A Citroën Xantia Activa V6 páratlan stabilitásával kitűnően teljesített a jávorszarvasokkal szemben, a 4x4 Turbo viszont a ralikrossz pályákon alázott
Citroën Xantia, a jávorszarvasok megmentője
Amikor az autósport valamilyen rekordjára, kiugró teljesítményére kell gondolj, persze, hogy az aktuális eredmények ugranak be először. Ez természetes, hiszen mérhetetlen csodálat és vágy köt minden autóbuzit a mai sportautókhoz. Ki ne tudna a Porsche Nürburgringi rekordjáról a 911 GT2 RS-sel, vagy arról, hogy a Koenigsegg elhappolta a trófeát a Bugatti elől, megdöntve a 0-400-0-ás gáz-fék csúcsot. De mégis mi a helyzet a letűnt korok rekordjaival? Nézzünk egyet, főszerepben a Citroën Xantia 4x4 Turbóval.
Kevesen tudják, hogy az 1999-es Citroën Xantia Activa V6 eredménye a jávorszarvasa teszten a maga idejében kimagasló volt. Ez lényegében egy nagy sebességű, egyszerű kikerülő manővert takar, amit a Xantia páratlan stabilitásával és útfekvésével kitűnően teljesített. Ezt mi sem bizonyítja jobba, hogy a ma már 18 éves családi autó olyan nagy tempóval képes ezt a manővert végrehajtani, mint például a 997 Porsche GT3 RS vagy a McLaren 675LT. Az Activa a Xantia speciális futóművét takarja, melynek stabilizátorai az autó dőlését csökkentették rendkívül hatékonyan, félelmetes kanyarsebességet érve el. Az aktív kanyarstabilizáló funkcióval ellátott Xantiából mindössze 18 ezer példány készült.
A ralikrossz francia fenegyereke
A Citroën Xantia az eredményes jávorszarvas tesztek előtt is jeleskedett, ugyanis Jean-Luc Pailler, francia ralikrossz versenyző, a Citroen BX után egy új gépet fejlesztett ki az 1993-as Európai Ralikrossz Bajnokságra. A Xantia kiváló alapul szolgált, az aktív felfüggesztést a verseny szabályai nem engedélyezték, viszont az Activa nélkül is kifejezetten kezesnek bizonyult. A motor és az AWD rendszer Pailler régi BX-éből származott, az 1.9 literes, 16 szelepes, turbós négyhengeres motor 550 lóerőt teljesített. A Xantia természetesen megkapott minden szüksége aerodinamikai kiegészítőt: extra széles kerékíveket, hatalmas légbeömlőket és spoilereket, jobban megnézve egy túlméretezett bevásárlókocsi benyomását keltette.A Xantia nagy sikereket aratott már első évében: Jean-Luc-ot az Európai és a Francia Bajnokság dobogójának tetejére repítette. Pailler 1994-ben és 1995-ben is begyűjtőtte a hazai trófeákat, így az autó tovább fejlődött, külső és belső tekintetében is. 1996 hozott komolyabb változásokat, a motort kicserélték: térfogata 1908 literről 1998-ra duzzadt, és a lengéscsillapítás is drasztikus módosításokon ment keresztül. Kidobták a hidraulikus szivattyút, a folyadéktartályt és más alkatrészeket, a szervokormányt is egy sokkal kisebb, nagynyomású szivattyú kezelte, így értek el 50 kg-os súlycsökkenést, az autó tömege 1035 kg lett.
A gépezet 2000-ig teljesített szolgálatot, 1999-ben Jeal-Luc még egy csapattársra is lelt, a szintén francia Gilles Stievenart személyében, kinek autója már az új, sárga-kék festést kapta meg. Ekkorra a 2 literes motorokkal szerelt típusok 700 lóerőt juttattak mind a négy kerékre, A Bugatti Veyron 0-100-as sprintjét produkálva ezzel. De tényleg, 2.5 másodperc egy Citroën-től azért nem rossz!
A 681 lóerő/tonna aránnyal rendelkező AWD Xantia egy üde színfoltja és egy korszak meghatározó autója volt a ralikrosszban. Pályafutás végét a FIA korlátozása jelentette, miután 500 lóerőben határozták meg a versenygépek maximális teljesítményét. Forrás: CarThrottle
