Egy 49 éves Audi egy 23 éves tuner tulajdonában? Bizony létezik, és ráadásul nem is egyedi eset! Ismerd meg Jens és Super 90-e történetét!
Társszerző: Bolgár Krisztián
A generációs különbségek elengedhetetlen részletei a társadalomnak, amely jelenségnek számtalan előnye és hátránya is van. Léteznek pro és kontra érvek, hogy mégis melyik generáció a legjobb vagy volt a legjobb. Amiben viszont mindenki egyetért, az az, hogy semmiben nem értenek egyet. Na jó, azért a kapocs mindig ott van akár egy 40 év korkülönbséggel rendelkező „páros” számára is. Ez a kapocs sok minden lehet. Sport, politika, nők (vagy férfiak), esetleg az autók. Ó igen, az autók! Biztosan neked is van egy vagy több komoly korkülönbséggel rendelkező ismerősöd, barátod, esetleg családtagod, akik ugyanúgy bolondulnak az autókért, mint te. Szerintem a legtöbb téma közül ez az egyik legjobb kapocs, amely a különböző generációk között kialakulhat, hiszen a legkevesebb „fröcsögés” ebben a témában hangozhat el. Eleve egy egzakt világról van szó, ahol a túlnyomórészt a tények uralkodnak, mintsem az emberi nézetek. Egyszóval az autók (de összességében bármilyen jármű) kiváló „hidat” képez az egyre csak szélesedő generációs gödör fölött.Mégis hogy jön ehhez az Audi Super 90?
Vetődhet fel benned a kérdés. Nos, a válasz egyszerű: jelen 49 éves oldtimer tulajdonjoga egy alig 23 éves srácé, a belga Jens Lyphouté, aki nem csak a tulajdonosa, hanem az építője is az autójának. Igazából a jelenség, amire ki akarok lyukadni, az az, hogy az egyre csak korosodó autóipar egy újfajta hozományt ad a fiatalabb generációk számára.Mégpedig az idősebb, oldtimer, youngtimer hobbiautózás lehetőségét! Persze, lehet mondani, hogy a legtöbb embernek megadatott anno, hogy egy ma oldtimer kategóriába sorolható gépkocsit bütykölhessen, vezethessen és imádhasson. Na de akkoriban (mondjuk a ’60-as években) lett volna módja válogatni egy átlag európai közember számára a palettán szereplő autók között? Nyilván nem, hiszen már annak is örülhetett a megrendelő, ha autója abban a színben érkezett meg, mint amiben megrendelte. Egyszóval a mai fiatalok (többek között én is) el vannak eresztve ebből a szempontból, hiszen a 20-30 éves népautók „aprópénzért” beszerezhetőek. A beszerzést követően pedig már indulhat is a faterral vagy a nagyfaterral való közös restaurálás, ami már meg is teremti az említett kapcsolatot, amit már a bevezetőben részleteztem.
Az Audi viszont már ’70-ben sem volt népautó
Egy veterán Audinak bizony megvan az ára. Tárgyiasan levezetve 2,5-3 millió forint körül mozog ma egy szép állapotú (nem 100%-ig restaurált) Audi Super 90-es vételára, már persze akkor, ha egyáltalán találsz egyet a neten.Azonban mit is kell tudni a típusról? Az említett Super 90-es az Audi F103-as platformjának egyik modellje, amit még az NSU, később pedig az Auto Union csoporttal közösen gyártott az Audi 1965-72-ig. Az Audi 72-es volt az első F103-as, amely még a kétütemű DKW F102-ből fejlődött ki. Nagy változás a négyütemű, 72 lóerős, 1,7 literes négyhengeres erőforrás volt, amihez ráncfelvarrt karosszéria és egy-két további újítás társult az F102-höz mérten. Idővel érkezett a 60-as, 75-ös és 80-as Audi is, melyek közül csak a 80-as széria vált felmenővé és fejlődött ki belőle egy különálló modellcsalád. A Super 90-es 1966-ban jelent meg és egészen 1972-ig gyártották. A többi F103-astól ellentétben a 90-es mindössze 50 ezer példányban készült el, és ez volt a legerősebb F103-as a maga 90 lóerejével. Egy imádott típus született meg, amelyet ma már kevesen ismernek szerény gyártott mennyisége illetve csekély fennmaradó példányszámának köszönhetően.
Az utókor számára hagyott Audi
A nyugat-flandriai Jens célja nem csak egy koros jármű megszerzése volt, hanem hogy azt korhű állapotba hozhassa, nyilván alkalmazva némi „cselt” az építés során. Az F103-as platform a belga tunert is megigézte, és már egy 60-as, valamint 72-es Audin ő is túladott, a soron következő Super 90-es felkeresése pedig már automatikusan folyamatban volt. A szerencse Jens mellé állt, amikor egy hamisítatlan pajtaleletet sikerült felfedeznie, persze rengeteg rozsdával kiegészítve. A tuner nem hátrált meg, mivel már volt dolga rozsdával az előző Audi F1030-asain is. Az utolsó csavarig tartó felújítás közel egy évet vett igénybe, amely időszak alatt az autó eredeti fénye, a Savanna-bézs színárnyalat is felkerült a pompás kasztnira.A 100%-os külső eléréséhez pedig úgy gondolta Jens, hogy most először, de „belevegősít” egy F103-ast, amely előző két munkája során egy kimaradt műveletnek számított. Az eredmény szabad szemmel is látható, hiszen a redukált hasmagasság bizony jól áll a ’69-es Audinak is. Jens elégedett eddigi munkáival, jelenlegi kedvence pedig örülhet, hiszen nem is kerülhetett volna gondosabb gazdához. Pedig te se néznéd ki egy 23 éves tunerből, hogy egy 49 éves Audit épít, nemde? Forrás:
