2018. augusztus 22. | 10:11
Mutatós külső, kiforrott hibrid hajtáslánc, példás helykínálat. A Toyota RAV4 kategóriáján belül minden igényt kielégít, sokaknak jobb választás lehet az NX300h-nál!
Te hány csillaggal értékeled ezt a tesztautót?
szavazat - átlag: (5-ből)
Előnyök
Elődökhöz képest dizájnos külső
Praktikum, helykínálat
Kiforrott hibrid hajtáslánc
Hátrányok
Magas gördülési zaj
Megszokást igénylő CVT
Ingerszegény vezetési élmény
Ha Toyota és terepjáró, akkor Land Cruiser. A több mint félévszázados múlttal rendelkező legendás széria már bizonyította átlag feletti képességeit a világ legmostohább tájain, olyannyira, hogy a szakmabeliek nyugodt szívvel az all-time TOP 3-ba sorolják, ha off-road járműről van szó. Legfrissebb generációja még 2018-ban is a kínálat csúcsát képviseli, pont emiatt meg is kérik az árát. De hát az emberek többsége inkább telekre jár, mint Dakarra, így a japánok lefelé bővítették ki a palettát 1994-ben: megszületett a RAV4.
Egy városi terepjáró volt, még bőven azelőtt, hogy a SUV kifejezés bekerült volna a köztudatba. Négyhengeres motorjaival nem szaggatta az aszfaltot, de széleskörű használhatósága és stabil műszaki tartalma miatt gyorsan népszerű lett világszerte. A második és harmadik generáció szülöttei szép számmal koptatják a magyar flasztert és murvát, kitűnő választás férfiaknak, nőknek, időseknek. Egy pillanat. A fiatalokat kihagytam.
Kritika egyedül a megjelenését érheti ezeknek az autóknak. Félreértés ne essék, egyáltalán nem tartom őket csúnyának, de valahogy mindig is hiányzott belőle az a plusz, amitől visszatérő álmaim lettek volna, hogy na, akkor én RAV4-et akarok, ha nagy leszek. A Toyota dizájnerei pont ezen akartak változtatni, amikor papírra vetették a negyedik generációt. Sikerült nekik? Hát annyi biztos, hogy jobban, mint ezelőtt.
Már amikor távolról megláttam a parkolóban, azt gondoltam magamban, hogy bakker, ez nem kicsi. Közelebb értem, alaposan körbejártam, és az előbbi észrevételemből gyorsan meggyőződés lett. A saját kategóriájában szerintem bőven veri az átlagot, ha a fizikai kiterjedést nézem, komolyabbnak néz ki, mint mondjuk egy Kadjar, de a Tiguan mellé is odaállnék vele mindenféle szégyenkezés nélkül. Ami számomra kimondottan megnyerő volt a RAV4-ben, hogy még el is tudom képzelni, hogy egy ilyennel elhagyják az aszfaltos útszakaszokat, és terepre merészkednek vele a tulajok. A marketingesek jól eltalálták a modell szlogenjét: „Kalandra csábít”. Emellett érdekes volt látni Király Viktort, mint reklámarcot. Végül is, ha nagyon szabadjára engedem a fantáziámat, belőlem is lehet még Megasztár.
Mert amíg ott kicsit erőltetetten mennek rá a puccozásra, addig a RAV4 valahogy természetesebben adja el magát. Nem akar többnek tűnni, mint ami. Kényelmesek az ülések, jó, nem ölelnek annyira körbe, mint a Lexusban. A tesztelt példányban kevesebb lehetőség volt az állításra is, sőt, kézi erővel kellett mozgatni őket, de cserébe akkora mozgásterük van az utasoknak oldalirányban, hogy Rippel-fivérek is gyakorolhatnák benne következő mutatványukat. Meg egy Toyotában ne legyen vaskos középkonzol. Az csak elvenne a funkcióból.
Rengeteg pakolóhely van a műszerfalon, érezhetően „terepjárósabb” feelingem volt benne, annak ellenére, hogy ez a kivitel csak elől kapart. A műszerek egyszerűek, némi rosszindulattal primitívnek is mondhatnám, nem a szórakozás irányából közelítenek meg a japánok egy autót, mint a franciák. Ami talán felróható negatívumnak, az az ergonómia hiánya: itt egy négyszögletű légbeömlő, itt egy kör alakú, fent egy ilyen gomb, lent egy amolyan. Nincs meg az összhang, olyan, mintha különálló darabokat raktak volna egymás mellé. A sok helyen kopogós, rideg műanyagokért nem jár dicséret, sem a szemnek, sem a tapintásnak nem jelent nagy élményt. Viszont tapasztalatból mondom, az a japán műanyag jó eséllyel 25 év után is ugyanígy fog kinézni. Kárpótlásul trendi piros bőrbelsővel is lehet rendelni, mint a tesztautónkat.
Nem megy rosszul, nem arról van szó, egész szépen kúszik fel a kilométeróra mutatója, de gyorsulási érzet nélkül. Ha nem „petrolhead" oldalról közelítem meg, hanem nyugdíjas vagy laikus szemszögből akkor tulajdonképpen még pozitívum is, mivel egy előzés gyakorlatilag teljesen stresszmentes manőver a Toyota crossoverjével. Csak hát a padlógázra konstans, nem szépen bőgő motorhanggal meg kell barátkoznia a kedves tulajnak.
De hát ki van ez találva. Nem véletlenül drágább a Lexus. Csak itt az a kérdés, hogy megér-e 3-4 millió forinttal többet ez a különbség. Én erősen elgondolkoznék rajta. Kicsit olyan érzésem van, mintha a RAV4 egy precízen dolgozó, megbízható munkavállaló lenne, az NX pedig ugyanaz az ember, egy márkásabb öltönyben. A felszín alatt ugyanolyan mindkettő, de az utóbbi már nem szívesen piszkítja be magát, inkább csak mások előtt tetszeleg.
Egy városi terepjáró volt, még bőven azelőtt, hogy a SUV kifejezés bekerült volna a köztudatba. Négyhengeres motorjaival nem szaggatta az aszfaltot, de széleskörű használhatósága és stabil műszaki tartalma miatt gyorsan népszerű lett világszerte. A második és harmadik generáció szülöttei szép számmal koptatják a magyar flasztert és murvát, kitűnő választás férfiaknak, nőknek, időseknek. Egy pillanat. A fiatalokat kihagytam.
Kritika egyedül a megjelenését érheti ezeknek az autóknak. Félreértés ne essék, egyáltalán nem tartom őket csúnyának, de valahogy mindig is hiányzott belőle az a plusz, amitől visszatérő álmaim lettek volna, hogy na, akkor én RAV4-et akarok, ha nagy leszek. A Toyota dizájnerei pont ezen akartak változtatni, amikor papírra vetették a negyedik generációt. Sikerült nekik? Hát annyi biztos, hogy jobban, mint ezelőtt.
Toyota RAV4 Hybrid – Végre beállt a sorba
Aki látott már aktuális Toyota Corollát vagy Aurist, az gyanítom, hogy nem fog a szívéhez kapni az újdonsült crossovertől. Ennek ellenére nekem bejön. Tetszik, hogy a Toyota már nem is akar európai kinézetű autót gyártani, jó úton halad, hogy kilépjen a sokat emlegetett „szürkeség” béklyójából. Akinek sok a CH-R „pályát tévesztett Zodiac-űrhajó” kinézete, de mégis valami „jövőbemutatót” szeretne, annak jó választás lehet a RAV4. Persze a japán dizájniskola megosztja az embereket, ízlés kérdése. A magasra helyezett fényszóróktól és a B-oszloptól szépen elkeskenyedő ablakoktól lesz egy „robusztus” érzete az embernek, amikor rápillant. Az arányok teljesen rendben vannak, a tesztautó ezüstszínben érkezett az Alapjárathoz, ami nem hivalkodó, mégsem vész el tőle a forgalom sűrűjében. Ebben az utóbbiban jócskán közrejátszik a mérete.
Már amikor távolról megláttam a parkolóban, azt gondoltam magamban, hogy bakker, ez nem kicsi. Közelebb értem, alaposan körbejártam, és az előbbi észrevételemből gyorsan meggyőződés lett. A saját kategóriájában szerintem bőven veri az átlagot, ha a fizikai kiterjedést nézem, komolyabbnak néz ki, mint mondjuk egy Kadjar, de a Tiguan mellé is odaállnék vele mindenféle szégyenkezés nélkül. Ami számomra kimondottan megnyerő volt a RAV4-ben, hogy még el is tudom képzelni, hogy egy ilyennel elhagyják az aszfaltos útszakaszokat, és terepre merészkednek vele a tulajok. A marketingesek jól eltalálták a modell szlogenjét: „Kalandra csábít”. Emellett érdekes volt látni Király Viktort, mint reklámarcot. Végül is, ha nagyon szabadjára engedem a fantáziámat, belőlem is lehet még Megasztár.
Toyota RAV4 Hybrid - Japános, mégsem szürke
Szinte pontosan egy héttel a RAV4-es előtt teszteltem a Lexus NX300h-t, így volt összehasonlítási alapom. Aki egy kicsit jártas ebben a szegmensben, vagy olvasott már korábban cikkeket az említett járművekről, az valószínűleg tudja, hogy nagyon szoros rokoni kapcsolat fűzi egymáshoz őket. Ez pedig gyönyörűen megfigyelhető mind a beltérben, mind pedig menet közben, de az utóbbiról majd később. Ahogy behuppansz, az érzést ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy A4-esből ülsz át egy Passatba. Hasonló, egy kaptafára készült, de érezhetően „vékonyabb” minőségben. A Toyota SUV-jában viszont ez egyáltalán nem zavaró.
Mert amíg ott kicsit erőltetetten mennek rá a puccozásra, addig a RAV4 valahogy természetesebben adja el magát. Nem akar többnek tűnni, mint ami. Kényelmesek az ülések, jó, nem ölelnek annyira körbe, mint a Lexusban. A tesztelt példányban kevesebb lehetőség volt az állításra is, sőt, kézi erővel kellett mozgatni őket, de cserébe akkora mozgásterük van az utasoknak oldalirányban, hogy Rippel-fivérek is gyakorolhatnák benne következő mutatványukat. Meg egy Toyotában ne legyen vaskos középkonzol. Az csak elvenne a funkcióból.
Rengeteg pakolóhely van a műszerfalon, érezhetően „terepjárósabb” feelingem volt benne, annak ellenére, hogy ez a kivitel csak elől kapart. A műszerek egyszerűek, némi rosszindulattal primitívnek is mondhatnám, nem a szórakozás irányából közelítenek meg a japánok egy autót, mint a franciák. Ami talán felróható negatívumnak, az az ergonómia hiánya: itt egy négyszögletű légbeömlő, itt egy kör alakú, fent egy ilyen gomb, lent egy amolyan. Nincs meg az összhang, olyan, mintha különálló darabokat raktak volna egymás mellé. A sok helyen kopogós, rideg műanyagokért nem jár dicséret, sem a szemnek, sem a tapintásnak nem jelent nagy élményt. Viszont tapasztalatból mondom, az a japán műanyag jó eséllyel 25 év után is ugyanígy fog kinézni. Kárpótlásul trendi piros bőrbelsővel is lehet rendelni, mint a tesztautónkat.
Toyota RAV4 Hybrid – Kiforrott hajtáslánc
A RAV4-nek ebben a változatában dekára ugyanaz a hajtás dolgozik, mint az NX300h-ban: 2,5 literes, négyhengeres benzinmotor megspékelve némi villannyal, a hibrid összteljesítménye 197 lóerő. Egy végtelenül kiforrott és végtelenül steril technikáról van szó, ami kombinálva a fokozatmentes, változó áttételű CVT-váltóval a vezetési élmény írmagját is kiírtja a gépjárműből. Ennek ellenére nem rossz, csak tudni kell hova tenni. Az Atkinson-ciklusú egység nem teljesítményorientált, kedvező termikus hatásfokával inkább az üzemanyag fogyasztást és a károsanyag kibocsátást redukálja. A Lexusnál az elektromos motorral kompenzálják a kieső erőt, az összhatás érdekes. A fókabébik biztos örömtáncot járnak a sarkkörön, de a sofőr a volánnál már kevésbé.
Nem megy rosszul, nem arról van szó, egész szépen kúszik fel a kilométeróra mutatója, de gyorsulási érzet nélkül. Ha nem „petrolhead" oldalról közelítem meg, hanem nyugdíjas vagy laikus szemszögből akkor tulajdonképpen még pozitívum is, mivel egy előzés gyakorlatilag teljesen stresszmentes manőver a Toyota crossoverjével. Csak hát a padlógázra konstans, nem szépen bőgő motorhanggal meg kell barátkoznia a kedves tulajnak.
Toyota RAV4 Hybrid – Nulla stressz, nulla izgalom
Ha utasként, bekötött szemmel ültetnének be a RAV4-be, 50 km/h-s sebességig egyáltalán nem tudnék különbséget tenni, hogy ebben vagy az NX-ben ülök-e. Hasonlóan feszes, mégsem rázós futómű, leheletfinoman kapcsolgató hibrid hajtáslánc, hasonló hangeffektek. Efölött a tempó fölött viszont a különbség kezd egyre markánsabbá válni, ugyanis a Toyotában van gördülési zaj. Bőven. Városon kívül hallható, hogy kevesebb szigeteléssel bélelték ki a kerékjáratokat. Engem megmondom őszintén zavarna, ha tizenegykéthárom millió kipengetése után egy zsír új autóban ezt kéne nonstop hallgatnom. Nyilván egy kisebb ellenállású gumival lehet valamelyest javítani ezen a problémán. Attól függetlenül bosszantó.
De hát ki van ez találva. Nem véletlenül drágább a Lexus. Csak itt az a kérdés, hogy megér-e 3-4 millió forinttal többet ez a különbség. Én erősen elgondolkoznék rajta. Kicsit olyan érzésem van, mintha a RAV4 egy precízen dolgozó, megbízható munkavállaló lenne, az NX pedig ugyanaz az ember, egy márkásabb öltönyben. A felszín alatt ugyanolyan mindkettő, de az utóbbi már nem szívesen piszkítja be magát, inkább csak mások előtt tetszeleg.
Toyota RAV4 Hybrid – Összegezve
A Toyota RAV4 egy igazi AUTÓ, csupa nagybetűvel. Érzed benne, hogy ezt arra csinálták, hogy elvigyen A-ból B-be úgy, hogy közben az összes felmerülő igényt maximálisan és stresszmentesen kielégítse hosszú éveken keresztül. Ilyen SUV-ot nem azért fognak venni, mert ezt, vagy más autósmagazin tesztjét elolvassák az emberek. Nem. Hanem azért fogják megvenni, mert Toyota. Ez a márkanév az évek alatt összefonódott a megbízhatósággal, tartóssággal, praktikummal és még sorolhatnám. Jól elférsz benne, sok minden belefér, nem rántod el a kormányt ijedten egy kátyú láttán, korrektül megy, benne van minden, ami elvárt, de ezen túl ne várj semmi izgalmat tőle.Toyota RAV4 Hybrid E-CVT
- Lökettérfogat: 2494 cm3
- Hengerek/szelepek: 4/16
- Max. teljesítmény: 197 LE 5700/perc
- Max. forgatónyomaték: 210 Nm 4400/perc
- Hossz./szél./mag.: 4600/1846/1705 mm
- Tengelytáv: 2660 mm
- Saját tömeg: 1765 kg
- Vegyes fogyasztás: 5,7 l /100 km
- Tesztfogyasztás: 9,1 l /100 km
- CO2-kibocsátás: 133 g/km
- Végsebesség: 180 km/h
- 0-100: 9,2 s
