home Nagyvilág Tuning stílusok – Lowrider kultúra, a pattogó amerikai életérzés

Tuning stílusok – Lowrider kultúra, a pattogó amerikai életérzés

227 people like this.

Olvasd el a cikket, és fejtsd meg, hogy hogyan is lehetett az, hogy egy törvényi szabályozás segítségével lendítettek be egy illegális műfajt!

Társszerző: Bolgár Krisztián

Végre egy olyan műfajt mutatok be, amiről nagy eséllyel szinte mindenki halott már, legyen az bármilyen korosztály, nem vagy rassz. A stílus, amiről egyből mindenkinek a pattogó autók, karcoló alvázak és dögös csajokkal túlzsúfolt rap videóklippek jutnak eszébe, de mint oly sok mindennél, a felszín alatt itt is egy komoly történet lapul meg, amit csak kevesen ismernek a műfaj elterjedtségének ellenére.

Lowrider latin esküvő
Korhű fotó 1978-ból a Lowrider magazin régi gyűjteményei közül. Színes, óriási kaszni, hidraulikus futómű és fűzött lowrider felnik egy latin esküvőn

Felteheted továbbra is azt a kérdést, hogy mi értelme ennek a stílusnak, hiszen az autó funkciója nem az, hogy három kerékkel vegye be a kanyarokat, vagy hogy minél magasabb szintet érhessen el az autó orra, kipattogva, álló helyzetből. Csak magamat tudom ismételni, sokkal egyszerűbb azoknak az embereknek feldolgozni, akik hajlandóak nyitni és átérezni, hogy mégis mit érezhet az, aki egy ilyen autót vezet vagy utazik benne, pláne ha azt a saját kezével építette meg. A többit pedig rád bízom.

A háború utáni Amerika autós világa

Az Egyesült Államok, mint legtöbb háborújából, a II. világbárúból is eredményesen távozott, papírforma szerint. Nem az én reszortom ezt firtatni, de a fellendülő autóiparának részletezését már annál inkább! Az ’50-es, ’60-as évek az USA egyik aranykora volt, amit a hihetetlen mértékű gazdasági fellendülés eredményezett. Ez persze az USA egyik hajtóiparágát, az autóipart is befolyásolta, előnyös hatásaival.

Egyre több ember engedhette meg magának az újabbnál újabb amerikai piacos autókat, amelyek a nem létező szabályozások és nevetséges olajáraknak köszönhetően vígan jöttek ki a GM gyártósorairól benzintemető, ám hosszú élettartamra tervezett V8-aikkal.

Cadillac Fleetwood a 21.században
Egy Cadillac Fleetwood 1980-ból, napjaink lowrider stílusával. A fényezés itt ugyan szolid árnyalat, de a karakteres motívumok jelen vannak

A középosztályba tartozó, gazdag, túlnyomórészt fehér amerikai állampolgárok ezerszámra veszik az (akkor) új Chevyket, Buickokat, Mercurykat és élvezik az amerikai álmot, amibe szerencsésen (vagy nem szerencsésen?) beleszülettek. Kialakul a filmekből már jól ismert „beképzelt fehér gimnazista” réteg, főként a nyugati-parti államokban és az újdonsült Hot-Rod kultúrát (amiről hamarosan hasonló beszámoló várható) képviselő új generáció. Ez volt az államokban uralkodó autós világ túlnyomó része, de volt (van) egy másik népcsoport, akik sokszínűséget vittek az amerikai autós világba és társadalmába.

A Chicanok által létrehozott lowrider-stílus

Az említett népcsoport nem más, mint a mexikói bevándorlók köre, akik szintén a háború utáni időkben kezdték ellepni Amerikát. A Chicanoknak nevezett migránsok társadalmi, pozitív, vagy negatív hatásait szintén nem nekem kell részleteznem, de volt egy nagyon komoly látásmódjuk, ami a Lowrider-műfaj keletkezéséhez vezetett.

Egy idő után megunták a belvárosi vagányok nagyzoló stílusát a külvárosokba zsúfolódott mexikóiak és úgy érezték, valahogy vissza kell vágniuk (nem, nem utcai lövöldözéssel, habár arra is volt precedens). A bontókból vásárolt, szó szerint bontószökevény, idősebb amcsi járgányaikkal szerették volna megmutatni, hogy a valódi életérzés nem pénz kérdése.

Persze komoly teljesítmény tuningra és helyrepofozásra nem volt keret, ezért inkább a lassú közlekedés örömeit szerették volna kihangsúlyozni. Ezért nehezékeket, főként cementes zsákokat pakoltak a csomagtartókba, hátsó ülésekre, aminek hatására a futómű teljesen berogyott, és az autó a hasát húzta a földön.

A kezdeti Lowrider-műfaj megalakult, és egyre szélesebb körökben terjedt el a spanyolajkú amerikaiak körében, aminek meg is lett a hatása.

„Hidraulika a fakabátok ellen”

A hírhedt városi legenda, nem csupán egy városi legenda. A hidraulikát tényleg a törvény emberei ellen találták ki, illetve találta ki egy lelkes Chicano. 1957-ben Edmond Brown kormányzó betiltatta egész Amerikában a nagymértékű ültetést, azaz a törvény azt mondta ki, hogy az autó legalacsonyabb pontja nem lehet egy szintben a felni legalsó pontjával.

G-body Buick Regal lowriderek
Két lowrider Buick Regal, két különböző fényezéssel, de azonos futóművel

Ekkor lépett a színre Richard Aguirre, aki kitalálta, hogy akár repülőgép hidraulikából lehetne egy alternatív futóművet előállítani Corvette-je számára, amivel gombnyomásra lehetne állítani a hasmagasságot, amint feltűnik egy rendőr a környéken.

Ez a megoldás futótűzként terjedt el a lowridereket kedvelő Chicanok köreiben, és el is indult a stílus kibontakozása. Az első átépített hivatalos lowrider az említett Corvette volt, aminek futómű alkatrészeit egy leszerelt háborús bombázóból sikerült kibontaniuk.

Ám ezekkel csak a két tengely szintjét tudták változtatni, amiknek elnevezése Bomb lett, ami spanyolul pumpát jelentett. Az 1960-as évek elejére pedig akkorára duzzadt a mexikói bandák közti rivalizálás, hogy a bandák már abban is versengtek, hogy ki milyen lowridert tud építeni. A cél az volt, hogy kinek az autója tud a legmagasabbra pattanni. Ez idő tájt indult el az igazi iparosodás és annak hatása egyre több céget sarkallt arra, hogy a Chicano-műfajra építsen ki piacot. Azaz mérnökök által tervezett hidarulikus rendszerek lepték el a lowrider műfajt, többakkumulátoros vezérléssel, profi pumpákkal és felfüggesztésekkel.

Ford Victoria Crown Lowrider police
A San Diego-i rendőrség által épített lowrider Ford Victoria Crown

Később fontossá vált a különleges dukkók, azaz fényezések megvalósítása is, minél sokszínűbb és egyénibb stílusú rétegeket igyekeztek megvalósítani a tunerek autóikon. A Chicano-forradalom után egyre több legális rendezvény alakult, sőt még a rendőrség is épített egy hivatalos lowridert, a bandák közötti feszültség oldására.

A 80-as évek végére bejárta a világot a stílus, Európában, valamint Japánban hagyott is nyomott az autósok köreiben (a japán lowrider-műfajt is igyekszem külön bemutatni). Kialakult a show-kategória, amelyet Dancernek neveztek el, ezeknél az autóknál mind a négy kereket külön pumpa hajtja és akár méteres magasságig is képesek felpattanni. A Hooper-kategória pedig, amelynél a hátsó hidat lehet kitolni, majd az első futóművet egyetlen kapcsolóval pattogtatni. Illetve a harmadik besorolás, a Truck, azaz kisteherautók műfaja, amelynél kompletten kifordítható platótól kezdve a felnyitható frontig mindent kitaláltak a lowrider kedvelők, a lényeg a különlegesség volt.

A 2000-es évek közepére a stílus egy mélypontját élte át, de a 2015-ös évtől újra egyre nagyobb az érdeklődés a műfaj felé. A japánok például soha nem látott mértékben képviselik a stílust és egyre több tuning garázs szakosodik a mexikóiak által, az USA-ban létrehozott félévszázados múlttal rendelkező műfaj képviselésében.

Forrás:

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg a Facebookon! Köszönöm!
Facebook
Facebook
Instagram
Google+
Google+
Youtube
Youtube
Email
RSS
227 people like this.

Kapcsolódó írások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Alapjárat