Ha az ember elbeszélget az MK1 és MK2 VW
Bogár tulajdonosokkal, rádöbben, hogy közel sem gengszter faktoruk vagy menettulajdonságaik miatt kedvelik szeretett autójukat. Ezzel persze semmi baj sincsen, hiszen a Golf platformra épített új szériás bogaraknak sem a kamasz, lámpától-lámpáig fiatalok az igazi célcsoportja. Sokkal inkább az aranyos becenevet adó, és autószempillát ragasztó 25-35 éves hölgyek a potenciális felvásárlói kör. Nos, a kaliforniai THR Manufacturing fogta, és keresztülhúzta a bogárról alkotott idealizált képeket, és épített egy 328.2km/h-ra képes kettes Bogarat.
A világ leggyorsabb Bogara?
Bizony kevés ilyen teljesítményű Bogárról halottunk eddig, sőt. Mondhatjuk azt is, hogy még sohasem láttunk ilyen számadatot és a
Bogár nevét egy mondatba foglalva. Ennek lehet számos indoka, legvalószínűbb az, hogy kevesen látják potenciális dragsternek a gömbölyded formájú Volkswagent. Azonban a kaliforniai Tom Habryzk és csapata, a THR Manufacturingpont az ilyen meghökkentő projekteket hajszolják. Minél kevésbé számít az ember a hatalmas teljesítményre, annál nagyobb élvezettel fog rajongani érte. Ez egyfajta „
sleeper” (gyári külső, hihetetlen teljesítményű autók) felfogás, még akkor is, ha a sárga Bogár bukócsövei, ültetett futóműve és a két db fékezőernyője a hátulján bizony utal a valós teljesítményére. Az alap egy 2012-es 2.0TFSI R Line volt, ami 2017-ben a hírhedt Utah állambeli sósivatagban döntötte meg egyéni rekordját. Az USFRA által mért eredmény 205.122 Mph volt, azaz 328.194Km/h. A csapat egyébként szereti a különleges kihívásokat, hiszen hasonló teljesítménnyel felruházott Suzuki Kizashi és egy Volkswagen Jetta Hibrid (!) is készült már a THR kezei között.
Gyári (OEM) optika, szolid felnik, de redukált hasmagasság. Az ember már elkezd azért találgatni...
A sorrend a legfontosabb
Tom és csapata semmit sem szeret a véletlenre bízni. Így jól tudják az aranyszabályt, miszerint eszetlen teljesítménynövelés előtt először a megfelelő körülményeket kell biztosítani az autó számára, nehogy az árokba kössön ki egy több száz lóerős demóautó. Az első lépés ezért a futómű tökéletesítése volt, így hát a KW-hoz fordult a csapat, ahonnan berendelték az állítható keménységű és magasságú futóművet. Az összerakásnál azonban felhasználták a megegyező Jetta és GTi segédrugókat, a még alacsonyabb hasmagasság érdekében. A 330-as sebességet pedig a gyári alu lengőkaroktól sem lehet elvárni, hogy torzulás nélkül eltűrjék, így egyedileg gyártotta le azokat a THR egy speciális alumínium ötvözetből.
Érdekesség, hogy a gyári kormányösszekötő rúd még bírja a terhelést, de hamarosan ő is egy erősített verzióra cserélődik. A gépet 15x5.5”-os acélfelnikkel, Moondisk dísztárcsákkal és 24” átmérőjű Goodyear Eagle
abroncsokkal szerelték fel a sós talajra kiképezve. A biztonságot továbbá egy kétdugattyús Wilwood féknyereg és nagyméretű féktárcsák növelik elöl, míg a hátsó szekció gyári maradt fékrendszer terén. Azonban van mit nézni hátul is, hiszen egy pár DJ Safety fékezőernyők foglaltak helyett a Bogár csomagtartóján. A
beltér igen masszív, 12-pontos bukócsövezést, egyedi kagylóüléseket és vezérlőpanelt kapott, ráadásul még a hátsó ablakok is ki lettek cserélve nagy rezonanciát is bíró plasztik műanyagokra.
A sebességrekordjairól híres kiszáradt tó helyén lévő sósivatag bizony kevés Bogárral találkozhatott… eddig!
Plusz 400 lóerő? Mégis honnan?
A válasz pedig nem is lehetne izgalmasabb. Természetesen egy óriási (igazából kettő) turbófeltöltő segítségével. Persze ekkora nyomás és erőrendszeri különbségeknél ez nem csak úgy megy, hogy felrakjuk a gyári turbó helyére, és „hadd töltsön”. Tom-ék hosszas kutatómunka után döntöttek úgy, hogy a gyári motorblokkot megtartják, mert a gömbgrafitos öntöttvasból készült blokk képes még ennél nagyobb fordulatszámot és hőmérsékletváltozást is elviselni. Így hát a figyelem a hengerfejre szegeződött, illetve a blokk tartalmára. A sornégyes erősített Mahle dugattyúkat kapott, IE hajtórúdakkal és egyedi Schneider vezérműtengelyekkel kiegészítve. Az egyedi szívósor a megnövelt „légszomj” igény miatt volt elengedhetetlen, az egyedi 4-1-ben leömlő pedig a fokozott gázreakciók érdekében volt indokolt. Egy Garrett GT25-ös és egy GT35-ös cserélte le a gyári ikerturbós készletet, erősített turbócsövezéssel és egyedi dupla intercooler-el megtámogatva. Ennek köszönhetően az autó 37°C-os hőmérsékletben, 330 km/h-s
sebességnél és 2.8 bar-os turbónyomáson képes bármiféle károsodás nélkül hosszútávon is üzemelni.
További módosítások még a 3”-os nyitott kipufogórendszer, valamint Perfomance Electronics egyedi motorvezérlő egysége, amely ideális forgatónyomatékot igyekszik vezérelni a nagyobb fordulatszám tartományokban. A végeredmény pedig elismerésre méltó. Egy 200 lóerős és 280 Nm-es erőforrásból gond nélkül kilehet hozni 600 lóerőt és 615 Nm-t (!), csupán szakértő kezek kellenek hozzá.
És a kiadások? Nos, arról nem is érdemes beszélni, de Tom-ék elárulták, hogy az összköltség egy 7-es Golf R-nél drágábbak, de egy jetpacknél még mindig olcsóbbak.
A szétszteroidozott sárga rovar története pedig itt még nem ér véget, annak ellenére, hogy a 0-100-as idő már 4 másodperc alatt kóricál. Tom és csapata igyekszik még többet kihozni az autóból, de gyanítják, hogy az elérhető teljesítmény felső határát súrolják. Így hát a THR-nek egy másik bizarr projekt után kell néznie, kérdés az, hogy vajon mi lesz a szerencsés befutó?
Forrás:
Super Street Network