Volt egy magyar autóversenyző, akinek a Maserati autót ajándékozott, mert annyira jól versenyzett, hogy ez remek reklámot jelentett az éppen feljövőben lévő olasz autógyárnak. Hartmann László karrierje sajnos tragikus módon ért véget.
Társszerző: Fülöp Norbert
Hartmann László igazi macsó figura volt, zömök kis ember, tele energiával, a haja pedig még a kortársak szerint is katasztrofálisan állt. Ennek ellenére mindenki imádta, Magyarországot pedig feltette a 30-as évek autóversenyzős térképére. Hartmann már csak azért is kilógott a sorból, mert a 20-as években az autósport a tehetős arisztokrata playboyok hobbija volt, közülük az évekig a Steyr-csapatban versenyző Delmár Walter, Feledi Pál és a Bugattival induló Zichy Tivadar vitte a legtöbbre.Hartmann nem volt arisztokrata, egy jól menő zsidó festékkereskedő fiaként született, viszont éppen ez a vállalkozás teremtette meg a versenyzéshez már akkoriban is szükséges stabil anyagi hátteret. Ez pedig az 1929-32-es nagy gazdasági válság idején nem volt éppen kis dolog. Ő maga viszonylag későn, 27 éves korában kezdett versenyezni, ami biztosan sokakat meglepett, mert amikor fiatalon vezetni tanult, akkor az oktatója állítólag azt tanácsolta neki, hogy inkább alkalmazzon sofőrt, mert ez nem csak biztonságosabb, de olcsóbb is volna. (Az oktató itt valószínűleg az összetört autókra gondolt.)
Első versenyein nem spéci versenyautóval, hanem a család Hupmobile túrakocsijával állt rajthoz, ám ez elég volt ahhoz, hogy ráérezzen a dolog ízére. A sikerek azonnal jöttek, amint rendes vas került Hartmann alá, ez pedig egy 2300 köbcentis, kompresszoros Bugatti T35B volt, amit a csődbe ment Zichy Tivadartól sikerült megvásárolnia. Az igazi áttörést az 1930-as Sváb-hegyi Európa-bajnoki futam jelentette, amikor Hans Stuck mögött a második helyen futott be, amivel már az élsportban is nevet szerzett magának. Ezután Hartmann megvett egy Bugatti T37A modellt is, ami a 35-ös másfél literes, négyhengeres kistestvére volt, a két járgánnyal pedig már több kategóriában is elindulhatott. Hartmann az 1930-as évet a francia grasse-i és raphaeli körversenyeken kezdte, ahol Bugatti 37-esével győzött sportkocsi kategóriában. Ugyanebben az évben a német és az osztrák versenyeken mindig az élbolyban végzett, a svábhegyi szezonzárón azonban, ami az Európai Hegyibajnokság (a korai rally) egyik futama volt kisodródott, így itt nem szerzett pontot. Hogy megértsd Hartmann László karrierjének fontosságát, egy kicsit érdemes visszaemlékezni az autóversenyzés hőskorára. A FIA elődje, az AIACR (Elismert Autóklubok Nemzetközi Szövetsége) 1925-ben rendezte meg az első konstruktőri világbajnokságot, ahol a gyárak versenyeztek egymással, a sorozatban pedig már akkor benne volt az olasz, a francia és a belga nagydíj mellett az indianapolisi futam is. Az első világbajnokságot egyébként az Alfa Romeo nyerte, ekkor került fel a ma már ikonikus jelvényükre a babérkoszorú. Ez a GP bajnokság azonban hamar elhalt, mert a sorozat túl nagy költséget jelentett a gyáraknak, ezért egy ideig kizárólag egyedi GP versenyeket rendeztek. Ezek jelentősen különböztek a mai Forma-1-es versenyektől, amit jól mutat, hogy az 1932-es 23 körös Német Nagydíjon Hartmann 5 óra 7 perc 22 másodperces idővel lett második. Azért ez komoly terhelés volt, nem beszélve arról, hogy az akkori autók kevésbé voltak kényelmesen vezethetők. 1934-ben az AIACR felélesztette a GP világbajnokságot, és mivel a gőzerővel iparosodó hitleri Németország számolatlanul öntötte a pénzt az autóiparba, a nagyobb kategóriában a Mercedes autói szinte verhetetlenek voltak. Az alacsonyabb osztályban, az úgynevezett „voiturette” kategóriában már nyíltabb volt a verseny, itt az olasz és a francia autók is labdába rúghattak. Ekkor Hartmann már egy német cigarettakereskedőtől vásárolt Bugatti T51-essel is versenyzett, ami a 35-ös modell továbbfejlesztett, ugyancsak 2300 köbcentis, ám már 160 lóerős változata volt.
Az 1935-ös évadban Hartmann márkát váltott, és egy kölcsönbe kapott, nemzeti színűre festett Maserati 8CM-mel kezdett versenyezni, ami hamar újabb sikereket hozott az egyébként németek által uralt „nagy” kategóriában. Óriási siker volt, amikor egy évvel később a Népliget városi versenypályáján megrendezett 250 kilométeres Magyar Nagydíjon egyedüli magyar indulóként hetedik lett.
1937-ben a Maserati egy korábban Tazio Nuvolari által használt 6C/34-et adott a magyar versenyző alá, amivel a Német Nagydíjon azonnal hatodik lett, és kizárólag a jobban megtámogatott gyári pilóták tudták maguk mögé utasítani. Hartmann ekkor még úgynevezett félhivatalos státuszban volt a Maseratinál, ám ez arra már elég volt, hogy az olasz gyártól fizetést is kapjon. Mivel mindenképp nyerni akart, ám a bivalyerős német autókkal nem vehette fel a versenyt, vett magának a Maserati 6C/34 mellé egy kisebb modellt, egy másfél literes Maserati 4CM versenyautót is, amivel a kisebbek között indulhatott.
Sajnos a felfelé ívelő karrier egy végzetes balesettel ért véget Tripoliban. A későbbi F1-es világbajnok, Giuseppe Farina Alfa Romeójának és Hartmann Maseratijának kerekei a verseny közben összeakadtak, a magyar versenyző autója pedig a szalmabálákat elsodorva az út menti pálmafáknak csapódott. Hartmann súlyos gerincsérülést szenvedett, amelybe a kórházba szállítást követően belehalt.
A tragikus sorsú magyar versenyző koporsójánál Líbia akkori olasz kormányzója, Badoglio tábornok mondott beszédet. Hartmann László sírja ma a Kozma utcai izraelita temetőben van, és mi más lehetne a sírján, mint egy versenyautó. Tisztelet az autózás magyar hősének! Forrás:
