A japán autógyártás fénykorát a 90-es évek közepétől a 2000-es évek közepéig élte. Ekkor égtek a legjobban a bizonyítási vágytól, hogy autóik nem csak unalmas hétköznapi eszközök, hanem igenis komolyan kell venni őket a sport és élményautózás terén is az egész világon.
A japán autópályákon, vagyis a Wanganon ilyenkor rengeteg illegális versenyt rendeztek. Ugyan a szigetországi autógyárak az 1989-es „Gentlemen’s agreement” szerint megegyeztek, hogy 276 lóerő feletti autókat nem gyártanak, a felesleges teljesítmény verseny elkerülése érdekében, mégis számos kiváló sportautó született. Ezek valójában gyakran többet tudtak a fenti adatnál, de papíron "úriember" módjára nem mentek az egyezség fölé. Mára ezek az autók igazi klasszikussá váltak, ezekből a wangani harcosokból gyűjtöttünk össze nyolcat.
1. Nissan Skyline GT-R
A GT-R története egészen 1969-ig nyúlik vissza, amikor az első sport verziót kiadták a Skyline modellből. Már az első széria is nagy sikereket ért el japán körökben. Az igazi áttörést a harmadik generáció, az R32 hozta el 1989-ban. Ilyenkor kapta meg a széria a Godzilla becenevet is, mert szörnyként forgatta fel a világot. Ezt még két modellgeneráció követte. Legsikeresebb az összes közül az R34 lett, számos játékban és filmben is megjelent. Eddigre az RB26 motor ami a szériát az R32 óta elkíséri egy nagyon kifinomult, tökéletesre fejlesztett szív lett, amit az akkori csúcstechnikával tökéletes váltó, futómű és hajtás egészített ki. Eladáskor 276 lóerősként hirdették, de a gyárból kiguruló modellek 330 lóerő feletti teljesítményt tudtak nyújtani. A legértékesebb V Spec II Nür kiadások könnyedén 450 lóerőig húzhatóak egy programozással. 2002-ben a Skyline GT-R gyártása végleg megszűnt, utódja a máig kapható Nissan GT-R lett.
2. Toyota Supra
A GT-R nagy riválisa is hasonló múlttal rendelkezik. 1978-ban adták ki az elsőt, a Celica alapjaira, hosszabb fronttal. A Celica Supra név végül a harmadik generációnál rövidült, ekkor nőtte ki magát teljesen külön modellé a Supra. Az igazi elismerést azonban az A80-as negyedik generáció hozta. A tervezést 1989-ben kezdték, a tömeggyártás pedig 1993-ban indult. A csúcsot a turbós 2JZ-GTE motoros kivitel jelentette. A japán modellek 276 lóerőre voltak korlátozva, míg az USA és Euro modellek 320 lóerőnél voltak szabályozva. Természetesen a 3000 köbcentis duplaturbós motor egy utólagos programmal jóval többet tud. Fontos kiemelni még a fékeket, a Forma 1-ből átemelt fékrendszer 7 éven át tartotta 1997-től a legjobb eredményt a Car and Driver féktesztjén, amit végül a Carrera GT döntött meg. A Suprát 9 évig gyártották, az utódjára sajnos még mindig várni kell.
3. Mazda RX7
Az RX7 a Mazda nagysikerű wankel-motoros modellcsaládja. Az első generáció 1978-tól volt kapható. Ilyenkor még kisebb autónak számított, nem kellett rá nagy összegű adót fizetni a méretei miatt. Az első turbós wankel is a széria végén lett elérhető. A második, FC generáció is sikeres volt, de a legjobban az FD3 sikerült. A harmadik modellgeneráció 92-től 2002-ig volt kapható. A kasztni nagyobb lett, így egy kategóriával feljebb került, a drágább sportautók közé. Motorja szekvenciális duplaturbós, azaz a turbók eltérő fordulaton dolgoznak, így az autó széles nyomatékgörbével bírt. Az 1.3-as wankel az utolsó modelleknél már 276 lóerővel hagyta el a gyárat, de természetesen ebben az autóban is több volt. 1993-ban a Playboy az év autójává választotta.
4. Nissan Silvia/200SX
A Nissan S platformjára épülő sportautók évtizedeken át voltak az utcai versenyzők és hobbi pálya autósok első számú választottjai. A Silvia gyártása egészen 1965-ig nyúlik vissza, és egészen 2002-ig több szériát is megélt. A 80-as, 90-es években készült mellé ugyanerre a platformra az eltérő idomokkal szerelt SX széria is. Ezek a típusok fénykorukat az S13 Silvia megjelenésétől élték, bár japánban már a korábbi típusok is kultikusnak számítanak. Az S13 modellekig a motorok 1.8 turbófeltöltős sornégyesek, amelyek bár jól húzhatóak, nem számítanak strapabírónak. A kései S13 és az S14 motorokból jól ismert 2 literes SR20 viszont nehezen elpusztítható. Az áruk manapság még elfogadható, érdemes most lecsapni egyre.
5. Honda NSX
A Honda 1984-ben megalkotta a HP-X kísérleti Pininfarina conceptet, ami az 1989-ben megjelenő NSX előszele volt. Elég komoly fába vágták fejszéjüket, céljuk nem más volt, mint az akkori V8-as Ferrarik teljesítményét elérni, egy elérhetőbb köntösben. A japán mérnökök az inspirációt egy F-16 vadászgépből merítették, így a belső és a külső vonalai is ezt a témát követik. A fejlesztésben segített még Ayrton Senna is, így a szakértelem és a versenytapasztalat remek elegyet alkotott. Az NSX lett megjelenésekor az első utcai autó, amely teljes alumíniumkarosszériát kapott. A könnyű kasztnit így egy szintén alublokkos 3.0, majd 97-től egy 3.2 V6 motor hozott mozgásba. Az autó méltán lett legendás, menettulajdonságai, vezethetősége kiemelkedő.
6. Subaru Impreza WRX
A ma is gyártott Impreza vonal is ekkor indult útjára. A Leone-t váltotta, mint kompakt családi autó. Szerencsére a Subaru nem állt itt meg és létrehozták a WRX, majd később a WRX STI kiadásokat. Ezek a könnyebb és erősebb változatok kifejezetten verseny és rally célból készültek. A 2.5 literes, turbós, négyhengeres boxermotorok alacsony súlypontja és tökéletes kiegyensúlyozottsága remekül kezelhetővé teszi az autót. Az összkerékhajtás is jól sikerült, de a gyártó folyamatosan finomhangolta ezért a gyártási évek során 1-1 darab között igen nagy különbség van. A WRX festés mindenkinek ismerős lehet, az Imprezák már az első generációval nagy sikereket értek el a motorsportban, elég csak Colin McRae bajnoki címére és konstruktőri győzelmeire gondolni. Természetesen Japánban az utcai tunerek között is kedvelt autó, építése nem olcsó, de van benne potenciál.
7. Mitsubishi Lancer Evolution
A Mitsubishi nagyjából egy időben indította el az Imprezával a saját összkerékhajtású, nagyteljesítményű sportautóját. Az évek során az egészséges rivalizálás mindkét típusnak jót tett. Természetesen a hívek a saját autóikat részesítik előnyben, de a független tesztek a Lancert valamivel jobb autónak tartják. Az autó egy kétliteres, turbós, soros négyhengeres motort használ erőforrásként, ami az első szériában még 240 lóerőt tudott. A negyedik generáció már bőven elérte a Gentleman’s agreementbe foglalt lóerőadatot, innentől kezdve pedig nem lett hivatalosan erősebb, egészen az IX-ig. A generációk során az autó folyamatosan finomodott, fejlesztették a motort, a futóművet és a sperrdifivel szerelt hajtást is. A gyártás végül 2016-ban állt le az X Final Editionjével. Sajnos a tunerek egyik kedvencéből már nem várható újabb kiadás, a Lancer Evo gyártása végleg befejeződött.
8. Toyota Chaser
Ugyan a Chaser Európában nem annyira ismert széria, Japánban igen népszerűnek mondható. Közvetlen riválisa a Skyline családnak. Az első generáció 1977-ben jelent meg, méretei és motorizáltsága pont a japán luxusadó alá volt belőve. Az első turbós motorok a harmadik generációnál jelentek meg, ekkor lett közkedvelt az éjszakai autósok körében. A negyedik, ötödik és hatodik generációknál már választhatóak volt a jól ismert 1JZ és 2JZ motorok, így az építhetőséggel és az erővel nem volt probléma. Tökéletes választás volt egy erős jól felszerelt sedannak, de még akár boyracerkedésre is. Hátsókerékhajtásának köszönhetően, driftes körökben a mai napig kedvelt eszköz a Chaser, főleg a legjobban sikerült utolsó generációs JZX100. A gyártást végül 2001-ben állították le, utódja a Verosa már közel sem érdemelt ki ekkora kultuszt.
Források:
Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg a Facebookon! Köszönöm!
