2018. február 01. | 16:03

A 6 legikonikusabb modell, amit a Japán gyártótól kapott a világ!

2017-ben ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját a Mitsubishi. Minden autógyártó cég grandiózus keretek között ünnepli a mérföldköveket, ahol általában legfrissebb modelljeiket igyekeznek minél nagyobb reklám tasakba csomagolni. Ami viszont tény, hogy nem sok gyártó ünnepelte még 100. születésnapját, 2017-ben pedig a Mitsubishi is a díszes társaság részévé vált.

Bár a Mitsubishi már 1917-ben megkezdte az autógyártást Japánban az A-modellel, Európában csak 1974-ben kezdte bontogatni szárnyait a cég. A brit Colt Car Company-t magába olvasztva a Mitsubishi elkezdte forgalmazni autóit Angliában és Európa szerte. Az elmúlt 100 évben igazi ikonokat adott a Japán cég a nagyvilágnak!

Az 1973-as Mitsubishi Colt-Lancer ami elsők között volt az első Európában

Az első típus, amelyet a brit márkakereskedők forgalmazni kezdtek az A70-es, vagyis, a Colt-Lancer volt. A kissé aprónak tűnő járgány valójában egy nagyon tágas belsővel rendelkező kocsi volt, szinte azonnal elnyerte az angolok szívét. A Colt-Lancert 2 és 4 ajtós verzióban is meg lehetett vásárolni.

Mai szemmel erős autónak semmiképpen sem volt nevezhető, de a maga korában az 1,4 literes négyhengeres benzinmotor elég jó reakció idővel dolgozott benne. Az autó közvetlen és jól kormányozható, a váltás meglepően sima, akadás és erőlködés mentes, még a szerény 92 lovas teljesítményt sem bánja az ember, mert egy élmény a vezetés.

A négyajtós verzió nagyon hasonlít a Galantra, ami szintén a 70-es évek bájával rója az utakat. A különbség talán, hogy a Galant sokkal lágyabb, valamivel kifinomultabb, a fehér üléshuzatok és a műbőr borítású ajtók pedig egy japán taxi érzetét keltik. Mai szemmel természetesen mind a két modell egyszerűnek, puritánnak, egyfunkciósnak tűnhet, de megvan bennük az a régi autós karizma. A Colt-Lancert 1973-tól egészen 1979-ig gyártották háromféle kasztniverzióval, valamint a 79-es kivezetéskor kiadtak egy rali változatot is, az 1600 GSR-t.

A Colt-Lancerből remek raliautót faragtak a kivezetés évében, méltó befejezése volt ez a gyártásnak.

A széles-szögletes szörny, Mitsubishi Starion Wide Body

Míg a Mitsubishi 70-es évekbeli autói szórakoztatóak voltak, az európaiak fejében mégis inkább az izmosabb, sportosabb modellek kerültek be a köztudatba. Ez alól az 1988-as Starion sem volt kivétel. A 2,0 literes turbós motor az akkori egyik legjobb gyorsulási teljesítményre volt képes, mindössze 7,1 másodperc alatt gyorsult 100 km/h sebességre. A Starion 178 lóerős motorjával és 1,220 kg-os súlyával még mai keretek között is egy játékos élményautó.

Természetesen a Starion sem maradhatott ki a raliautó kiadások sorából. Készült is egy összkerekes verzió, ami nem csekély mennyiségű egyéb változtatással kézen fogva léptette elő igazi raligéppé a Stariont. A Pajeroból átemelt erőátviteli rendszeren kívül, áthelyezték a motort a kasztniban a jobb súlyeloszlás érdekében.

Szénszálas elemek és alkatrészek használatával pedig további kilók sokaságától szabadult meg az autó, mondhatni, amit a kasztnin ki lehetett cserélni karbonra, az ki is lett cserélve. Így a rali specifikus Starion összesen 1000 kg körül állt meg a nagy fogyásban. A rali kiadás maximális teljesítménye 350 lóerőre nőtt.  

A Nissan 300ZX-szel és a Toyota Suprával harcba szálló 3000GT

Nagyot ugrok az időben, hiszen a 3000GT-t vagy más néven GTO-t 1990-2000-ig gyártotta a Mitsubishi. Igazi high-tech szuperautónak számított amikor megjelent és még ma sem utolsó a tuning őrültek listáján. A motorháztető alatt egy 3,0 literes V6-os ikerturbós motor rejtőzik, ami 296 lóerős teljesítmény elérésére képes. Ha a Starion gyors, a 3000GT szupergyors, valóban egy új fejezet a Mitsubishi sportautói között.

