Gondolkodtál már, hogy honnan ered a drift? A következő sorokban a sport születéséről és a hozzá tartozó kultikus japán autókról tudhatsz meg többet!
Társszerző: Rupa Adrienn
Biztosan számodra is ismerős a drift kifejezés. Ha máshol nem is, a Halálos Iramban sorozat harmadik epizódjában már biztosan láttál üvöltő motorral, elmebeteg kormányszöggel, és hatalmas lendülettel keresztbe csúszó járgányt. Következő cikkemben a napról napra nagyobb népszerűségnek örvendő drift ágazatról szedek össze néhány tudnivalót.A drift, mint sportág megszületésének története
A 80-as, 90-es évek Japánjában tombolt a JTCC-őrület (Japanese Touring Car Championship), emellett pedig a drift is kezdett egyre népszerűbbé válni a versenysorozatok nézői között. A 70-es években Takahashi Kunimitsu kezdte el lefektetni a drifteléshez szükséges vezetéstechnika alapjait. A mostanra „Drift King” néven emlegetett Tsuchiya Keiichi volt az első, aki hegyi szerpentineken gyakorolta a Takahashitól látott technikákat. Tsuchiya hamar hírnevet szerzett a közönség körében tudásával, a neve megkerülhetetlenné vált, ha a témáról van szó. 1987-ben született meg a Pluspy néven ismert több mint 23 perces rövidfilmje, amiben egy Toyota AE86 Corollával hegymenetnek lefelé veszi keresztbe a kanyarokat. Ez a videó azóta is inspiráció minden versenyző számára, alapműnek számít, még ha a 80-as évek zenéje már nem is tűnik annyira modernnek: Az első önálló drift versenyeket Daijiro Inada, az Option Magazine alapítója és főszerkesztője segítette életre kelteni D1 Grandprix néven, miközben ő maga is nagy lelkesedéssel ült a kormány mögé. A drift mint autósport a világ többi részén a 90-es évek derekán kezdett népszerűvé válni, főleg, miután a kaliforniai Willow Springs Raceway versenypályán tartott bemutatót Takahashi, Tsuchiya, és Kenji Okazaki egy, az Option Magazine által vásárolt, Nissan 180SX-szel. A Willow Springs Racewayen tartott bemutató óta egyre nagyobb vehemenciával töri be magát a köztudatba és a már népszerű autósportok világába ez az elsőre értelmetlennek tűnő csúszkálás.A drift lényege dióhéjban
Menj keresztbe ügyesen! Najó, ennél azért picit bonyolultabb. A drift, mint sportág, talán leginkább a ralihoz hasonlítható, a legfőbb különbség, hogy itt nem a részidő, vagy a megtett szakasz hossza határozza meg az eredményt, hanem az autó csúszásának koordinálása, a vezetéstechnika és a stílus az, amit a bírók pontoznak. Lényegében a legjobb, ha egyetlen centimétert sem halad az autó orral előre! Itt a minél nagyobb beesési szög, a megindításkor mért sebesség a fontos, hogy a pilóta kézifékezés nélkül el tudja-e érni, hogy a csúszás folyamatos legyen, ne tapadjon be, esetleg pörögjön el, boruljon fel az autó.Az original japán utcai versenyek, ahol még hegyi, erdőkkel övezett utakon versenyeztek, egyszerre 4-5 autó is haladhatott úgynevezett tsuisoban egymás mögött. Napjainkban a nagypályás versenyeken egyszerre két pilóta méri össze tudását, ahol minimum két kör alatt döntik el, hogy ki teljesíti jobban a szakaszokat. Mindig van egy vezető, és egy követő autó, a hátul haladó versenyzőnek lehetőleg minél közelebb, minél inkább ráautózva kell teljesíteni a kört, anélkül hogy összeütközne az elől haladóval. Majd a pilóták pozíciót cserélnek, és még egy kört tesznek a megváltozott felállásban.
