2017. február 15. | 12:31

Hogyan jutott el az Audi az Iltis-technológiától az RS4-ig?

Ferdinand Porsche az elsők között

A négykerék-meghajtásnak fontossága még a fizikában járatlanok számára sem jelent felfoghatatlan dolgot. De az sem, hogy a négy lábról két lábra állás sem éppen az evolúció legjobb megoldása. Azonban az autógyártás hőskorában, a konstruktőröknek még egészen más jellegű problémákkal kellett megküzdeniük. Évszázadokon keresztül lovak húzták a kocsikat, de a belsőégésű motor feltalálását követően már az ember akart az élen állni: tehát a zajos, bűzös motor hátra került – és ha már egyszer ott volt, praktikusnak látszott a hátsó kerekeket meghajtani. Ez a farmotoros és hátsókerék meghajtású kombináció a XIX. század végén oly mértékben logikusnak tűnt, hogy más ötlet a meghajtásra még csak fel sem merült.

Minden idők első összkerék-hajtásúja, egyben a hibrid-technika előfutára, a Lohner-kocsi - köszönhetően Ferdinand Porsche úrnak (balra)

 

Ez a hozzáállás csak az 1900-as Párizsi Világkiállításon változott meg, ugyanis itt mutatott be a bécsi udvari manufaktúra Jakob Lohner vezetésével, egy Angliából átvett találmányt: egy 24 éves osztrák fiatalember, nem más, mint Ferdinand Porsche, az egyik Lohner-kocsi első tengelyének kerékagyát elektromos motorral látta el. Azonban Porsche úrnak – aki egyébként a későbbiek folyamán sokat foglalkozott az összkerék-hajtás kérdésével - sem ez volt a legfontosabb témája, hanem a belsőégésű motor alternatív megoldásai. Ennek oka, hogy a kevés licittulajdonos nem tudott lépést tartani a benzinmotorok iránt hirtelen megnövekedett kereslettel.

A holland hilversumi Spijker testvéreket azonban egészen más dolgok motiválták: először is a tanult kovácsok felismerték a kelet-indiai kolóniák ültetvényeseinek autók iránti igényét, ahol az uraságok lovaskocsijainak keményen meg kellet küzdeniük a felázott utakkal. De a sportszellem sem állt a Spijker fiúktól messze: úgy gondolták, hogy a négykerék-meghajtás a piaci versenyben is előnyt jelenthet. Tehát építettek egy új gyárat Amsterdam elővárosában, Trompenburgban, nevüket az angolok számára kibetűzhető Spykerre változtatták és az 1903-as Párizsi Szalonon be is mutatták autójukat, a Spyker 36/50 HP-t, mely rögtön három újdonsággal szolgált: az összkerékhajtás mellett hathengeres motort és mind a négy kerekére külön féket kapott. Ez az országúti modell igazi sláger lett, és elsősorban Angliában nőtt meg iránta a kereslet. Azonban a versenypályákon a Spyker a nagy súlya miatt erősen alulmaradt, és ezt a hátrányt sem az ötről nyolc literre emelt lökettérfogat, sem a 60 lóerőről 80 lóerőre növelt teljesítmény nem volt képes kompenzálni. Valamint ekkor még nem léteztek kiegyenlítő csuklók, emiatt kanyarodás közben a kormányműben erős rángatás volt érzékelhető.

Ezt követően az összkerék-hajtás feledésbe merült – legalábbis a civil felhasználás terén. Az első világháborút követően még 14 évet telt el, mire Ettore Bugatti, a híres konstruktőr újra elővette az ötletet. 1932-ben alkotta meg a mester az impozáns 53-as típust. Motorházteteje alatt egy 4.9 literes, soros nyolchengeres, Roots-kompresszoros motor duruzsolt, mely 300 lóerőt csalt ki az autóból. Bár három differenciálmű osztotta szét a teljesítményt a kerekek között, mégis a gépkocsi nagy súlya, illetve az összerázódást igénylő menettulajdonságok csak szerény eredményre vezettek: néhány eredményes hegyi versenyt leszámítva az 53-as típus nem ért el sikereket, így az eladott összmennyiség csak három darabot jelentett. De az ötlet nem hagyta többé nyugodni a konstruktőröket.

A Porsche által alkotott parancsnoki bogárhátú - 1942 VW 87-es típus

 

Fejlesztési kényszer a háborúk miatt

A távoli Ázsiában 1936-ban építette meg a Mitsubishi a PX 33-as modell négy prototípusát, miközben Németországban a fenyegető második világháború fejlődésre gyakorolt nyomására fejlesztettek: a hamburgi Tempo cégnél megtervezték az első és hátsó tengelyen egyaránt egy-egy szeparált motorral rendelkező G1200-ast. Ferdinand Porsche is aktívan dolgozott az összkerék-hajtáson: a hivatalosan 1938-ban bemutatott bogárhátú ősmodell, a 87-es típus alapján fejlesztették ki később a 80-as évek Golf Country modelljét. Mivel a magasépítésű karosszéria és a kapcsolható összkerék-hajtás a nehezen járható terepekre is alkalmassá tette, az afrikai hadtest tisztjei körében számított népszerűségre, mégis inkább parancsnoki kocsivá vált, ennek következtében csak 546 példány készült belőle.

Az 1941-es Willys MB terepjáró a háború minden frontján megtalálható volt

 

Eközben az amerikaiak egészen más nagyságrendben készítettek összkerék-hajtású kocsikat: az 1940-ben Willys Overland által kifejlesztett Jeepből 1945-ig a Ford és Willys csaknem 600 000 darabot épített, ezzel minden idők első összkerékhajtású nagyszériájává avatva azt. A termék az egész világon szimpátiát váltott ki, és egyben le is tette a civil terepjárók oltárának alakövét, amelyek a második világháború után azonnal megjelentek a piacon. Így keletkezett a rusztikusan klasszikus angol modell is, ugyanis Spencer és Maurice Wilks, a Rover igazgatói 1946-ban a Jeep példáját követték, amikor megalkották a Land Rovert, mellyel egy, a Jeephez hasonló történetet indítottak útjára: 20 évvel később már az 500 000-ik Land Rover gurult le a gyártószalagról. Ezzel szemben a háború utáni Európában mások voltak a prioritások. Eltekintve a Cisitalia-Forma 1-től, melyet az olasz nagyiparos Piero Dusio megbízásából Ferdinand Porsche alkotott, jegelték az összkerék-meghajtás témáját. Meglepő módon, éppen a fagyos Szovjetunióban engedett fel ismét: 1955-ben a GAZ bemutatta az otromba Pobeda M72-es modellt, amit a kommunista konkurencia nem tudott tétlenül nézni, így két évvel később piacra dobták a Moszkvics 410-et, a szocialista luxuslimuzint.

Az átkapcsolható elsőkerék-meghajtású és terepalvázas 1957-es Moszkvics 410

 

Négykerék-meghajtás megjelenése a motorsportban és a mindennapi használatban

Később a Nyugat rukkolt elő valami újjal: a jómódú, mezőgazdasági gépeket és összkerék-hajtású traktorokat gyártó, ír Harry Ferguson elkezdte kidolgozni élete nagy művét, az autókat állandó összkerékhajtással és egy kapcsolódó blokkolásgátló rendszerrel szerette volna biztonságosabbá tenni. Álma 1961-ben, egy évvel halála után vált valóra, ugyanis Stirling Moss egy Ferguson F1-essel, zuhogó esőben nyerte meg az angliai Oulton parki versenyt. Négy évvel később debütált a londoni Motor Show-n a Ferguson cég 284 lóerős Jensen FF típusa, az első állandó összkerék-hajtású országúti autó.

Az 1966-os összkerék-hajtású, V8-as Jensen FF

 

A mai városi terepjárók ősatyja is rendelkezett már házi készítésű hajtáslánccal, hiszen 1970-ben debütált a Range Rover, az első terepre és országútra szánt autó, azonban magas ára miatt csak egy erősen behatárolt vásárlói réteg számára lett elérhető. 1972-ben a Subaru bizonyította be, hogy elérhető áron is lehet négykerék-meghajtást gyártani, a Leone Station Wagon ugyan csak 72 lóerővel büszkélkedhetett, viszont mindenhez 855 kilót nyomott. Ezzel az első kedvező árú alternatíva lett azok számára, akiknek nagyobb vonóerőre volt szükségük, gépkocsi pedig a legnagyobb számban eladott összkerék-hajtású személyautóvá avanzsált.

1970 Range Rover – terepjáró és kényelmes gépkocsi is egyben Az 1972-es Subaru Leone Station Wagon, az első elérhető árú négykerekes

Ugyanakkor rózsás jövő elé nézett egy másik projekt, mely eleinte az Iltis nevet viselte. Az Audi ezen a néven fejlesztette ki a 70-es évek végén a jó öreg Munga katonai jármű utódját, azt a gondolatot követve, hogy az ne csak a német hadsereg, hanem más NATO-seregek szolgálatára is állhasson. A koncepció egyszerű, de megbízható: extra rövid tengelytáv, kapcsolható elsőkerék-meghajtás, a hátsótengelyen differenciálzár. A reklámkampány keretében 1980 januárjában négy Iltis indult a Párizs-Dakar ralin, a célban pedig fényes kettős győzelem született. Az Iltis-technológia egy további, igencsak reménykeltő eredményt is elkönyvelhetett magának már két évvel korábban, egy normál Audi 80-as karosszériájában – de ez már egy egészen más történet.

1978 VW Iltis - katonai szolgálatban és a Dakaron is jól teljesített

Forrás:

  • A quattro 25 éve  - Az ötlet, az építők, a technika

Ajánlott cikkek: