A világ legdrágább autója mindig tud meglepetést okozni: egy Ferrari 250 GTO most éppen 70 millió dollárért, vagyis 19 milliárd forintért cserélt gazdát.
Ha valakinek nagyon sok pénze van, akkor jól teszi, ha ennek egy részét klasszikus autókba fekteti. A legjobb példa erre a világ jelenlegi legdrágább autója, a Ferrari 250 GTO, ami bármikor is kerül kalapács alá, mindig néhány millió dollárral drágább cserél gazdát.
Ez a Ferrari 250 GTO 19 milliárd forintos áron kelt most el.
Egy 1962-ben épült GTO most éppen 70 millió dollárért kelt el, ami jelenleg nagyjából 19 milliárd forintos vételárat jelent. Az áremelkedés egészen elképesztő, hiszen 2013-ban az amerikai Paul Pappalardo még „csak” 52 millió dollárt (kb. 14,2 milliárd forintot) kapott egy másik Ferrari 250 GTO-ért. Persze az egyes modellek sztorija és minősége nagyon különböző, ezért nehéz őket összevetni.
A Ferrari 250 GTO raliversenyeken is jól szerepelt anno.
Érdekességképpen jegyzem meg, hogy 1962-ben 18 ezer dollárba került az új Ferrari 250 GTO az Egyesült Államokban, az első vevőnek pedig a legendás tervező, Enzo Ferrari, valamint az olasz cég amerikai részlegének vezetője, Luigi Chinetti személyesen gratulált. Az akkori 18 ezer dollár a saving.org kalkulátora szerint most 148 millió dollárt érne, vagyis hiába a mostani csillagászati ár, valójában a felét sem éri egykori értékének az autó. De hát Enzo Ferrari kézfogásának azért van felára! De miért ilyen drágák a Ferrari 250 GTO-k? Először is, mert nagyon ritkák, hiszen 1962-64 között mindössze 39 darabot gyártottak belőlük. 1962-63-ban 33 darab készült (1-es széria), majd 1964-ben további 3 autót gyártottak belőle, ám ezeket már némileg más kasztnival (2-es széria). Végül a 2-es karosszériaváltozatból még három darab, erősebb motorral szerelt autót raktak össze. Annyi kavarás azért történt, hogy az 1-es szériából négy autót utólag átalakítottak, ami azt jelentette, hogy a 2-es széria karosszériáját kapták meg.
Milliárdok állnak a rajtrácson.
A 250 GTO értékét növeli az is, hogy a Motor Trend Classic értékelése szerint ez minden idők legjobb Ferrarija. A modell egyik sajátossága, hogy rendkívül univerzális, így pályaversenyeken, utcai versenyeken és ralikon is jól szerepelt, de tartóssági teszteken és hegyi megmérettetéseken is használták. Nagy riválisai egykor a Shelby Cobra, a Jaguar E-Type és az Aston Martin DP214 voltak. A most 70 millió dollárért elkelt 250 GTO azonban több szempontból is különleges darab, ami mindig felsrófolja az árat. Egyik érdekessége az egyedi fényezés (ezüst színű, sárga csíkokkal), ami nagyon elüt az olasz márka piros színétől. Ráadásul ez a kocsi negyedikként ért célba az 1963-as Le Mans-i 24 órás autóversenyen, amivel komoly hírnevet szerzett. 1964-65-ben csak ez az autó 14 versenyt teljesített, köztük Afrikában az Angolai Nagydíjat.
Természetesen a piros a Ferrari alapszíne.
1966 és 1969 között Spanyolországban versenyzett tovább, ahol a tulajdonosa és egyben pilótája Eugenio Baturone volt. A 80-as években „nyugdíjazták”, ekkor a francia Henri Chambon-hoz került, aki számos veteránautós rendezvényre vitte el, hogy azután 1997-ben a svájci Nicolaus Springer szerezze meg. 2000-ben a német Herr Grohe lett a Ferrari új tulajdonosa, hogy három évvel később az ugyancsak német Christian Glaesel garázsába kerüljön. Ez a Ferrari 250 GTO legutóbb a 90-es években lett felújítva, mégpedig nem is akárhol, hanem a brit Ferrari specialista, a DK Engineering műhelyében, az elvégzett munkáról pedig minden hivatalos irat rendelkezésre áll. Ez azért nagyon fontos, mert bár a DK Engineering maga nem vett részt a mostani értékesítésben, a cég szakértője, James Cottingham azért lenyilatkozta, hogy kétségtelenül ez lehet az egyik legjobb állapotban fennmaradt, eredeti Ferrari 250 GTO. Ráadásul a versenyei miatt a múltja is lenyűgöző, ami nagy presztízst jelent. A kocsinak soha nem volt jelentősebb balesete, ezért minden részegysége eredeti, ami ebben a műfajban azért ritkán fordul elő.
Nagy szerencse, hogy tulajdonosaik általában nem rejtik el az autóikat, hanem versenyekre és bemutatókra is szívesen viszik ezeket.
A most eladott 70 milliós GTO-ban egy 3 literes, V12-es, 304 lóerős „szív dobog”, ami azért nem rossz egy 62-es évjáratú autótól. A versenygép vevője egyébként David MacNeil, egy padlószőnyegeket és autós kiegészítőket gyártó amerikai cég tulajdonosa, akinek hobbija az autók gyűjtése. Mivel MacNeil rendszeresen jár autós rendezvényekre, ez a Ferrari 250 GTO várhatóan sokszor felbukkan majd, és nem lesz elrejtve a kíváncsi szemek elől. MacNeil a 70 millió dolláros üzlettel belépett a Ferrari 250 GTO-tulajdonosok klubjába, ahol ott van például a Pink Floyd együttes dobosa, Nick Mason is. Forrás:
Egy 1962-ben épült GTO most éppen 70 millió dollárért kelt el, ami jelenleg nagyjából 19 milliárd forintos vételárat jelent. Az áremelkedés egészen elképesztő, hiszen 2013-ban az amerikai Paul Pappalardo még „csak” 52 millió dollárt (kb. 14,2 milliárd forintot) kapott egy másik Ferrari 250 GTO-ért. Persze az egyes modellek sztorija és minősége nagyon különböző, ezért nehéz őket összevetni.
Érdekességképpen jegyzem meg, hogy 1962-ben 18 ezer dollárba került az új Ferrari 250 GTO az Egyesült Államokban, az első vevőnek pedig a legendás tervező, Enzo Ferrari, valamint az olasz cég amerikai részlegének vezetője, Luigi Chinetti személyesen gratulált. Az akkori 18 ezer dollár a saving.org kalkulátora szerint most 148 millió dollárt érne, vagyis hiába a mostani csillagászati ár, valójában a felét sem éri egykori értékének az autó. De hát Enzo Ferrari kézfogásának azért van felára! De miért ilyen drágák a Ferrari 250 GTO-k? Először is, mert nagyon ritkák, hiszen 1962-64 között mindössze 39 darabot gyártottak belőlük. 1962-63-ban 33 darab készült (1-es széria), majd 1964-ben további 3 autót gyártottak belőle, ám ezeket már némileg más kasztnival (2-es széria). Végül a 2-es karosszériaváltozatból még három darab, erősebb motorral szerelt autót raktak össze. Annyi kavarás azért történt, hogy az 1-es szériából négy autót utólag átalakítottak, ami azt jelentette, hogy a 2-es széria karosszériáját kapták meg.
A 250 GTO értékét növeli az is, hogy a Motor Trend Classic értékelése szerint ez minden idők legjobb Ferrarija. A modell egyik sajátossága, hogy rendkívül univerzális, így pályaversenyeken, utcai versenyeken és ralikon is jól szerepelt, de tartóssági teszteken és hegyi megmérettetéseken is használták. Nagy riválisai egykor a Shelby Cobra, a Jaguar E-Type és az Aston Martin DP214 voltak. A most 70 millió dollárért elkelt 250 GTO azonban több szempontból is különleges darab, ami mindig felsrófolja az árat. Egyik érdekessége az egyedi fényezés (ezüst színű, sárga csíkokkal), ami nagyon elüt az olasz márka piros színétől. Ráadásul ez a kocsi negyedikként ért célba az 1963-as Le Mans-i 24 órás autóversenyen, amivel komoly hírnevet szerzett. 1964-65-ben csak ez az autó 14 versenyt teljesített, köztük Afrikában az Angolai Nagydíjat.
1966 és 1969 között Spanyolországban versenyzett tovább, ahol a tulajdonosa és egyben pilótája Eugenio Baturone volt. A 80-as években „nyugdíjazták”, ekkor a francia Henri Chambon-hoz került, aki számos veteránautós rendezvényre vitte el, hogy azután 1997-ben a svájci Nicolaus Springer szerezze meg. 2000-ben a német Herr Grohe lett a Ferrari új tulajdonosa, hogy három évvel később az ugyancsak német Christian Glaesel garázsába kerüljön. Ez a Ferrari 250 GTO legutóbb a 90-es években lett felújítva, mégpedig nem is akárhol, hanem a brit Ferrari specialista, a DK Engineering műhelyében, az elvégzett munkáról pedig minden hivatalos irat rendelkezésre áll. Ez azért nagyon fontos, mert bár a DK Engineering maga nem vett részt a mostani értékesítésben, a cég szakértője, James Cottingham azért lenyilatkozta, hogy kétségtelenül ez lehet az egyik legjobb állapotban fennmaradt, eredeti Ferrari 250 GTO. Ráadásul a versenyei miatt a múltja is lenyűgöző, ami nagy presztízst jelent. A kocsinak soha nem volt jelentősebb balesete, ezért minden részegysége eredeti, ami ebben a műfajban azért ritkán fordul elő.
A most eladott 70 milliós GTO-ban egy 3 literes, V12-es, 304 lóerős „szív dobog”, ami azért nem rossz egy 62-es évjáratú autótól. A versenygép vevője egyébként David MacNeil, egy padlószőnyegeket és autós kiegészítőket gyártó amerikai cég tulajdonosa, akinek hobbija az autók gyűjtése. Mivel MacNeil rendszeresen jár autós rendezvényekre, ez a Ferrari 250 GTO várhatóan sokszor felbukkan majd, és nem lesz elrejtve a kíváncsi szemek elől. MacNeil a 70 millió dolláros üzlettel belépett a Ferrari 250 GTO-tulajdonosok klubjába, ahol ott van például a Pink Floyd együttes dobosa, Nick Mason is. Forrás:
