2018. június 12. | 16:14

A Pappas Auto és a SalzburgerLand Tourismus jóvoltából bejártuk a mesés Salzburgot, és az alpesi Hochkönig régiót. Kivételes autókkal közlekedtünk és a lehető legtöbb bringázási lehetőséget kiaknáztuk a hosszú hétvégén.

2018 júniusának hetedik napján, reggel 7:00-kor írták ki a találkozót a Pappas Auto XI. kerületi Mercedes-Benz szalonjában. Kilenc újságíró kollégával és kísérőinkkel indultunk meg Salzburgba, a közel 550 kilométeres távot öt különböző autóval teljesítettük, általában kettesével foglaltunk helyet a kocsikban. Rendelkezésünkre állt az új Mercedes-Benz A-osztály és CLS, egy Jeep Grand Cherokee, egy Alfa Romeo Stelvio és a Kia Optima SW PHEV. A Femcafé képviseletében Marci csatlakozott hozzám, akivel a koreai kombiban foglaltunk helyet.
Kia Optima SW PHEV

A Kia összes extrájával felvértezett autójában egészen kellemes utunk volt. Első állomásként a Pappas Holding salzburgi központjába érkeztünk, ahol a mélygarázsoktól kezdve a gumitárolókon át a szervizen végigvezetett minket Günther Graf ügyvezető igazgató. Ezt követően a néhány kilométerre található Hangar-7 következett, melynek üvegkupolája számos Formula-1-es autót, helikoptert, utasszállítót, vadászgépet rejtett. A kiállításra bárki ingyen bejuthat, hiszen nem más finanszírozza az épület működését, mint a Red Bull tulajdonosa, Dietrich Mateschitz.

Első nap – Salzburg városáról

A szállásunk, a Hotel Weisse Taube Salzburg központjában, a Mozartplatz sarkán várta, hogy birtokba vegyük. Biztonságba helyeztük a járműveket egy mélygarázsban, majd indulhatott az idegenvezetés a Salzach folyó két partján. Többek között a varázslatos Mirabellgartenről is megtudtunk érdekességeket egy lelkes, kellemes akcentussal rendelkező hölgy szájából, akinek csak úgy ittuk a szavait.
Mirabellgarten

Megtudtuk, hogy Salzburg körülbelül 150 ezer lakost számlál, viszont annál több, közel 4 ezer kulturális rendezvényt bonyolítanak le itt évente. Minden januárban kerül megrendezésre a Mozart-hét, ezt a Húsvéti-, Pünkösdi- és a Nyári Ünnepi Játékok követik, majd októberben a Kultúra Napja rendezvény következik. Hogy honnan eredeztethető ez a pompa? Salzburg évszázadokon át önálló egyházi hercegségként létezett, a nevében is szereplő só bányászata és a Tauern hegységben fellelt arany biztosította a gazdaságot a salzburgi érsekek számára. A bányászat és az arany mosása 1923-ig tartott, salzburgi látványbányákban és tájmúzeumokban a mai napig lehet tájékozódni a témával kapcsolatban. A sóbányászat emlékeire Halleinben bukkanhatsz.
Salzburg látkép

Pazar látvány fogadott minket az óváros szűk utcáin és a tágas terek román stílusú, középkori, reneszánsz, barokk és klasszicista épületei között barangolva. Hohensalzburg hatalmas vára az alpesi csúcsok árnyékában összetéveszthetetlenné teszi a várost. Nem véletlen, hogy az UNESCO 1997-ben a világörökség részévé nyilvánította az óvárost.
Mozart szülőháza

Természetesen Salzburg leghíresebb fiáról, Wolfgang Amadeus Mozartról is szó esett, aki 1756. január 17-én látta meg itt a napvilágot. Mozart getreidegassei szülőháza és a Mozart-család Makart téren álló egykori lakóháza az elsők közt szerepel a híres salzburgi nevezetességek sorában. A Mozart-golyók mellett sem mehettünk el szó nélkül: 1842-ben, a Mozart-évforduló ünneplésével és a Mozart-emlékmű felállításával kezdődött meg a kultusz tudatos ápolása.
Az eredeti Mozart-golyó a Fürsttől

A Mozart-golyó egyszerű cukrászati termékként indult és jelképértékű, hírneves bonbonná vált. 1890-ben Paul Fürst dolgozta ki a praliné receptjét, melyet kezdetben Mozart-bonbonnak, később golyónak nevezett, tisztelegve a zeneszerző előtt. Pault az 1905-ös Párizsi Világkiállításon aranyéremmel díjazták. Ekkoriban már sok cukrász másolta a terméket, de Paul elmulasztotta a termék és a csomagolás szabadalmaztatását, így szerzői jogi vita robbant ki a Mozart-golyót előállító cukrászok között. Végül Norbert Fürst, a feltaláló dédunokája diadalmaskodott, 1996-ban harmadfokon pernyertes lett egy neves riválissal szemben, és azóta ő az egyetlen gyártó, aki „Eredeti salzburgi Mozart-golyó“ néven jogosult forgalmazni termékét.
Salzburg zöld külvárosa

Ha már a zene szóba került: a salzburgi Trapp-család történetét feldolgozó filmet, a The Sound of Music/A muzsika hangja német területen kevésbé ismert, az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Kínában azonban valóságos mítosszá nőtte ki magát. Évente több mint 300 ezren kifejezetten a Trapp-család miatt zarándokolnak Salzburgba.
Frohnburg – A muzsika hangja egyik forgatási helyszíne

Még egy világhírű vonatkozás derült ki: a világ leghíresebb karácsonyi énekét, a Csendes éjt körülbelül kétmilliárd ember énekli évről évre, több mint 300 nyelven és nyelvjárásban. A Salzburg tartományból származó Csendes éjt, mint a karácsony lényegét legjobban kifejező éneket 2011-ben felvették a szellemi kulturális örökség országos jegyzékére. Az idei évben pompás ünnepségsorozattal készülnek a dal tiszteletére, mely 2018-ban ünnepli 200. évfordulóját.
Augustiner Bräu söröző

Ha már germán területen jártunk, nem szabad megfeledkezni a sörről sem. Túránk első vacsoráját egy kifejezetten hangulatos, már-már fesztivál jellegű, romkocsmás helyen töltöttük, ahol kőkorsókból folyt a sör minden mennyiségben. Az Augustiner Bräu söröző jellegzetessége a „finom falatok folyosója” és a mutatós kőkorsók, melyekbe frissen csapolták a sört ebben a parádés kerthelységben. Mozart idejében 13 sörfőzde működött a városban, ma ez 10-re redukálódott. Itt található Ausztria legnagyobb privát sörfőzdéje és egyetlen bio-sörfőzdéje is, a salzburgi sörök elsőrangú minősége leginkább a kiváló forrásvizeknek köszönhető. Sokan úgy tartják, a mondák övezte Untersberg szikláiból fakadó víz gyógyerővel bír.
Bicikliút a Salzach folyó partján

Salzburg sörfőzdéinek legöregebbike és egyben Ausztria legnagyobb privát sörgyára a Stieglbrauerei, mely 1492-ben kezdte meg működését. A Stiegl sör birodalmában Európa legnagyobb sörmúzeumát is körbe lehet járni. A Stiegelnél 130 évvel fiatalabb az 1621-ben alapított Augustiner Brau, ahol régi titkos recept szerint, kézi eljárással készítik a sört. Az ország legöregebb sörfőzdéinek egyike a Hofbrau Kaltenhausen, melyet a salzburgi hercegérsekség 1475-ben alapított.

Második nap – Hellbrunn meg némi Down Hill!

A kiruccanás második napja egy kerékpártúrával kezdődött, melyhez a járműveket a Mozart-platzon vettük át. Megindultunk a Salzach folyó mentén igényesen kiépített kerékpárúton, a városból kiérve az aszfalt egészen mélyen vezetett be minket erdős szakaszokra, ahonnan a falusi környezet jellegzetes tehéntrágyával fűszerezett miliőjébe csöppentünk - ez kihagyhatatlan kelléke a tájnak.
A Vízi Játékok egyik helyszíne a Hellbrunn-kastélynál

A végállomást a festői Hellbrunni kastély jelentette, mely már 400 éve változatlan formában létezik, számos térhatású freskóval rendelkező díszteremmel. Alapvetően a kastély három részre osztható: a nyugati és északi oldalán a Lustgarten a vízijátékokkal, délkeleti oldalon egy rendezett franciakerttel és egy nagy kiterjedésű erdős parkrésszel. A Wasserspiele, avagy Vízi Játékok részlegben egy mókás idegenvezető hölgy kísért minket, aki aktívan kezelte a feltörő vízsugarakat. Minden egyes megállóban megviccelt minket, garantáltan nem úsztuk meg szárazon a tárlatvezetést. Érdekes tükörbarlangok, vízi erővel mozgatott figurák, szebb nevén Mechanikus Színház fogadott, mely egy barokk kori kisváros mesterségeit tárja fel. A váratlan vízsugarak a földből, szarvasfejek agancsaiból, pihenésre alkalmas márványszékekből törtek elő, így idézve elő hangos kacajokat az éppen nem szenvedő látogatókból.
Látkép a Domplatz-ra

Ázott ruhánk megszáradt a Mozart-platzra vezető visszaúton. Jóízűen fogyasztottuk el ebédünket a Stiegl Keller étteremben, ahol mesés panoráma nyílt többek között a kőfalak közé ékelődött város templomjaira. Összeszedtük a holmikat és megindultunk túránk második fő állomására, a Hochkönig régióban található Maria Alm falucskába, ahol a Hotel Almhof már tárt karokkal várt minket. A Salzburg-túráról szóló cikk második részét már olvashatod is!