2017. március 23. | 11:16

Az Audi reklámkészítői meglepően színes képet festettek a quattro-hajtásról.

A reklámnak rengeteg arca van. Egyesek felesleges vesződségnek tartják, mások szükséges rossznak, míg megint mások egyszerűen eszközként tekintenek rá. Vance Packard fogalmazott egyszer így: „ A reklám az a művészet, amely a fejre céloz, de a zsebet fosztja ki.” A reklám azonban nemcsak művészet, hanem fontos gazdasági ágazat is.

Az összetéveszthetetlen Quattro

 Amikor az ős-quattro megjelent a piacon, Ferdinand Piech az Audi fejlesztési főnöke „egy adott területen összetéveszthetetlen sajátosságot” keresett és meg is találta az első állandó összkerékhajtásban. Így hát elindult a quattro első reklámkampánya, a maiaknál összehasonlíthatatlanul egyszerűbb eszközökkel. Egészen a 80-as évek elejéig az autógyártók az autókat autókkal hirdették. Az előtérben a termék állt, az Audinál pedig háttér egyáltalán nem is volt. Manfred Rieker, korának egyik legkeresettebb német stúdiófotósa a quattrót teljesen minimalista eszközökkel ábrázolta, a sötét karosszériát fehér leplek elé állította, és a hatást az erős kontrasztokkal érte el.

Ez a képi világ izgalmasnak ugyan nem volt nevezhető, de tény, hogy teljesen új stílust jelentett, és megejtően tiszta üzenetet hordozott: a nagy vonóerejű reménysugár a képeken olyan masszívnak tűnt, mint egy tank, néha izgatóan rejtélyesnek, más beállításokban kifejezetten fenyegetőnek látszott az autó. Hartmut Warkuß, az Audi dizájnfőnöke a quattróval olyan autót akart szimbolizálni, amely a földön teremtődött. A publikum pedig értette az üzenetet: kezdetben évente 2000 ős-quattrót rendeltek a lelkes vásárlók, pontosan négyszer annyit, amennyit eredetileg eladni reméltek.

"Sáncugrás" Audi 100-zal

Természetes, hogy a sikerreceptet később a többi modellre is alkalmazták, amikor a quattro-meghajtás a többi termékben is megjelent. Először 1986-ban fordult hidegre az idő, ahogy egy egyszerű Audi 100 CS quattro megdöntött egy teljesen új „sáncugrás” rekordot a finn Kaipola városában, a tévénézők és moziba járók először megdöbbenve, majd hitetlenkedve reagáltak. De a sánc-mászásban tényleg nem volt semmilyen trükk. A kötéllel biztosított és szöges abronccsal felszerelt Audi saját erejéből mászta meg a 37,5 százalékos emelkedőt. A kormánynál a ralibajnok Harald Demuth ült, aki élete legrövidebb menetén repülőgép pilótának érezte magát: „A vezetőülésből csak a felhőket láttam”!

Végül nyugodtabb vizekre evezett az Audi, mivel a reklámtevékenysége 1991-ig még az óvatosabban cselekvő wolfsburgi anyavállalat irányítása alatt állt. Ezután viszont az Audi a márka- és értékesítési tevékenységeket a kezébe vette, de a döntő hirdetési stratégia-váltás csak két évvel később jött el: 1994-ben az akkor még csak három éves Jung von Matt ügynökség szerezte meg az Audi hirdetéseinek készítési jogát. Európában több ügynökség is foglalkozott az Audi üzeneteinek megfogalmazásával, így konkurenciái voltak egymásnak, a fontosabb témákról egységes briefinget kaptak, de a folyamatos versengés nem csak az üzletet és a kreativitást ösztönözte, hanem világszerte egységes márkaképet is garantált.

Javultak az eladási statisztikák is, és az Audi 1981 és 2005 között öt alkalommal részesült a tekintélyes „Effie” díjban, amellyel az olyan hirdetéseket díjazzák, amik nem csupán kreatívak, hanem mérhetően sikeresek is. A világszerte csak az elmúlt tíz évben aratott kitüntetések és elnyert díjak listája közel 250 tételből áll, Cannes-től New York-ig szinte mindenütt elismerték az Audi reklám tevékenységének sikereit. Ezek között olyan klasszikus sikerek is megtalálhatóak, mint a híres tévéreklám, amelyben az indiai német nagykövetet egy Audi szállítja a monszunesőn keresztül a maharadzsa fogadására. Vagy az A6 költséges története, amely az új-zélandi Bethell’s Beachen egy vízi síelőt vontat a hullámokon keresztül. A matchbox a homokban, a függőlegesen parkoló quattro vagy az erdőből kivonuló allroad-ok csordáját elvonulni engedő birka – mind az ismert főmotívum egy-egy jutalmazott megfogalmazása.

A Quattro reklámok

A mosóporokkal vagy müzlikkel ellentétben az összkerékhajtás technikai jellemzői egészen más lehetőségeket rejtenek. Ez bizony nem kevés pénzbe kerül, például a vízisíelő reklámfilmhez eleve négy A6-os utazott Új-Zélandra, ahol a 40 fős csapat kilenc nap alatt tízórányi felvételt rögzített, amiből aztán egy 45 másodperces reklámot készítettek, de a cél az volt, hogy a quattro meghajtás meggyőző teljesítményét látványosan ábrázolják.

Ennek fényében a legendás sáncreklám második részétől sem riadtak vissza. Már három héttel a tervezett forgatás előtt megkezdődtek a tizenegy éve használaton kívüli kaipolai ugrósánc felújításai. A legnagyobb alapossággal összeállított menetrend a próbamenet előtti napon azonban mégis veszélybe került: az első sáncos reklámban az autót vezető Herald Demuth kocogás közben megsérült, így egy új sofőrt kellett keresni. Uwe Bleck a feladatot bravúrosan teljesítette, egymást követően tizenegy alkalommal győzte le a 80%-os emelkedőt, míg a felvételek végre dobozba kerültek. Ezt követően még meg kellett vágni a filmet, mialatt Robert Pabst megírta, majd 80 zenészt vezényelve feljátszotta a film zenéjét. Hat héttel később volt a tévépremier.

A szpot még az Audi kereskedőket is meggyőzte, akik márkájuk reklámját megdöbbenve figyelték. Egy – 2642 német autókereskedő körében végzett – Emnid-felmérés szerint, az Audi kereskedők  28%-a érezte úgy a reklámot követő egy évben, hogy a márka reklámja  nekik szól. Ennél kedvezőbb fogadtatásban csak a bajor konkurens köreiben részesült a négykarikás márka: a BMW-kereskedők 36%-ának az Audi reklám volt a kedvence.

Amennyiben érdekel a '90-es évek egyik meghatározó Audi modellje, nézd meg ezt a bemutatót! Ha a videó nem indulna el, ezen a linken tekintheted meg.

 

A Quattro 25 éve  - Az autók, a sport, a reklám - kiadvány