AMTS 2018: legyen újra a tuningosoké a show!

A hétvégi Automotor&Tuning Show-ról, vagyis a 2018-as AMTS-ről nem egyszerű élménybeszámolót írni, mert annyira vegyes volt a felhozatal, hogy szinte képtelenség egyetlen írásban összefoglalni a látottakat. Az „C” és a „D” pavilonokat teljes egészében, az „A” pavilonnak egy részét töltötte meg a tuning szekció, ahol aztán tényleg minden volt. Sokan láthatóan oda voltak attól, hogy a világ legunalmasabb autóit láthatták extrán átalakítva, így végre Kispolskik, a Trabantok, a Wartburgok vagy akár egy tényleg szürke egér Skoda Fabia vagy Daewoo Matiz is reflektorfénybe kerülhetett erre a pár napra. Nekem meglepetés volt, hogy ezeket az autókat csajok és nők fotózták főleg, mit fotózták, majd megvesztek értük. Nem bírtam ki és megkérdeztem, mire fel a lelkesedés, és kiderült, mindenki azért volt oda, amit egyébként „szürke eminenciás” változatban maga is hajt. És persze volt egy sor klasszikus tuning, amikor kultikus modelleket nyomnak tele külső és belső extrákkal. Jó volt ezeket megnézni, beszélni a tulajokkal az autók történetéről, de vasárnap délutánra az arcok nagy része elfáradt, és már jelentkeztek az előző napok bulizásainak hatásai. Az autós klubok, vagy csak egyszerűen baráti körök remek színfoltjai voltak az AMTS-nek, közülük is nekem leginkább a Móvár Tuning srácai voltak szimpatikusak, akik igazi autós találkozó fílinget hoztak össze a csarnok közepén, és ha lehetett volna bográcsozni, akkor tutira fel is tettek volna valamit főni. Egyébként az „A” pavilon mutatta meg leginkább az AMTS-skizofréniáját, mert míg a Nissan Gablini standját az elegancia uralta, nem messze tőlük hatalmas tömeg lökdösődött, hogy lássák, ahogy bikinis lányok a testükkel mosnak le egy Ford sportkocsit. Szerencsére magas vagyok, így egy képet nekem is sikerült lőni erről. Egyébként főleg azok a cégek csináltak jó show-t, akik eladni is akartak, így az autóhifisek, az autófóliások és az autókozmetikai cégek tényleg kitettek magukért. Ám, ha az „A” pavilonról azt írtam, hogy kettősséget éreztem benne, akkor a „G” pavilon az egész show-ból kilógott, mert ez a csarnok teljesen olyan volt, mint a sok évvel ezelőtti Budapesti Autószalon, ahová a kereskedők kivitték aktuális, nem túl izgalmas portékájukat. A dolog értelme egyedül az, hogy így egy helyen van szinte a teljes piaci kínálat. Annyi dicséret azért jár a szervezőknek, hogy csináltak egy „csúcsragadozók” sort, ahová a forgalmazók kipakolták legizmosabb autóikat. Itt nekem az 540 lovas Audi R8 Spyder 5.2 V10 Quattro S Tronic jött be legjobban. A „G” pavilonban kapott helyet a „Magyarok a világ járműgyártásában” kiállítás is, ami szerintem leginkább kilógott a 2018-as AMTS-ből, de biztos vagyok benne, hogy erre jött kormányzati pénz. Volt itt magyar fejlesztésű elektromos giroplán, amit a gyártó a magyar határőrségnek is szeretne eladni, elektromos kukásautó, de kiállították a Kecskeméti Főiskola napelemes autóját is, ami anno hetedik lett a Bridgestone World Solar Challenge versenyen. Jók ezek, de én valahogy jobban szerettem, amíg az AMTS inkább az autós társaságok és a tuning őrültek találkozója volt. Annak is jobban örültem volna, ha a tuningosok egy része nem a lepukkant, koszos és sötét „C” pavilonba szorult volna be, mert ez a terület méltatlan az egyébként egészen szépen megújuló Hungexpóhoz. Ennél jobban már csak az bosszantott, hogy az autókat annyira összezsúfolták és körbe kerítették, hogy sokszor nem csak fotózni, de megnézni sem lehetett őket. Pedig mi egy tuningos rendezvény legfontosabb értelme, ha nem az, hogy mindenki kigyönyörködhesse magát, ha már rászánt 4 ezer forintot az autócsodákra.