2018. május 12. | 07:53

A Koenigsegg gyakorlatilag a semmiből tűnt fel a 90-es években, jelenlegi csúcsmodelljüknek, az Agera RS-nek pedig már nincs ellenfele

Svédország. Az Európai Unió harmadik legnagyobb országa, a Skandináv félsziget egyik ékköve. Fjordok, IKEA, magas életszínvonal, példás infrastruktúra, Zlatan Ibrahimovic. Így első blikkre ezek jutnak valószínűleg az eszedbe az északi ország nevének hallatán. Az általános iskolai földrajzórákat felidézve páran még kiegészítenék ezt listát a híres svéd acéllal. Ipara elsősorban a Lappföldön bányászott kivételes minőségű és mennyiségű vasércre támaszkodik, a természeti erőforrás felhasználása igencsak széleskörű.

 

Az autóról képeket ide kattintva találsz.

Maximális technikai színvonalon dolgoznak a Koenigsegg gyárában

A járműiparban a Scania kezdte el kamatoztatni először az értékes ásványkincset, majd a Volvo és SAAB követte, utóbbiról sajnos már csak múlt időben beszélhetek. Konszolidált kinézetű, mégis stílusos autók hírében állnak, kiegyensúlyozott műszaki tartalommal és kiemelkedő biztonsággal csalogatják magukhoz a vásárlókat. Talán az izgalom és a szenvedély az, ami hiányzik ezekből a négykerekűekből, a benzinvérűek szívét csak a soros öthengeres Volvók dobogtatták meg. Aztán jött egy fiatal srác, aki gyökeresen megváltoztatta Svédország megítélést az autós világban.

Christian Von Koenigsegg egyik legújabb remekművével, a One:1 társaságában

Christian Von Koenigsegg ugyanolyan fiatal srác volt akárcsak te vagy én. Ferrarikról álmodott, a sebesség mámora éltette nap, mint nap. Aztán gondolt egyet, és elhatározta, hogy ő fogja építeni a világ leggyorsabb autóit. Nem sokáig tétlenkedett, mindössze 22 évesen megalapította a ma már világhírű Koenigsegg Automotive AB-t, az Alpraaz kereskedelmi társaság anyagi támogatásával. Székhelye először Olofströmben volt, itt indult meg az első prototípus tervezése.

Az első prototípus kinézete csak nyomokban hasonlít a jelenlegi modellekére

A Koenigsegg CC tervezésekor az akkori csúcstartó McLaren F1-est jelölték ki követendő példának. A legendás angol együléses 386 km/h-s végsebessége a legtöbb gyártónak elérhetetlen értéknek számított, Christian viszont úgy gondolta, hogy nincs lehetetlen. Nem egy Porsche 959-eshez hasonló high-tech űrhajót akart, hanem egy nyers, szuperkönnyű versenygépet, mint amilyen az F40-es volt. Mindössze két év alatt elkészítették az első prototípust, 1996-ban már nekiláttak a teszteléseknek.

Már a CC-n is felfedezhetők a már stílusjegynek számító „dihedral” ajtók

A padlólemez és a karosszéria jelentős része karbonból készült, a kabinszerkezet megmaradt acélnak. A kivehető tetős kialakítás - ami már Koenigsegg stílusjegynek számít - itt jelent meg először, ahogyan a felfelé nyíló, „dihedral” ajtók is. A motor egy Auditól származó 4,2-es V8-as volt, amit a fülke mögé építettek be. A rendelkezésre álló idő rövidsége miatt voltak részletek, amiket nem sikerült 100%-ig befejezniük, de összességében sikernek könyvelték el a CC-t: felkeltette a figyelmet, és egy komoly szuperautó karriert sejtetett.

A Koenigseggek tulajdonságai leginkább egy vadászrepülőéhez hasonlíthatóak

Ezek után évekre elvonult a svéd manufaktúra, de ez idő alatt sem tétlenkedtek. Sőt. A prototípus hibáit kijavították, a műszaki tartalmat még magasabb szintre emelték, majd az egészet egy új köntösbe csomagolták. A nyolc évig tartó fejlesztés meghozta a gyümölcsét, Christian álma valóra vált: 2002-ben bemutatkozott az első sorozatgyártású Koenigsegg. A sorozatgyártás egy kicsit erős kifejezés a többi márka kibocsátásához képest, de tulajdonképp a hat is sorozatnak számít. Igen, összesen ennyi CC8S készült 2002-től 2003-ig tartó modellciklus alatt, ezzel pedig mindmáig az egyik legritkább Koenigseggként tartják számon.

A Koenigseggek legalább annyira különlegesek felnyitva, mint csukott állapotban

Mivel rendszámos autóról volt szó, meg kellett felelnie az emissziós normáknak, és technikai hibáktól mentes közlekedést kellett biztosítania a vásárlók számára. Emiatt több ponton módosítottak a konstrukción, a legjelentősebb változást az új erőforrás jelentette. Nyugdíjazták az Audi féle 4,2-est, helyette egy házon belül átdolgozott Ford V8-ast szereltek a CC8S-be. Szárazkarteres olajozás, kovácsolt alkatrészek és kompresszoros feltöltés jellemezte az új egységet, aminek csúcsteljesítménye 655 lóerő volt. Ezzel a számmal túllicitálta az olasz és német konkurenciát, sőt bevonult a Guinness Rekordok Könyvébe is, mint legerősebb tömeggyártott motor. A mindössze 1175 kilogrammos önsúlyával párosítva képes volt a 390 km/h-s elméleti végsebesség elérésére.

Egy letisztult, amolyan finoman elegáns szuperautó volt a CC8S, sokan kezdtek érdeklődni a svédek termékei iránt. Ebben a ligában viszont sokan nem tartották szükségesnek az ehhez hasonló formai egyszerűséget, inkább még többet akartak menetteljesítmények tekintetében. Így hát az időközben Angelholmba költözött üzemben nekiláttak továbbfaragni első modelljüket.

Angelholmban rengeteg időt fordítottak az aerodinamikus karosszéria megtervezésére

Módosítottak a kasztnin, komolyabb splitterrel és légterelőkkel növelték a leszorítóerőt, szélesebb gumikkal vértezték fel, hogy az úton maradjon, illetve hatékonyabban tudja leadni erejét. Szükség is volt rá, mivel a ménes száma tovább emelkedett: 806 lóerőt mozgósított, forgatónyomatéka 920 Nm, amit elsősorban a dupla kompresszornak köszönhetett. A Koenigseggnek ez volt az első autója, amit versenypályákra is küldött, 2005 februárjában elrúgták neki Nardóban, a hatalmas kör alakú betoncsíkon megfutotta a 388 km/h-t, amivel túllicitálta „példaképét”, a McLaren F1-et.

A CCR külseje nagyon hasonlít elődjére, csak apró módosítások láthatóak

Úgy érezték, hogy a CCR teljesítménye elérte azt a határt, amit átlag földi halandó már nem tud uralni, vagy csak nagyon nehezen. Időközben megjelent a Veyron, ami szűk 200 lóval erősebb volt ugyan, de ott mind a négy kerék dolgozott. Arról nem is beszélve, hogy vagy 800 kilóval nehezebbnek bizonyult, a svédek hyperautója egy igazi gokart volt hozzá képest. Amibe sugárhajtóművet szereltek.

A Koenigsegg CCX sportos eleganciájával bármilyen környezetben jól mutat

Élhetőbbé és könnyebben vezethetővé akarták tenni. Az utód külseje nagyban hasonlított elődjére, mégis egy teljesen új modellről volt szó. Megemelték a tetővonalat, a kabint tágasabbra tervezték az amerikai vásárlók kedvéért, finoman utalva a tengerentúli népességről kialakult túlsúly-sztereotípiára. Az elektromos rendszereket teljesen digitalizálták, a motor pedig már teljesen Koenigsegg fejlesztés volt. Biztonság és károsanyag kibocsátás terén is sokat javult a CCX, megfelelt minden előírásnak, a világ összes piacára beléphetett.

