasod a tuning cikkeim zömét, de ne ess pánikba, ha mégsem, mert tervezek egy bővebb beszámolót erről a fogalomról is. A lényeg tömören, lesarkítva, hogy egy olyan karosszériába csempésznek olyan túlméretezett erőforrást, amire senki sem számít.
A műfaj egészen a hot-rod világ kialakulásáig vezethető vissza és onnan is származik a lerúgott, korrodált, „olajos rongy” külső effektus is. Ennek oka sem véletlen, hiszen ha valaki meglát egy rozsdás karosszériát, mindenre gondol, csak arra nem, hogy egy több száz lóerős blokk pihenget a motorterében. Phil is ezt az alapelvet követte, amikor megmentett egy Datsun 510-es kasznit a roncsteleptől. Egészen új irányt vett az öreg bódé élete.
200 dolláros Datsunból egy igazi showcart
Azt hiszem az egyik legfontosabb ismét tisztáznom az alapautó történetét röviden, hiszen ha nem vagy oldschool JDM-fan, akkor nagy eséllyel még nem hallottál a Bluebirdről. Az 510-es Datsunt 1968 és 1973 között gyártotta a Nissan almárkája, azzal a céllal, hogy egy sportos, de megfizethető árú, egyszerű autót dobhassanak piacra.
A hátsókerék-hajtásnak, valamint a változatos motorválaszték miatt a Datsun elég hamar komoly sikereket tudott elérni a Bluebirdel. A kedvező ára miatt hamar elterjedt a „szegény emberek BMW-je” jelző, ami csak azok szerint volt negatív fricska, akik akkoriban 02-es BMW-vel jártak.
Az 510-es ugyanis egy nagyon jó autó volt, a kornak megfelelő modernizált MacPherson első futóművel, 1,3-tól egészen 1,8-ig elérhető sornégyes blokkal, valamint változatos karosszéria kivitellel. Akkoriban a négyajtós szedán volt a legkelendőbb, de mára inkább a kétajtós kupé kivitel a legvonzóbb a gyűjtők számára.
Pontosan 50 éves múltja miatt az 510-es modellek körül kialakuló kultusz soha nem látott méreteket öltött. A még fennmaradó makulátlan állapotú Datsunok egy új 3-as BMW ára körül mozognak (ennyit a szegények BMW-je jelzőről), arról nem is beszélve, hogy természetesen ebből a jóból is kimaradt az európai piac.
Ugyan volt némi európai import 510-ből, de az amerikai és japán kultusz erősödése miatt szinte mindent felvásároltak az utóbbi időben az Óceán túlpartjáról. Phil Blottie azonban szerencsésnek mondhatja magát, hiszen összesen 200 dollárt fizetett egy romos állapotú 510 karosszériáért. Már akkor tudta, hogy a vételár hatványozott értékét fogja ráborítani az autóra, de a végeredményt elnézve kicsit sem bánja ezt.
Egy 510-es Bluebird megmentve az enyészettől
Phil előéletéről még annyit érdemes tudnod, hogy az elmúlt húsz évében már 15 db 510-es Bluebird volt a tulajdonában, amiből már következtethetsz, hogy bizony egy specialistáról van itt szó. Phil él-hal ezért a platformért, leginkább azt szereti benne, hogy egyszerű, de meggyőző formával rendelkezik, olcsó, mindemellett könnyedén szerelhető.
Egyszóval minden tulajdonsággal rendelkezik, ami egy boldog autótulajdonos számára szükséges. Ugyan igen színes Phil Datsun-múltja, ettől függetlenül ilyen extrém projektbe még sosem fogott bele. Ami azt illeti, nem is tervezte, hogy ilyen végletekig el fog jutni, csupán annyit tudott, hogy meg kell mentenie egy Datsun kasznit. 200 dollárért meg is vásárolta a roncstelepre ítélt, rozsdás, de szerkezetileg tökéletes karosszériát.
Eleinte nem volt ötlet, hogy most mi is legyen a sorsa, de Phil barátaival tartott ötletbörzéje után megvilágosult. Tudta, hogy a sleeper tuning reneszánszát éli és hogy a rozsdás kaszni kapóra jönne egy ilyen projekt megvalósításához. Éppen ezért felkutatták az internetet és hosszas tanakodás után megszületett a Datsun összképe.
13B Wankel blokk + Datsun 510 = teljes állelhagyás
A tuner az egyik legkézenfekvőbb blokkot választotta a projekthez, ami még be is férne a sornégyesekhez kitalált motortérbe, a tűzfal babrálása nélkül. Ezért egy Mazda 13B kéttárcsás blokk került beépítésre (egy FC RX7-ből), amely 48 mm-es Weber karburátorokat, Racing Beat leömlőt, Holley benzinellátást, MSD gyújtást, illetve egy 2,5” colos kipufogórendszert kapott.
Az RX7 ötsebességes manuális váltója, a Racing Beat tengelykapcsolója és az R200-as hajtás tökéletesen kezeli a körülbelül 200 lóerőre feltornázott szívó teljesítményt, ami ekkora kasztni esetében több, mint elegendő. Persze most tudom, hogy min gondolkozol.
A rozsdás kaszniba hogy lehet ilyen műszaki tartalmat beleszerkeszteni? Nos, a kaszni főbb felfogatási pontjai illetve törészónái teljesen érintetlenek, ami azt illeti Phil meg is erősítette azokat. Tény, hogy ezek nélkül nem is lehetne belefogni egy ilyen kaliberű projektbe.
A futómű egyedi Air Lift levegős rendszert, új szilenteket, egyedi lengőkarokat, toronycsapágyakat és kormányösszekötőt kapott, teljes Wilwood négy-, illetve kétdugattyús fékrendszerrel. A patinás külső egy FutoFab retró első spoilert, W123-as Mercedes fényszórókat, korhű emblémákat és egy egyedi versenydizájn matricázást kapott, amihez tökéletesen nem passzolnak a 15x7” és 15x8”-os BBS RS-ek. Éppen az ellentmondások miatt néz ki ilyen őrülten ez az autó.
Phil philozófiája (kihagyhatatlan poén, bocsánat) szerint nincs szükség 20 000 dolláros fényezésre, 700 lóerős teljesítményre vagy brutális felnikre a megfogó tuning érdekében, értelmes keretek között is lehet hardcore showautót összerakni. Phil 510-ese tökéletesen prezentálja ezt, ami ha kell, gumit füstöl, ha kell, pózol, de ha arról van szó, akkor akár bejárja az egész Nyugati-partot. Te átszelnéd ezzel a géppel Európát?
Forrás:
