home Közösségi Interjú Mosoni Péterrel

Interjú Mosoni Péterrel

0 people like this.

Mosoni Péter neve ismerősen csenghet autós találkozókról, vagy az ott készült képek vízjeléről. Fotói hamar sokak kedvencévé váltak.

Egy találkozó után magam is éberen figyelem Facebook értesítéseim, hogy mikor jelöli be autómat Peti legújabb “Mosonis” képén. Szinte minden nagyobb autós eseményen ott van, egy rakás fotós cuccal. Neve az utóbbi pár évben robbant be igazán a hazai köztudatba. Azóta sok minden történt, volt már internetes mém sztárja is, fotózott a Mercinek, Lexusnak, illetve több külföldi találkozón is, sőt élőben ott lehetett egy RWB születésénél. Őt kérdeztük most.

Mosoni Péter Bentley
Peti és egyik modellje

Hogyan és mikor csöppentél a fotózás világába?

Amikor elkerültem Győrbe, ahova egyetemre is jártam, megláttam egy pláza kirakatában egy Fuji Finepix S5600, vagy valami hasonló bridge rendszerű gépet. Amúgy is érdekelt mindig a fotózás, de akkor úgy döntöttem, hogy a szoctámból veszek magamnak egyet. Sikerült is összehozni, majd ezzel kezdtem el fotózni. Akkoriban már nagyon érdekelt a rali, kijártam rá és lőttem a képeket. Az autók szeretete adott volt, mivel apukám autószerelő, úgyhogy otthon is mindig voltak ilyen-olyan autók, ráadásul Ő elég sűrűn váltogatta is őket, úgyhogy megfertőzött engem is. Egy idő után egyre jobban körvonalazódott bennem, hogy nem lenne hülyeség a kettőt összekötni. Akkoriban indult el és terjeszkedett a Facebook is. Így könnyen lehetett látni, hogy külföldön milyen jól meg lehet ebből élni, illetve egy csomó dolgot elérnek azok a külföldi fotósok, akik kifejezetten autófotózással foglalkoznak. Tőlük rengeteg inspirációt merítettem, majd később bekerültem egy autófotós csoportba, ahol elég nagy nevek is jelen voltak, kritikát és véleményt lehetett tőlük hallani.

Ekkor már meg is csináltad a saját fotós oldaladat?

Nem, akkoriban még csak nagyon gondolkoztam rajta, hogy jó lenne. Ingyenes oldalakon próbáltam összepakolgatni dolgokat, de nem volt komoly a dolog. Még kanyarban sem volt a dolog, hogy ebből pénzt is lehetne keresni, haverokat, ismerősöket összerántottam és nekik készültek a képek. A mostani “stance scene” szintén sehol sem volt. Ha valaki beújított egy új autót, akkor azokat fotóztam.

Mosoni Péter fotós
Mosoni Péter akcióban – A hazai, színvonalasabb találkozókon szinte kötelező látvány

Teljesen autodidakta módon képezted magad?

Igen! Volt egy időszak az életemben, az egyik barátom akitől a jelenlegi gépemet is vettem, fotós suliban dolgozott itt Pesten, nekik is besegítettem gyakorlati órát tartani. Emiatt néha kellett, hogy utánaolvassak dolgoknak, de az egész teljesen autodidakta módon jött. Elég hosszú idő volt, nagyjából 10 év, de még most is van mit tanulnom.

Mikor érezted úgy, hogy ez biztos megélhetési forrássá válhat, vagy pénzt lehet kinyerni a dolgoból?

A biztos megélhetési forrást én soha nem éreztem. Ennek két oka van. Az egyik az, hogy kicsit félek attól, hogyha ebből kéne megélnem, akkor elvesztem azt a luxust, hogy megválogathatom, mit fotózok. Manapság Magyarországon elsősorban esküvő és rendezvényfotózásból lehet ételt az asztalra tenni. Autófotózás szempontjából azt gondolom, meg kell érnie még az autós társadalomnak arra, hogy az tök jó dolog, ha egy profi megfotózza a kocsiját és ezért pénzt adjon ki. Mint megannyi más dologgal, nagyon sokan azt gondolják, hogy ebből gyorsan meg lehet gazdagodni. Egy időben mindenki DJ volt, most nagyon sokan a fotózással próbálkoznak. Persze ez valahol jó dolog, hogy ennyien kísérleteznek az autófotózással, viszont ennek az az eredménye, hogy majd XY megcsinálja, a fotókat ingyen, tök jól. Az átlag felhasználásra ez valószínűleg elég is, jól elvannak azokkal a képekkel, úgyhogy ebből megélni, főleg itthon, nem könnyű. Nekem az volt a koncepció a fejemben, hogy elég sok helyre jó lenne eljutni ezzel, illetve kipróbálhatnék dolgokat, gondolok itt első sorban az autókra. Amikor megcsináltam rendesen a honlapot és a Facebook oldalt is elkezdtem pörgetni, akkor gondoltam, hogy lehetne ebből az egészből valamit kinyerni. Ez nem feltétlenül a pénz, sokkal inkább a kalandok és az élmények.

Milyen felszerelést használsz most?

Mindig is Canonos voltam, konkrét érveket nem tudok mellette felhozni, hiszen rendkívül kiélezett a helyzet a két nagy gyártó közt. Annyira közel áll a Nikon is hozzá, hogy minimális különbségek vannak a vázak közt. Sok esetben az egyéni preferencia a döntő. Annak idején a Fujimat Canonra cseréltem, így ezt szoktam meg, ehhez vannak objektívjeim. Ami mostanában még egyre inkább feltörekvő, a Sony, ezek egyre komolyabbak, illetve adapterrel lehet Canon optikákat is használni. Jelenleg egy Canon 6D-m van, különböző optikákkal és azt gondolom, hogy 80 százalékban a képalkotás a lencsén múlik. A váz tele van kényelmi extrával, a WI-FI  és a GPS tök jól tud jönni, amikor kint vagyok egy rendezvényen és gyorsan át kell küldeni képeket a megrendelőnek. Alapvetően próbálom az optikákat komolyabban venni.

Van olyan, akit komolyabban kiemelnél, hogy munkájával inspirált?

Igen, Andrew Link, Pepper Yandell, ők elég ismertek a szakmában elég komoly dolgokat sikerült elérniük, nagyobb autógyártó cégeknek is sokszor fotóznak. Van még egy német srác Felix Berg, bár ő manapság inkább elindult a CGI irányba. Frederick Schlosser neve szintén érdekes lehet, az Alpina BMW-kről ő készíti a promó anyagokat. Arnold Taquet látásmódja áll még közel hozzám, sokat segített a kompozícióimat fejleszteni.

Melyik munkádra vagy eddig a legbüszkébb?

Azt gondolom, ha ki kell emelni valamit, akkor a Mercivel való együttműködés, ami számomra egy hatalmas mérföldkő volt. Legutóbb az Európa Parkban voltam kint, kivittek engem, meg 12 másik fotóst, Európából, Indiából, meg a világ minden részéről, kihoztak az új modellekből, és ezek régi megfelelőjéből 1-1 darabot. Gyakorlatilag az volt a feladatunk, hogy miután bezárt az Európa Park, körbe kellett fotózni az autókat egy bizonyos koncepció mentén.

Peter Mosoni
Az Európa Park egyik szerencsés alanya

Mióta vagy kapcsolatban a Mercedessel?

Szerintem most már 3 éve, a Pappassal már régebb óta, talán az megvan 5 is.

Van olyan korszaka az autózásnak, amivel szívesebben foglalkozol mint a többivel?

Alapvetően mindenevő vagyok, de sok olyan autó van, ami nem inspirál. Nem minden esetben a típussal van a baj, hanem mondjuk az, hogy nincs olyan állapotban, mint azt én elképzeltem. Imádom a kilencvenes évek autóit, nagyon megfertőzött a BMW is, a Merci is azzal formavilággal, amit akkor közvetítettek. Érdekes, mert sosem voltam német autó párti, mindig japán autóim voltak. Már mindenkinek az orrán jön ki, de az E36 is olyan, hogy láttam szép építéseket és egyre jobban bejön, elkezdtem észrevenni az apró részleteket, ami fölött elsőre elsiklik az ember. Ilyen a 190-es Merci is, az egy ékszerdoboz szerintem. Minél többet foglalkozol vele, látsz egy szép darabot letéve a porba, utána már másként gondolsz rá.