A 3000GT négy kisebb kasztniváltozáson esett át az évek alatt, azaz négy külön jelzésű autót találhatsz a piacon. A fellelhető verziók Z16A, Z15A, Z15AM, és a Z11A. Míg a különböző jelölések külön gyártási időszakot is jelölnek, úgy a Z11A jelölés minden generációban ugyanazt jelentette, hogy hiába a turbós verzióval teljesen megegyező kasztni mégis egy első kerék hajtású, ötsebességes autó lapul a bódé alatt. A 3000GT máig nem kopott ki a köztudatból, bár Magyarországon sajnos elég kevés volt belőle mindig is.

Mitsubishi Pajero a kétes nevű nagy testvér

Mindenki ismeri már azt a nevet, hogy Pajero, na de Mitsubishi Shogunról, vagy Monteroról hallottál már? Nem véletlenül nem, hiszen ezeket az elnevezéseket a gyártó kényszerből használta egyes régiókban hiszen a Pajero szónak spanyol nyelvterületeken nyomdafestéket nem tűrő mellékjelentése van. A Pajero Sport verziója talán a legnépszerűbb modell. 3,0 literes, V6-os motoros 168 lőerős SUV ami az egyik legsikeresebb terepjáró, amit valaha gyártó kiadott. Teljesítményautónak semmiképp sem nevezhető, viszont a belső tér és az ülések kialakítása nagyban sugallja, hogy egy remek kirándulós autó.

A Pajeroról elmondható, hogy talán már klasszikusként kezdte, hiszen népszerűsége a 90-es évek óta nem apadt el.

Egy modell, 10 generáció, köztük két legenda, a Lancer Evolution VI és IX

A sorozat két legkedveltebb verziója a Mitsubishi Lancer Evo VI és az Evo IX. Mindkettőre elmondható, hogy ízig-vérig versenyautó és soha nem is akart más lenni. Az Evo VI-nak létezik egy nagyon különleges Tommi Makinen-kiadása. A finn autóversenyző négyszeres világbajnoki címének ünneplésére adta ki a Mitsubishi a VI-os ezen verzióját, összesen 250 darab került belőle Európába.

Új ülések, kerekek és matricák kerültek az autóra, újra gondolták a turbót, új kipufogórendszert és felfüggesztést kapott az EVO VI a jobb és pontosabb vezethetőség érdekében. A 276 lóerős négykerék-hajtású Makinen mindössze 4,4 másodperc alatt gyorsul 0-ról 100 km/h sebességre. Az alap EVO VI-ban pedig egy 2 literes turbós motor dolgozott, egy 5 sebességes manuális váltóval együttműködve. A VI-os a mai napig az egyik legnépszerűbb négykerekes sportautó a piacon annak ellenére, hogy a gyártást már rég befejezte a Mitsubishi. Egészen pontosan 1999-től 2001-ig tartott a VI-os széria gyártása.

A későbbi Lancer Evo IX MR FQ-360 egyértelműen közvetlen kapcsolatban áll elődeivel, mivel még mindig ugyanaz a felállás, mint a kezdetek óta: egy turbós, 276 lóerős 2,0 literes négyhengeres motor, négykerék-meghajtás és egy remek időtálló alváz. Gyorsabb, mint az Evo VI, és mindössze 4,1 másodpercig tart a 100 km/h-ás sebességet elérnie. 2005 és 2008 között gyártották a IX-es EVO-t, így nem számít még kifejezetten ritka darabnak, 10 évesen pedig ez az autó még bőven gyerekkorúnak mondható, hiszen ahogy a felmenők, a IX-es generáció is elpusztíthatatlan.

Számomra a mai napig érthetetlen módon a Japán mérnökök megálmodtak az EVO-ból egy kombi verziót is, amit személy szerint nem tudok hova rakni de mindig jót mosolygok, ha megjelenik szemeim előtt a járgány. A kombi változat, szebbik nevén az MR Wagon kétféle célra készült, a GT hatfokozatú kézi váltóval utcára, a GT-A pedig ötfokozatúval a versenyszelleműeknek. Bár a kombi versenyautók létjogosultságán lehetne vitatkozni, mindenesetre jópofa és különleges a limitált szériában gyártott EVO IX MR Wagon.

Forrás és képek: