2017. szeptember 18. | 23:13

A káprázatos AMG Project One Lewis Hamilton V6-osát használja. Kíváncsi vagy hol fordult elő még az F1-es technika? Íme, 5 utcai autó!

Az AMG végre lehúzta a leplet legújabb hiperautójáról: a Project One Lewis Hamilton V6-os turbó hibrid F1-es motorjával van szerelve. Léteztek már korábban is a Száguldó Cirkuszból vett technikákkal rendelkező autók, nézzünk meg most ezekből a ritka vadállatokból ötöt!

1994 Ferrari F50

Egy kivételes autó, kivételes motorral. Az 1995-ben felbukkanó F50 eredetileg egy 4.7 literes V12-t rejtett motorháztető alatt, ami 519 lóerővel és 470 Nm-es nyomatékkal büszkélkedhetett a 8500-as maximális fordulatszám mellett. Hatalmas számok, de eltörpülnek a 3.5 literes 710 lóerős V12-es versenymotor ellett, amely egy 1990-es, hat győzelmet szerző Formula-1-es autóból származott, a 641-esből. Az F50 hátsó felfüggesztését közvetlenül a V12-es blokkhoz csavarozták, ami egyenesen a karbon karosszériához csatlakozott, így egy eszméletlenül merev platformot hoztak létre.
1994 Ferrari F50

1988 Alfa Romeo 164 ProCar

1988-ban az F1 főszponzora a BMW M1 Procar sorozat volt, a pilóták a BMW szuperautóival furikázhattak, mielőtt az együléses csodákba ültek volna. Ám a nyolcvanas évek végén az M1 elavulttá vált, és a sorozatnak kellett egy kis frissítés, így Bernie Ecclestone az F1-es motorokat utcai szedánokba képzelte bele ezért megalkották a Formula S-t.

Az Alfa egy 610 lóerős V10-est épített a 750 kilogrammos Brabham kasztniba, karbon-kevlár elemeket használtak, amik összeillesztve nagyon is hasonlítottak a korabeli 164-esre. 2.5 másodperc alatt gyorsult 0-ról 100-ra, a végsebessége pedig 350 km/h volt. Sajnos az Alfa lelkesedése a Formula S-hez nem volt olyan mértékű, mint a Ferrari, BMW vagy a McLaren-Honda ambíciói, így a 164-es ProCar még csak nem is versenyezhetett a rajongók nagy bánatára.
1988 Alfa Romeo 164 ProCar

1995 Renault Espace F1

Nem csak az olaszok raknak F1-es motorokat oda, ahová el sem képzeltük volna. A Renault egyszerre ünnepelte az Espace 10. születésnapját és azt, hogy 10 éve az F1-ben szerepel. Az ajándék nem volt más, mint az abszurd Renault-Matra Espace F1. Az Espace F1 nem egy hagyományos családi autó, a testet egy karbonszálas építmény alkotta, a karbon-kerámia fékek és a V10-es motor pedig a Renault-Williams FW15C-ből származott. Képes volt akár 700 és 800 lóerő közötti teljesítményre, ráadásul a hátsó kerekeket hajtotta a hatsebességes automata váltóval szerelt szörnyeteg. Annak ellenére, hogy aerodinamikailag egy nulla volt, az Espace F1 2,8 másodperc alatt gyorsult 100-ra és képes volt a 310 km/h-ás végsebességre. A 3.5 literes motor és a 40 szelep a világ egyik legerősebb családi autójává avanzsálta.
1995 Renault Espace F1

1994 Ford Supervan 3

A Ford ezt megelőzően több Transitba helyezett már el versenymotorokat, ilyen volt például a GT40 V8, vagy a Cosworth DFV 3.9 literes V8, 500 lóerővel. A harmadik változat 1994-ben egy Cosworth HB 3.5 literes F1 V8-at kapott: 740 lóerő, 13500-as maximális fordulat és mindössze 890 kilogrammos tömeg párosult a Supervanben.
1994 Ford Supervan 3

2003 Porsche Carrera GT

A sofőr mögött található 620 lóerős 5.7 literes V10-es motor gyökerei 1992-ig vezethetőek vissza, a Porsche által tervezett F1 erőforrást a Footwork F1 csapat használta már a ’90-es években. A V10 projektet konzerválták, később a Porsche Le Mans prototípusában kelt volna életre, de a szabályozások és a munkaerőhiány miatt a Cayenne SUV-re kellett koncentrálniuk, így a V10 ismét otthon nélkül maradt. Az ezredfordulón fordult a szerencséjük, és köszönhetően a Cayenne népszerűségének a Porsche felgyorsította a Carrera GT termelését 2003-ban. A kétezres évek szentháromságába tartozó sportautó a Ferrari Enzo és a Mercedes SLR McLaren mellett egy letisztult sziluettet és az egyik legőszintébb V10-est hozta el nekünk.
2003 Porsche Carrera GT

Forrás: TopGear
  • Címkék:
  • F1