Ha már szóba került a japán téma, melyik japános esemény, vagy autó volt eddig a legjobb amit fotóztál?

Itthon eléggé ismert lett a Red Sun Service, velük sikerült összehoznom azt, hogy egyszerre volt náluk 3 Nissan GT-R. Egy R35, egy R34 és egy 33. Ezeket együtt sikerült fotózni és egy nagyon jó dolog volt, jól sült el és körbejárta a világot a sorozat. A Raceism is mindenképp érdekes a témában, nagyon szeretem, sokféle autó van, a Wörtinél sokszínűbb, az inkább tele van német autóval. Náluk a Z240, 280-ból is olyan építések vannak, amit inkább csak amerikai vagy japán oldalakon látsz. Kifejezetten japános rendezvényen még nem jártam.

Mosoni Péter
S15 Silvia Raceism

Elég sok autót kipróbálhattál már, melyik volt eddig a legjobb, legemlékezetesebb?

Kicsit bajban vagyok, sok minden van a fejemben, változik az ingerküszöb, ahogy az ember egyre több mindent tud kipróbálni. Ami nekem kuriózum marad, a 911R az egy olyan dolog volt, ami örökké maradandó élmény lesz. Ha a Mercit kéne megemlítenem akkor az AMG GTC, de inkább nekem az E63S, főleg az új, teljesen más dimenzió az az autó.

Mosoni Péter Volkswagen
Peti a legkülönbözőbb helyszínekre juthatott el a fotózás révén

Említetted a Wörtherseet és a Raceismet is, van olyan esemény ahova a legszívesebben jársz fotózni?

Ez a kettő. Mindkettő egy kicsit más, de szívesen járok vissza ide is, oda is. Talán a Wörtire idén még jobb volt visszamenni, nagyon sok ember volt, akikkel tavaly is összefutottam, és vártam a találkozást. Fotósokkal is, nem csak autótulajokkal.

Mi a véleményed a magyar autós közösségről és az autós életről milyen kontrasztot mutat a nemzetközi szcénával?

Kezdjük azzal, hogy azt gondolom, a színvonal megy fel. Ha mondhatom így, ti is egyre kreatívabbak vagytok, de egy picit a lengyelek alatt vagyunk. Ha nem is a pénz, de a kreativitás több. Néha ők olyanokat is bevállalnak, amit mi még nem feltétlenül. Ez azért érdekes, mert én is jobban tudok azonosulni egy clean autóval, de mégis kimész egy talira, jobban megbámulod azokat az autókat, amik az extremitás irányába mentek el. Ettől függetlenül, nem győzöm hangsúlyozni, ha az albumaimat végigpörgetem x évvel ezelőttről, egyre több, szebb, jobban megcsinált minőségi autó van. Amiben rendkívül sokat kéne fejlődnünk, sokszor azt látom akár Facebookon is, hogy túl sokat foglalkozunk egymással, mindig egymás dolgaiba akarunk beleszólni. Mindenki megjelenik a saját kis gondolatmenetével és próbálja megmondani a frankót. Ezt nehéz hova tenni, mert kint nem ezt látom, bár az lehet azért van, mert nem vagyok ennyire benne a közösségben. Főleg azért nem értem, mert közös a szenvedély. Régen voltak kisebb találkozók, amiket nagyon szerettem, hangulatos volt és nem a fikázásról szólt. Tapasztalataim szerint a nagy létszámos találkozókat nem lehet jól összehozni. Ez ugyanúgy igaz fotós szemmel is, megőrülök tőle, ha belelógnak egymásba a kocsik.

Voltál most Lengyelországban RWB építésen, erről mesélj nekünk!

Úgy indult a történet, hogy egy évvel ezelőtt kitaláltam, hogy nagyon ütős lenne összehozni egy anyagot RWB Porschéról. Elkezdtem nyomozni, hogy mi az, ami a legkönnyebben elérhető. Épült Németországban egy, majd kiderült, hogy a lengyeleknél is van. Gondoltam, hogy ez a vonal, ami legközelebb esik hozzánk. Elkezdtem megkeresni a lengyel ismerősöket, hogy hol épültek az autók. Nagy nehezen sikerült kinyomozni, hogy egy 911 Garage nevű cég adta a helyszínt az építéshez, illetve ők voltak az egyik autónak a tulajdonosai is. Írtam nekik egy mailt, küldtem pár képet és vártam a válaszukat. Érdekes módon visszaírtak, majd elkezdtük egyeztetni a dátumot. Amikor ez körvonalazódott, lefoglaltam a repjegyet és a szállást. Tudni kell a fazonról, hogy rendkívül elfoglalt. Az utolsó napokban ez már kicsit aggasztott, hogy nagyon nehezen lehetett elérni. Úgy voltam vele, hogy rossz esetben maximum körbenézünk Varsóban. Már a reptéren voltunk, amikor kaptam egy válasz levelet, hogy itt a telefonszáma, ha leszálltunk csörgessem meg. Ekkor semmi konkrétumot nem tudtam, hogy a garázsban fotózhatom az autót, vagy ki is tudjuk vinni. Megérkeztünk, elfoglaltuk a szállást, majd megjelent vendéglátónk is. Onnantól kezdve az egész átcsapott egy olyan érzésbe, mintha hazamentél volna. Meglátott, megölelgetett, mintha ezer éve nem látott volna. Egész napra szabaddá tette magát, azt mondta oda visszük az autókat ahova szeretnénk. Aznap megcsináltuk a fényfestős képeket. Először beültünk a 993-ba, ennek neve Kabuto volt, szamuráj sisakról elnevezve. A szürke 964 Yoroi névre hallgat, ami pedig szintén a szamurájok vértje. Ültem az anyóson, mentünk Lengyelország egyik duplasávos autóútján, mögötted bömböl a Porsche motor, látod a hatalmas szárnyat, a tükörből az eszméletlen szélesítést, a nyomotkban meg még egy ilyen gurul. Eszméletlen érzés volt. Másnap reggel találkoztunk megint a garázsnál, utána kimentünk egy elhagyatott gyártelepre megcsinálni a maradék képeket. Ekkor jött az über Valhalla, rámnézett és megkérdezte, hogy kipróbálom-e. Persze hogy kipróbáltam! A 993-at választottam, előre figyelmeztettek, hogy vigyázzak, az autó nagyon széles, nehogy lepadkázzam a Work felniket. Zseniális élmény volt! Félreálltunk és vezettem a másikat is. Fantasztikus volt!

Mosoni Péter Akira Nakai
Akira Nakai mester munka közben

Vezetni is jó ezeket az autókat, nem csak jól néznek ki?

Mint utólag megtudtam, Nakai saját kezűleg csak a szélesítéseket és az utolsó simításokat végzi, viszont, amikor megrendeled a kitet tőle, rengeteg tanácsot ad, hogy milyen futóművet, alkatrészeket illetve, beállításokat használj fel. Nem tartom magam hardcore sofőrnek, de a szélesség és a futómű miatt rendkívül jó úttartása volt a kocsiknak. Annak ellenére, hogy automata volt mind a kettő, bőven volt bennük erő. Nem is tudom más autóhoz hasonlítani a vezetési élményt. Innen indult tehát az egész RWB építős sztori. Amikor elbúcsúztunk, akkor szóltak, hogy lesz majd még 2 autó, ám ez titkos, de még idén megépítik őket, ahova szeretettel várnak. Így mehettem ki magára az építésre. Az RWB kult tetszett mindig, de azon a véleményen voltam valahol, mint manapság sokan. Kicsit olyan érzésem volt, mintha futószalagon érkeznének. Az a része, hogy Nakai épít és sokan nézik kívülállóként furcsa lehet, de amikor ott vagy vele egy légtérben egészen más érzés. Egyrészt látszik, hogy Ő tényleg mennyire szereti ezeket az autókat, másrészt az, hogy mennyire profi. Biztos veled is előfordul, hogy szerelsz, elszúrsz dolgokat, leejted a szerszámot. Ez az ember viszont nem hibázik. Olyan volt, mintha minden cselekvése egy előre megtervezett mozdulatsornak a tökéletes kivitelezése lenne. Amikor ott vagy és pár centiről tudod ezt nézni, az elképesztő élmény. Másrészt Nakai egy hatalmas fazon, nem tudom, hogy neki ez egy szerep-e, de nem hinném. Nem szól senkihez, mindig a rózsaszín tokos telefonját nyomkodja és szívja a cigijét. Leül, mosolyog magában, sokszor azt sem tudod, mi van. Aztán feláll, csinál valamit, néz, mereng és jár az agya. Élőben olyan ereje van ezeknek a dolgoknak, hogy hihetetlen. Van egy olyan kisugárzása a dolognak, amit nehéz visszaadni videókon.

A munkája akkor tényleg olyan tökéletes minőségű, mint a képeken? Sokszor hallani itthon is, hogy látni kell élőben, hogy állnak rajta a dolgok.

Abszolút! Le voltam döbbenve, le a kalappal előtte.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Ahogy említettem, még van hova fejlődnöm, nem fogok megállni. A Merci és a Lexus mellé jó lenne behúzni a Porschét is, mert az a szívem csücske. Általánosságban szeretném emellett bővíteni a portfóliómat, más cégekkel is együttműködve. Bármilyen autótípusra nyitott vagyok. Szeretnék még erősíteni a motorsport irányába is. Akár versenyautókat is fotóznék még, kicsit szokatlanabb körülmények közt, művészibb jellegű képekkel is, ahogy Kerényi Ádám autóját is fotóztam. Továbbra sem a megélhetés a cél, úgy fogom fel, mint egy hobbi, vagy egy játék.

Van autós bakancslistád? Típus amiből mindenképp be kéne szerezned egyet?

Amit birtokolni mindenképpen szeretnék, az egy 964-es Porsche, de az árát ismerve még sokat kell dolgoznom. Amit meg nagyon kipróbálnék, ott széles a skála, határ a csillagos ég. Leginkább az alapvető klasszikusok érdekelnek. Sokan mondják, hogy ne találkozz a hősöddel, mert csalódás ér, de egy Miura akkor is Miura lesz, a Countach meg Countach. Ezek olyan álmok, amik kötelezőek, ha autóbuzi vagy, különben nem is vagy igazi autóbuzi.

Mosoni Péter
BMW-től a Lexusig minden lencsevégre kerül

Szoktál más témában is fotózni?

Leginkább rendezvényeken, de akkor is elsősorban autós eseményeken. Szeretem az emberekről a pillanatokat elkapni, hiszen ezek a találkozók nem csak az autókról szolnak, hanem rólunk is. Ez akkor legjobb, ha én is el tudok vegyülni és jól érzem magam. Néha inspirálnak a tájak is, de nem érzem magam annyira jónak ezeken a területeken.

Mosoni Péter modell
Pedig jól megy ez is! 🙂

Zárásképp, mit tanácsolsz kezdő fotósoknak?

Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni! Ezen kívül nagyon sokat nézegettem más emberek fotóit. Akár a Flickr-en is, adatokkal meg lehet jeleníteni a beállításokat. Nekem ez nagyon sokat segített, hogy fejlődjek. Kezdő fotósként rengetegen elvéreznek, hogy nem néznek utána a fényképezőgép működésének. Ami még fontos, hogy kérjenek kritikát, haladóbb fotósoktól is. Ilyenkor érhet az első hideg zuhany, de ebből le kell vonni a tanulságokat.

Köszönjük az interjút!

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg a Facebookon! Köszönöm!
0 people like this.
Facebook
Facebook
Instagram
Google+
Google+
Youtube
Youtube
Email
RSS

Kapcsolódó írások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Alapjárat