A diszkrét hátsó légterelő szárnyat a későbbi példányokon már nagyobbra cserélték

Mindezek ellenére ugyanolyan vadállat maradt, mint előtte. A világhírű Top Gear egyik epizódjában is feltűnt, Jeremy Clarkson szerint ez az egyetlen autó a világon, amivel le tudna szokni a láncdohányzásról. Az irtózatos teljesítmény miatt kanyarban életveszélyesen viselkedett, elég egy kicsit is hibázni, és halálközi élményben lesz része a vezetőnek. Ezt tökéletesen alátámasztotta az időmérő kör, az arctalan és gátlástalan Stiggel a volánnál: a dunsfoldi pályán az első körben csak lájtosan ment vele, így nem sikerült a várt rekorddöntés. Úgy érezte, hogy többre képes ennél az autó, így nekifutott még egyszer, immáron teljes gázzal.

A hatalmas teljesítmény csak a hátsó tengelyt hajtja, így könnyedén lehet vele keresztben autózni

Nem fejezte be a kört. A pálya felénél egy tempós kanyarban elveszítette az uralmat a szörnyeteg felett, leszaladt a pályáról és elvitt egy gumifalat, mire meg tudott állni. Ez volt az első alkalom a BBC történelmében, hogy a legendás pilóta alulmaradt egy géppel való küzdelem során. Később egyébként sikerült a rekorddöntés, 1:17,6-os idővel a ranglétra első helyére került. A 0-300-0-át 29,2 másodperc alatt futotta, amivel szintén világelsőnek számított.

A Koenigsegg palettáján ez a három modell szerepelt az Ageráig. Különleges változatokkal persze folyamatosan boldogították a felső tízezer tagjait, a CCX-ből például öt ilyen is készült:

  • CCX Edition – két darab készült belőle, 4,8 literes motor, 18 ágú felnik, egyedi hátsó spoiler és légterelők különböztették meg a kollégáktól
  • CCXR – a világ első „zöld” szuperautója, bioetanollal (E85) is képes a működésre, sőt azzal 1018 lóerőt hoz ki magából a V8-as
  • CCXR Edition – négy darab legyártott példány, újraprogramozott motorelektronika, továbbültetett kasztni, módosított lengéscsillapítók, keményebb rugók és stabilizátorok
  • CCXR Trevita – egyedi szénszálas hátsó spoiler, számos komfortberendezéssel szerelve, a trevita jelentése „három fehér”, ez utal a legyártott példányszámra, és a különleges fehér karbonra, amiből az autó készült
  • CCXR Special Edition – az utolsó CCXR, limitált szériás aero csomaggal, a Koenigsegg történelmében az első F1-stílusú váltófülekkel, G-erő mérővel, és érintőképernyős multimédiával
Ritka alkalomnak számít, amikor ennyi Koenigsegg jelenik meg egy helyen

A Koenigsegg Agerát 2011. márciusa óta forgalmazzák, érdekes, hogy a márka közel nyolc éve ugyanarra a modellre koncentrál. Persze közel sem hagyták változatlanul, évről-évre egyre erősebb és üzembiztosabb változatokat mutatnak be, no, nem mintha, eddig bármelyikkel is probléma lett volna.

A gyártó honlapját böngészgettem, az Agera RS-nél és a One:1-nál furcsálltam, hogy első olvasásra sehol nem találtam teljesítményre utaló számadatokat. Na, mondom ilyen nincs a világon, végignézem még egyszer. A felismerésem szitokszavakkal, és hideg verejtékkel párosult: itt már nem lóerővel, vagy kilowattal van feltüntetve a teljesítmény, mint holmi Aston Martinnál vagy Porschénál. A Koenigsegg új mértékegységet vezetett be a sorozatgyártású autók közé: a megawattot.    

  • Címkék:
  • Top