Az autók, amelyek nélkül sosem indult volna el drift
Manapság előszeretettel használnak gyakorlatilag bármilyen hátsókerekes járművet driftelésre, átépített BMW-ket, Mercedeseket is találni. Eredendően viszont nem ezek azok a járgányok, amik a hegyre születtek. Említésre került már a Toyota AE86 jelölésű Corollája, ami egy igazi nagyágyú, de van még mit felsorolni! Első helyen egyértelműen a Nissan 200SX/Silvia helyezkedik el, ezekről egy kicsit bővebben is írok. Számos modell került kiadásra a 80-as évektől a 2000-es évek elejéig. Lehet szó 180/200/240SX-ről, bódét tekintve a három típus megegyező, motorbeli különbségek viszont akadnak. Az USA-ban elterjedt 240SX-et 2.4 literes szívó motorral szerelték, volt belőle automata váltós is, de be kell látni, ha driftre használsz egy 240SX-et, nem igazán hasznos az automata váltó, hiszen nagyon sok múlik a kuplungtechnikán.Európában, beleértve Magyarországot is a 200SX volt a legelterjedtebb, míg a 180SX csak japánban gyártott belpiacos, úgynevezett JDM (Japanese Domestic Market) autó. A 180SX SR20DET jelölésű motorral került a piacra, ami már egy 2 literes turbós szívet kapott, így a kb. 1200 kilós tömegével csodákra volt képes. A 70-es évek közepén került kiadásra az S12 kasztni, de nem lett akkora őrület, mint az utódai. Összesen három nagyobb „plasztikai műtéten” esett át az S12 után a bódé, amelyek külön-külön nevet is kaptak, jelölés szerint S13, S14, S15. Generációkon belül is lehet említeni apróbb változtatásokat, ráncfelvarrásokat, hiszen az S13-ból is alsó hangon három fajta létezik. Motorjukat tekintve a bukó lámpás S13 CA18DET jelölésű 1.8-as turbós motorral került forgalomba, a későbbiekben viszont az S14 és az S15 a már említett SR20-assal.
Nem elhanyagolható mennyiségben jelentek meg a Mazda és a Toyota által gyártott gépsárkányok, amelyek tökéletesek driftelésre, jó gyári adottságaik mellett még könnyen át is alakíthatóak. Mazdáéknál az RX-7 és az MX-5 amit a leginkább lehet rugdosni kanyargós erdei utakon, az RX-8 inkább megmaradt utcai sportautónak. Az RX-7-et 1978-2002 között gyártotta a Mazda, a kultikus Wankel-motorral, a második generációban már turbós verzió is került a palettára, a harmadikban pedig twin-turbós motor dolgozott. Sajnos jelenleg nem tudni, hogy lesz-e utódja valaha is kifejezetten az RX-7-nek, mindenesetre a Mazda már bejelentette az új RX-Vision terveket.
Az MX-5 Miatát négy generáció és megannyi változat jellemzi. Pontosabban: NA, NB, NC, ND. Minden modellnek vannak további változatai, ahogy a 200SX esetében is! Túlnyomó többségben azonban az NA-t és az NB-t építik driftre a benzinőrültek. Az NC megjelenéséig nem is volt 1.8 literesnél nagyobb motor a Miatákban, de méretüknek és felépítésüknek köszönhetően nincs is szükség megszámlálhatatlan mennyiségű lóerőre. Az első kétgenerációs 1.6 literes és 1.8 literes motorokat felváltották az 1.5 és 2.0 literes MX-5 motorok.
A Toyota felhozatalából említettem az AE86 Corollát, gondolkodás nélkül ki merem jelenteni, hogy a Toyota legikonikusabb driftre használt kocsija a Hachiroku (86 japánul). Írtak köré animesorozatot, a klasszikus fekete-fehér panda festés minden tulaj álma és mégiscsak ezzel tették le az alapokat. 1983-ban jelent meg a piacon 1.6-os négyhengeres motorral. Nem sokban különbözik az MX-5-től, ha driftre kerül sor, kis motor, forgatni kell, de felépítéséből és pehelysúlyából (kb. 1000 kg) adódóan nagyon játékos jószág. A Toyota JZ-jelölésű motorral szerelt autói voltak ezen felül rendkívül izgalmasak, legyen szó akár az ikonikus Supráról, vagy az Európában annyira nem elterjedt Chaserről vagy Soarerről. Ezek a járgányok kissé robosztusak, a Chaser inkább tűnik családi autónak, mint sportkocsinak, de a beléjük szuszakolt lovak és a JZ-motor esetleges határtalan teljesítménynövelése már elég, hogy a bátrabbak ezekkel is csintalankodjanak.
Mondhatni, hogy a fent említett járgányok voltak, amikkel az egész sport az útjára indult és a mai napig hihetetlen népszerűségnek örvendenek ezek a típusok. Szerencsés, hogy bár közel 20 éves, vagy idősebb autókról van szó, mégis a mai napig nem koptak ki a használt piacról, és alkatrészt is lehet találni hozzájuk, bontottat vagy újat egyaránt! Forrás:
