2018. január 10. | 12:35

Ha azt mondanám, nem mindig kell úgy gondolkoznod, mint ahogyan azt elvárják tőled, meglepődnél? Ugye hogy nem, Reid is a maga szájíze szerint építette a Nissanját.

Társszerző: Bolgár Krisztián

Ha ránézek Reid Fraser S13-as Nissanjára, az első dolog, ami az eszembe jut, hogy ez nem egy hétköznapi látásmódja a 240SX-nek. Ugyan az S13 generáció (az S14-el és S15-el egyetemben) már sokmindent megélt és rengeteg különleges, esetenként furcsa építés látott napvilágot a típusból. Ez leginkább annak köszönhető, hogy a köré kialakult kultusz ellenére nem drágultak exponenciálisan az árak Silvia-téren.
Tarka boci helyett tarka malac – a Silvia-kat legsűrűbben a frontjaik alapján szokták megkülönböztetni a tunerek, a „pignoise” első lökhárítónak köszönhetően a malacjelző ráragadt erre a típusra

A fő irányvonal azonban a tuningban is (akárcsak a divatban, vagy a médiában) a magamutogatás és a nagyzolás lett, amiről javarészt a mai frissülő tuner generáció tehet, akiket az őket körülölelő társadalom értékrendjei befolyásolják. És erre itt van Reid, akit kicsit sem érdekel, hogy az autója csillogjon, a felnik értéke minél drágább legyen, vagy hogy az elvárt összkép meglegyen kupéján, a lényeg, hogy ő szeresse és érezze autóját. Annak ellenére, hogy nem friss építés, örökérvényű darab és éppen ezért mutatom be nektek.

„A sorban állásból kimaradnék” - mondta a drifter

Reid idézett mondata nem a sorban várakozás negatív élményeinek hatására hagyta el száját, hanem sokkal inkább arra vonatkozik, hogy kicsit se szeretne beállni az „elvárt” sorba. De mégis mit jelent ez? A tunernek sokkal fontosabb az, hogy a saját ízlését örökítse autójára, mintsem a tömeg elvárásai alapján gondoljon ki valami egyszerűbb, de „poposabb” stílust. Ezzel a látásmóddal sajnos csak kevesen vannak megáldva és a bátorsággal, hogy ezt ki is vitelezzék, még kevesebben. Ebből látszik, hogy mennyire ki vannak téve a tunerek is a társadalmi elvárásoknak, ahelyett hogy szabadon megmutathatnák az ízlésüket.
A leszerelt hátsó lökhárító hatására még kontrasztosabb a Bosozoku inspirálta kipufogóvég. A cél itt is a polgárpukkasztás volt

De Reid nem csak beszélt, hanem cselekedett is! DC2-es Acura Integráját megunta (?!), mert számára túlságosan is elegáns volt, nem szeretett volna belerondítani az autó megjelenésébe. Egy sokkal „trógerebb”, de könnyebben alakítható autót szeretett volna és alig néhány napos töprengés után voksolt az S13-as Silvia. Erre persze rátett egy lapáttal a drifter múlt is, amit évekkel az Integra előtt hagyott fel, a műfaj veszélyfaktora miatt. De maga a stílus hiányzott Reid számára (no meg egy-két csúszva bevett kanyar) és ezért sem nyugodott meg egészen addig, míg egy barátja egy tökéletes ajánlatot nem tett számára. Az SR20 blokkos 240SX-ét szerette volna elcserélni az Integrára (ráfizetéssel persze), Reidet pedig nem kellett sokáig győzködni.

Minden karosszériaelem külön művész alkotása

Ez a kijelentés azonban egy kis ferdítést tartalmaz, mert az említett művészek egyszerűen csak Reid barátai, ismerősei. A tuner gondolata az volt, hogy a lecsupaszított kasznit egy egyedi módon szeretné sokszínűvé tenni. Ilyenkor agyalhat az ember hogy milyen gyöngyház fóliát, vagy cukorkafényezést kéne az autóra fújni, a tuner azonban a legegyszerűbb és „legtahóbb” megoldást választotta. A kaszni minden egyes eleme festékszóróval lett feldíszítve, a végső eredmény pedig kétrétegű lakott kapott. A motorháztető Kevin, a bal sárvédő Jared, a hátsó sárvédők Sean műve, akik Reid cimborái, de az utas oldali ajtó alakításában még Reid barátnője, Megan is részt vett. Az eredmény pedig egy üres vászon, amit beterített a különböző ízlések eredményei.

Mexiflush, olcsó felnikkel

A Hellaflush-stílussal kapcsolatos írásom már megjelent és ott taglaltam, hogy az irányzat szerint az autó felnijének és abroncsának „ducisága” a legfontosabb szempont. Azaz minél távolabb van a felni külseje a sárvédőktől, annál jobb. Ezt az extrém stíluságat szerette volna Reid is visszaadni tarka S13-án, ami a képek alapján sikerült is neki.
Az egyedi és sokrétű stílusok Reid számára kielégítő megjelenést biztosított autója számára

Az SR20DET-motorblokk által szolgáltatott erő (még gyári állapotban is) indokolttá tette a sportfutómű alkalmazását, de az elképzelt összkép önmagában is indokolttá tette volna. A gyári rugóstagok helyére Max Coilover állítható futóművek kerültek, amik kellő feszességet és hasmagasságot biztosítanak a japán harcos számára. A felnik egy 15x10” méretű Aero Race-készlet, ami egy relatíve olcsó, de mutatós versenyfelni. Reid számára fontos volt, hogy a felnik is elüssenek az autó stílusától, ezért aranyozott színben kerültek fel az elöl 15 mm-es, hátul pedig 25 mm-es nyomtávok oldalára. A felújított fékrendszer és módosított beltér után Reid még a külsőhöz szeretett volna valami extrát csempészni, amit egy Bosozoku kipufogóvéggel, egy Chuki szoknyával, no meg az egyedi első toldattal és a kötelező JDM szélesítésekkel meg is valósított. Reid alkotását lehet szeretni, vagy utálni és lehet azt is mondani, hogy ennek meg mi értelme? Nos, pontosan az, hogy minél többen tegyék fel a mágikus kérdést: „ennek meg mi értelme?” Forrás: