home Teszt Ő itt Vologya: Volga M21 – Teszt + Videó!

Ő itt Vologya: Volga M21 – Teszt + Videó!

0 people like this.

A Volga M21 a szovjet autóipar egyik legnagyszerűbb portékája. Nyílt titok, hogy stílusa a korabeli amerikai autóktól származott, azonban elnyűhetetlen futóművének és motorjának származását le sem tagadhatná!

Nagy izgalmakkal indultunk a május 1-ei videó kapcsán leszervezett tesztalanyunkhoz, egy régi időket megélt Volga M21-hez. Ha kíváncsi vagy a tulajdonos, Gyuri elhivatott szavaira, akkor először nézd meg a Volgáról, becenevén Vologyáról készült bemutatót!

Kanyarodjunk vissza 1956-ba, ugyanis ekkor gurult ki az első Volga M21 a gyártósorról. Ez volt az első GAZ (Gorkovsky Automobiljni Zavod) által gyártott modell, ami a Volga nevet viselte. 1970-ig készült és a maga korában forradalminak számított, mert egyrészt az elavult, M20-as Pobedát váltotta. Az első széria a vízszintes hűtőrácsról, közepén egy csillaggal jelent meg, a második (1959-1962) változatot a köznyelv cápafogasnak nevezte, mivel 16 függőleges vonalból állt a grill, ahogy tesztalanyunké is, mely 1958 decemberi, tehát egy átmeneti változat, amin egyedül a hűtőmaszk származik a második generációról.

Volga M21 Teszt Alapjárat

1958-ban a Brüsszeli Világkiállításon bemutatkozott a nyugati világnak, ahonnét a fő díjjal távozott és sok pozitív kritikát kapott, így aztán megindult az export a kétszínű, 80 lóerőre húzott motorokkal szerelt változatokkal, sőt, jobbkormányos és dízel példányok is készültek. Az öngyulladós motorokat a belgák szerelték az M21-ekbe, 1620 köbcentis, 48 lóerős Perkins gyártmányú, később Rover eredetű 2,3 literes 65 lovas dízeleket, végül az utolsó sorozat 2,0 literes Peugeot erőforrásokat kapott.

Volga M21 Teszt Alapjárat

A harmadik szériával (1962-1970) az ugró szarvas lekerült a motorháztetőről balesetvédelmi okokból, sűrűbb rácsozású, króm hűtőmaszkot, átformált index búrákat és 75 lóerős motort kapott. Ebből gyártották a legtöbbet, készült kombi kivitel is M22-es jelöléssel, amit leginkább rendőröknél, mentőknél teljesített szolgálatot. Az M21 a maga idejében a keleti blokk legelegánsabb autójának számított, az átlagember Moszkviccsal, Skodával vagy épp keletnémet kétüteműekkel közlekedett, ők csak álmodni mertek a pártapparátus által használt, a szovjeteknél is drágának számító M21-ről, melyet ráadásul Jurij Gagarin is nagy rössel hajtott.

Volga M21: Amerikai dizájn

Alexander Nevzorov, a dizájnért felelős fő fejes 1953-ban szabad kezet adott Lev Eremeyevnek, akit az amerikaiakkal történő rivalizálás közben nemes egyszerűséggel a Chevrolet Bel Air, Plymouth Savoy vonalai ihlették meg, de valójában az 1955-ös Ford Mainline szolgáltatta a fő irányt. Gyuri elmondta, hogy Vologyán az index is pirosan villogott, át kellett festeni, hogy itthon megfeleljen a műszaki vizsgán, de szerencsére az ugró szarvas megmaradt a motorháztetőn!

Volga M21 Teszt Alapjárat

Az M21 gyártásakor az önhordó karosszéria rendkívül alapos felületkezelésen esett át, sőt még foszfátfürdőt is kapott az egész vázszerkezet, ezért is voltak olyan legendásan tartósak ezek bódék. A fém nem kirívóan vastag: 1,2, máshol 0,9 vagy 0,6 milliméteres az anyag, az alvázvédelemre is nagy hangsúlyt fektettek anno, sőt, a mechanikai sérülésekkel szemben is példásan helyt állt az alváz. A garázsban tartott, fellelt csodán szerencsére nem kellett drasztikus karosszériamunkákat végezni, ami a gondos gazdára utal. Szerintem sok laikus inkább amerikai autóra tippelne, mikor először látná Vologyát, ami teljesen jogos, hiszen elvétve a mai napig szaladgálnak Kubában is M21-ek!

Volga M21 Teszt Alapjárat

Volga M21: Ringó kabin

Az első széria még lemez műszerfallal készült, ami mindig a karosszéria színére volt fújva, a második generációval ez már műbőr kárpitot kapott. A vezető előtt található kék plexis műszeregység a napnak köszönhetően világosodott meg, a sebességmérő alatt látható a vízhőfok-, amper-, olajnyomás-, üzemanyagszint-jelző egyaránt.

Volga M21 Teszt Alapjárat

A kormánykerék és a fehér kapcsolók mindegyike csont-alapú gyárilag, amik azért az idők folyamán szép lassan porladásnak indultak, többek között az UV miatt. Gyuri a kapcsolókat szintetikusra cserélte, kormányból azonban nehéz eredetit találni, ezeket külön szakemberek készítik manapság, Vologyában a kormány még gyári darab, azon egyszerű oknál fogva, mert nem tudták sehogy sem leszedni.

Volga M21 Teszt Alapjárat

A veterán csodában nagy, kényelmes, jól megtömött, ledönthető ülések találhatók, amik lehajtva franciaágyként is szolgálnak. A tulajdonos elmondása szerint a fűtés a mai napig izzasztó, ahogyan az orosz autókban megszokott. Az utastér és a csomagtér igényesen ki lett kárpitozva, egyébként hatan kényelmesen beférnének, de ahogy első forgalomba helyezésekor, most is öt főre lett levizsgáltatva, a biztonsági övet pedig ne keresd, az 1958-ban még nem volt szabvány. Az üléshuzat és a tetőkárpit gyári állapotú, bár a fejünk felett itt-ott elengedett a szövet. A szaglószerveknek kedves, ’60-as éveket idéző illat fogadott az autóban, kár, hogy szagmintát nem lehet neten keresztül megosztani! ☹

Volga M21: Szinkronizálatlan váltóval is szinkronban

Eleinte az M21-ekbe a Popeda gyengécske motorját használták, majd az oldalszelepelt, négyhengerest átalakították OHV-vezérlésűre, és az újdonsült, félgömb alakú égéstér által pörgősebb karaktert kapott. Az 2445 köbcentis, alumínium blokkos és hengerfejes motor már közel 70 lóerőt teljesített 4000-es fordulaton, 2200-nál pedig megérkezett a 167 Nm-es nyomaték. A generációkkal párhuzamosan növekedett a motorok lóerőszáma is 75-re majd 80-ra. Vologya komótosan indul meg, jól el kell forgatni minden gangolás előtt, emelkedőkön pedig jól meggondolandó a fokozatváltás, ugyanis a harmadik fokozat egyenes utat kíván.

Volga M21 Teszt Alapjárat

A motor erejét nyugaton kevesellték, főleg az akkoriban Amerikában futó V8-akhoz képest, nem kell tehát nagy csodára gondolni, ahogy Gyuri is említi, 90-100-as tempóval kimegy a világból, most, hogy ilyen üzembiztos állapotba került, félelem nélkül indulna el vele hosszabb távokra is. Érdekesség, hogy gyártottak 1962 és 1970 között M23 kódjelű verziókat, amikben a Csajka 5,5 literes V8-as, 163 lóerős rémségét helyezték el, azonban csak 603 darab készült belőle.

Volga M21 Teszt Alapjárat

A három fokozatú, szinkronizálatlan kormányváltó reccsenés nélkül veszi a sebességeket, lent magadhoz húzva egy, fent elöl a kettes, lent elöl pedig a hármas, tolatni úgy tudsz, ha magad felé, majd lefelé húzod a kart. Ha már az amerikai életérzés átjött a dizájn által, akkor már megpróbálkoztak automata váltóval szerelni az M21-eket, de ezek gyártása hamar megszűnt, mindössze 700 db készült, ugyanis hozzáértő szakembert nem igen találtak akkoriban, hamar tönkrementek és váltóolajból is hiány volt, ezért 1958-tól már csak kormányváltóval volt kapható a Volga.

Volga M21: Pumpáld a zsírt!

A Volga M21 első szériájának kényelmes futóműve egy könnyen meghibásodó központi kenőrendszerrel volt ellátva, mely egy pedálos pumpa segítségével, vezetékeken keresztül juttatta a kenőanyagot a 19 zsírzópontra. Gyuri a felújítás során erre is sok időt szentelt, így egy csendes, komfortos, ringatózó futást ért el. Később ezt a macerás rendszert szélnek engedték a második sorozatnál és teleszkópos lengéscsillapítókat is kapott. Kifejezetten jól tűri a földutakat, 23 centis hasmagasságával a korabeli autókat az ilyen és ehhez hasonló útfelületeken könnyedén maga mögé szorította.

Volga M21 Teszt Alapjárat

A magas súlypont ellenére nem dől vészesen kanyarban, a vibráció azért szokatlanul nagy, a kormányzása meglehetősen pontos, összességében nem elborzasztó benne utazni. A fékcsövek cserélve lettek, természetesen a megszokottnál keményebben kell taposni a pedált, hiszen a négy dobfék nem nevezhető pengésnek, az 1400 kg-os karosszéria lassítása megköveteli az izmos combú sofőröket.

Összegezve

Manapság igazi kuriózumnak számít Volga M21-et birtokolni, a megkímélt példányokat gyorsan elkapkodták az elmúlt évtizedekben, hiszen nagyon népszerű veterán járművé avanzsálta őket ez a több, mint 60 év. Köszönjük Gyurinak, hogy feltárta számunkra nagy becsben őrzött M21-ét, és reméljük, hogy ti is élveztétek ezt a rövidke kalandozást a múltba egy ilyen nagyszerű, időtálló járgánnyal. Arra buzdítanám a gyűjtőket, restaurátorokat, hobbistákat, hogy ne habozzanak M21-et birtokolni, biztosan lehet még találni a legyártott 639 478 példányból egy-egy megóvott darabot!

GAZ – Volga M21A

  • Lökettérfogat: 2445 cm3
  • Hengerek/szelepek: 4/8
  • Max. teljesítmény: 69 LE 400/perc
  • Max. forgatónyomaték: 167 Nm 2200/perc
  • Hossz./szél.: 4810/1800 mm
  • Tengelytáv: 2700 mm
  • Saját tömeg: 1360 kg
  • Városi fogyasztás: kb. 17,2 l /100 km
  • Országúti fogyasztás: kb. 11,4 l /100 km
  • Vegyes fogyasztás: kb. 15,2 l /100 km
  • Tesztfogyasztás: kb. 14,1 l /100 km
  • Végsebesség: 130 km/h
  • 0-100: 27,1 s

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg a Facebookon! Köszönöm!
0 people like this.
Facebook
Facebook
Instagram
Google+
Google+
Youtube
Youtube
Email
RSS

GAZ - Volga M21A

7.3

Karosszéria / Csomagtartó

8.1/10

Utastér / Belső részek

7.6/10

Motor / Meghajtás

6.5/10

Kényelem

8.4/10

Vezethetőség

6.9/10

Biztonság

6.1/10

Előnyök

  • Kényelmes, tágas utastér
  • Tartós karosszéria
  • Finom futás

Hátrányok

  • Problémás futómű
  • Gyengécske motor
  • Mérsékelt dobfékek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Alapjárat