Ha két olyan testvér mellett nősz fel, akik rajonganak a tuning autókért, akkor nagy valószínűséggel te is „megfertőződsz a kórral”, Jerryvel is ezt történt.
Társszerző: Bolgár Krisztián
A család jelenlétének fontosságáról már egyszer beszámoltam egy cikkben, hogy miként képes hatni akár egy projektautó kivitelezésénél is az a bizonyos kötelék. A testvéri befolyás is egy létező mozzanat egy gyerek cseperedése során. Elég sok permutációban bemutathatnám a dolgot, de most a „legbefolyásolhatóbb” szereplő nézőpontjából elemezném ki a ráhatást, mégpedig egy öcs szemszögéből.
Egy kistestvérnek a legtöbb esetben sokat jelent, ha van egy idősebb testvére, kishúgnál egy nagyobb lánytestvér, kisöcsnél pedig egy nagyobb fiútestvér. Egy kissrác számára egy báty példamutató lehet abból a szempontból, hogy mégis mi a menő vagy, hogy mi is a követendő példa. Jerry a kisöcs szerepében ezt kétszeresen is átélhette, hiszen neki két idősebb fivére is van, akik már gyerekként belénevelték az autók és tuning iránti természetes vonzalmat.
A hosszas fejlődés eredménye lett az, hogy Jerry beújított egy oldschool Corollát, amit idővel egyéniségéhez igazított, aminek fejlődésében mindkét báty részt vett.
KE70-es Corolla, valami alternatív AE86?
Nos, erről szó sincs! Ugyan az oldschool Corolla-modellek közül nyilvánvaló, hogy az AE86-os típusok az abszolút befutók elterjedtség szintén, de az igazi JDM-fanok ismerik a többi generációt is. Ami azt illeti nem is kell annyira JDM-fannak lenned, hogy ismerj más régi Corollát, hiszen a Toyotának már a ’80-as években is a megbízhatóság volt az egyik ütőkártyája, ezért sok család voksolt egy kicsit drágább japán autó mellett, egy olcsóbb német családi helyett.
A negyedik generációs Corolla viszont nem a legelterjedtebb modellcsalád volt az európai emberek számára, hiszen a Toyota fő export országa már akkor is az USA volt. Az 1979-1987-ig gyártott típus nyolcféle karosszériával volt elérhető, szedán, coupé, liftback és kombi kivitelekben, különböző ajtószámokkal valamint felszereltségi szintekkel.
Az 1,3 literestől az 1,8 literes négyhengereseknek köszönhetően változatos modell volt a kis Corolla, aminek legizgalmasabb erőforrása az 1,8 literes DOHC 2T-GEU motorkódú blokk volt, amely 114 lóerőt termelt meg a JDM-piacos Levin-kivitelek számára.
A chichagói Jerry Cerda azonban nem egy Levin coupét újított be, mint a negyedik generációs Corollák csúcsát, hanem egy sokkal hétköznapibb típusát, aminek meg is van a maga története.
Testvéri ráhatás a tuning világára
Mint ahogy már említettem is a bevezetőben, Jerry egy olyan családban nőhetett fel, ahol az autók fontos szerepet töltöttek be. Két bátyja, Frank és David mindig is nagy autófanatikusok voltak, bár mindketten a maguk egyéni szintjén. Mindkét testvér a lowrider-stílus őszinte rajongói, bár mindketten másképp, hiszen idősebb testvére David egy 1983-as Toyota Corolla kombit épített meg hidraulikus futóművel, egyedi beltérrel és külsővel, míg Frank inkább az európai klasszikusokért rajong, főként a Volkswagenekért, természetesen a lowrider stílusárnyalattal.
Egyszóval lehet sejteni, hogy Jerry mégis honnan örökölte a lowrider-, illetve klasszikus járművek iránt érzett szeretetét. Éppen emiatt Jerry leszögezte magában, hogy csak és kizárólag klasszikus autót hajlandó beújítani, ha autóvásárlásra kerül a sor.
A meglehetősen nedves chicagói éghajlat nem kedvez az idős, vékony kasztnis japán gépek számára, de Jerry nem volt hajlandó feladni a kutatást. Néhány hónapos nyűglődés után végre rámosolygott a szerencse és talált egy 1981-es Toyota Corollát. A kis piros Corolla szép állapotnak örvendett korához mérten, így Jerry rögtön belehabarodott a Toyotába, a gond csak az volt, hogy a karosszériája liftback-kivitel volt.
Jerry bátya erősen ellenezte ezt a kasztniformát, amire Jerry kezdetben ugyan hallgatott, de aztán úgy döntött, hogy mégis megvásárolja az autót - pláne, hogy idővel már olyan ára lett a Corollának, amit nem lehetett visszautasítani.
A Shakotan-stílus egy liftback Corollának is kijár
Jerry az első két évben élvezte a retró autózás minden örömét, így nem is jutott eszébe, hogy bármi utólagos módosítást végezzen szeretett Toyotáján. Az igencsak viseltes automata váltó viszont megadta a kezdőlökést Jerry számára, aminek köszönhetően elindult a már sokat emlegetett tuning lejtőn.
Egy jó barátjával összeállva úgy döntött a tuner, hogy teljesen restaurálja az autót és különleges alkatrészekkel is felruházza! Ilyenek voltak például a JDM-piacos fém lökhárítók, hátsó lámpák, egyedi toldatok, Foha hátsó spoiler illetve JAF-emblémák. A teljes összkép érdekében természetesen a felnik terén is villantani kellett, amit egy 15x8” illetve 15x8,5” méretű SSR MK3-al lépett meg a tuner, 165/50-es abroncsokon feszítve.
A kifulladt automata váltó helyére egy T50-es ötsebességes váltó került, Exedy kuplunggal kiegészítve. A gyári 1,8 literes 3T-C karburátoros blokk, valamint környezete is jócskán átalakult, hála a 45-ös Weber-karburátoroknak, Edelbrock AC pumpának, egyedi Flowmaster kipufogórendszernek, leömlőnek és a patika tisztaságú motortérnek.
A kabint a Recaro ülések, a JDM kesztyűtartó, a Nardi fakormány, illetve a Grains fa váltógomb megfelelő klasszikus stílussal ruházták fel, ami abszolút illik a csapotthátú kisugárzásához is. Jerry nem csak egy autót épített, hanem egy szeletke történelmet is, ami minden nap emlékezteti a felhőtlen gyerekkori emlékekre, mikor bátyjaival a krómozott küllős felniket polírozták, valamint a hidraulika showt adták a különböző találkozókon.
Neked is van egy (vagy több) idősebb testvéred, akik rajonganak az autókért és a tuningért?
Forrás:
