Közel 100 éves múlt – a Toyota lenyűgöző története

Társszerző: Bolgár Krisztián

16 985 870 eladott példányszám, 28,74 trillió jen árbevétel, illetve 366 445 alkalmazott. Ezek csupán a három legérdekesebb adat (2015/6) japán első számú vállalatáról, a Toyotáról. Kevés lenyűgözőbb történelmű és eredményességű autómárka van a Toyotánál, de itt most nem is az összehasonlítást igyekezem kihangsúlyozni. Sokkal inkább a japán mentalitást, emberséget és becsületet, amihez hozzájárul az a bizonyos gazdasági, illetve reform érzék is. Számos más autógyárral is kezdhetném a visszatekintő beszámolókat, de úgy gondolom, hogy a Toyota érdemli meg az elsőbbség szerepét, amit a cikket végig olvasva te is megfogsz érteni, hogy miért!

A textilipar, az ugródeszka a Toyota számára

Az első, valamint legfontosabb név a Toyota vállalat taglalása során japán „feltalálókirálya”, Toyoda Sakichié, aki 1867-ben született bele az újraformálódó Japán világába. A Meidzsi szövetségi kormány volt az első vezetése Japánnak, aki nyitott a nyugati világ felé és engedte az áruk és tudások szabad áramlását. A feltalálóként és üzletemberként tevékenykedő Toyoda a fellendülő textiliparban igyekezett elhelyezkedni, ezért hosszas kutatás eredményeként feltalálta az automata szövőszéket, aminek köszönhetően a gépkezelő már több gépet tudott egyszerre kezelni. Ennek volt köszönhető a termelékenység növekedése. 1926-ban megalapította a Toyoda Automata Szövőszék Vállalatot. A vetélő váltó szövőgépek azt az elvet követték, miszerint érzékelték a szál szakadását és azonnal leállították a folyamatot. Ez az elv mindmáig megmaradt a Toyota gyártósorain, ugyanis ha bármi (nyilván megfelelő mértékű) hiba következik be, az egész gyártóegység leállhat, amíg azt ki nem javítják. Az automata szövőszék szabadalma végül az angol textilóriáshoz, a Platt Bros. & Co. céghez került, mintegy 100 000 font értékében. Ez az összeg volt a tőke arra, hogy Sakichi fia, Toyoda Kiichiro elindíthassa autóipari tevékenységeit.

Az autógyártás megkezdése, az első A1-es Toyota

Az 1898-as születésű Kiichiro 1930-ban fogott bele egy motor elkészítésében. Kiichiro célja egyértelműen apja elveit követve, csak japán alapanyagokból és erőforrásokból állítson elő egy terméket, esetében egy motorblokkot. A szövőszékgyáron belül 1933-ban alapult meg a motorgyártó üzem, majd 1934-ben el is készült az első benzines, saját fejlesztésű motorblokk. 1935 végére pedig legurult az első A1-es személyautó, illetve G1-es teherautó. Végül 1937-ben a Toyota autógyártó részlege kivált a textilgyárból és Toyota Motor Works (Toyota Jidosha) néven kezdett el működni. A második világháború beköszöntével Kiichiro hiába ellenezte a háborút az USA-val, mégis számtalan megrendelést kapott a Toyota a japán hadseregtől. Motorok, teherautók és még repülőgép-hajtóművek is készültek a hadsereg számára. A háborút átvészelték, de az elképesztő szerencséjük az volt, hogy Japán a két atomtámadás után augusztus 15-én kapitulált. A Toyota gyártelepére kitűzött amerikai atomcsapás augusztus 21-re volt kitűzve, ami szerencsére elmaradt a megadás miatt elmaradt. A háború után az USA megengedte a Toyota számára, hogy teherautókat gyártsanak a romok eltakarítására. A megsemmisült japán autógyártás újbóli beindítását azonban nem engedték még egy darabig helyrehozni, mivel régi amerikai autókat exportáltak az országba (amelyek főként nagyméretű lökettérfogattal rendelkeztek). Éppen ezért jelent meg 1947-ben a Toyota SA kisautó, amely 1 literes blokkal a Toyopet becenevet kapta. Ezzel akarta a Toyota valamelyest fellendíteni a belpiaci autógyártást. Az infláció illetve az ország hanyatlása azonban teljesen leállította az autókeresletet és rengeteg japán autógyártónak kellet bezárnia (akár végleg). A Toyota erre nem volt hajlandó és Kiichiro a bércsökkentést követően – miután az nem vált be – megkért 7900 munkása közel 1600-at, hogy önként hagyja el a vállalatot, ezzel megmentve annak fennmaradását. A lenyűgöző viszont az volt, hogy Kiichiro volt az első, aki felmondott, ezzel hatalmas tiszteletet formálva maga körül és 2000 gyármunkás követte döntését, kihúzva a Toyotát a csőd széléről. Kiichiro két évvel később, 1952-ben meghalt.

Világcéggé válás, az új eszmék megalakulása

Kiichiro unokatestvére, Toyoda Eiji túl fiatal volt a cég vezetéséhez Kiichiro halálakor, ezért a Toyota termékfejlesztési részlegének lett az igazgatója. Első dolga hivatalba lépése után egy amerikai utazás leszervezése volt, aminek célpontja a Ford gyártósora volt. Óno Taiicsi segítségével dolgozták ki a Toyota Production System (TPS) világhírű technológiáját, aminek alapja Taiicsi által tökéletesített Just In Time-elv volt. Lényege, hogy minden gyártóegységhez csak a szükséges mennyiségű alapanyag legyen felhalmozva. Később Eiji hazatérése után a TPS kidolgozásával bízta meg Taiicsit, aminek eredménye a világ legtermelékenyebb gyártástechnológiája lett (mára számos más gyáróriás használja a módszert). A gazdasági csavar Eiji vezetése során az volt, hogy megalapították a Toyota Motor Sales-t, amely banki hitelből megvásárolta a Toyota Motor Works termékeit, így a gyár működése független volt bárminemű gazdasági vészhelyzettől. Egyszóval a termelés folyamatos volt. Közben megszületett az első nemzetközi sikereket is elérő modell az 1955-ben megjelent Toyota Crown, majd később az ’57-ben megjelenő Corona, amely a TPS-nek köszönhetően olcsóbban gyártottak a riválisoknál, ezért olcsóbban is árulták. Az első nagy siker viszont a Corolla típus megjelenése volt, ami 1967-ben (1 év gyártás) alatt elérte a 160 000 legyártott darabot, mára pedig közel 40 millió Corolla modell gurult le a gyártósorokról.

A tengerentúli Toyota

A Crown és Corona modellek értékesítése 1957-ben kezdődött meg az USA-ban, de komolyabb sikert nem ért el a két modell. Kiderült, Eiji csupán az igényeket akarta felmérni. Európában egy Skoda importőr vitt először Toyota modelleket Dániába, majd később belga és holland partnerek is jelentkeztek, mivel az öreg kontinensen már komolyabbak voltak az eredmények. Az 1973-as olajválság jelentősen csökkentek az európai eladások, amire a Toyota válaszcsapása egy 20%-kal kevesebbet fogyasztó Corolla valamint új Carina modell volt. Az USA-ban viszont a GM védeni próbálta a piacát, ezért megszorításokat szorgalmaztak a Toyota ellen. Ennek megoldása a New United Motor Manufacturing vállalat volt, amely a Toyota amerikai gyártó, értékesítő egysége volt (amerikai alapanyagok és erőforrások alkalmazásával).

Toyoda Shoichiro 1982-ben váltotta le Eiji-t, akinek elsődleges terve a luxusiparba való betörés volt. Ugyan a Toyotának már volt saját luxusautója Century néven, de egy külön részleget szerettek volna létrehozni, amely csak luxusautó gyártással foglalkozna. Az évekig tartó fejlesztő munka eredménye az LS400-as Lexus lett, ami a Lexus leányvállalat megszületését is jelentette egyben. A Toyota globalizációs stratégiája, illetve az említett gyártási technológiái lehetővé tette, hogy 2002-re akkor legyen a bevétele, mint Japán összes autógyárának összesen illetve több készpénzzel rendelkezett, mint a GM és a DaimlerChrysler együttvéve. 2012-ig a Toyota vezette a személyautó eladási ranglistát az egész világon, majd a Volkswagen ideiglenesen megelőzte, de a mai adatok alapján ismét a Toyota az elsőszámú személyautó gyártó az egész világon. Lehetséges, hogy a 100 éves múltja is közrejátszott ebben? Neked mi a véleményed erről? Forrás:

• Toyota T-step – Technical Education Program