A 8 legkisebb motorral szerelt autó

A magyar KRESZ szerint a gépkocsi az a jármű, amelynek 4, vagy több kereke van, de nem négykerekű motorkerékpár, illetve három kerék esetén saját tömege meghaladja a 400 kilogrammot. A különböző országokban persze más és más szabályozások érvényesek.

8. Subaru 360

Ez a kis városi autó volt a Subaru első négykerekűje. A gyártás 1958 és 71 között zajlott és 392 000 példány kelt el belőle, ami akkoriban sikeresnek számított, főleg bemutatkozó autóként. Sokan a japán bogárhátúnak is tartják, nem véletlen a katicabogár becenév. Az aprócska katica az üvegszál tetőnek köszönhetően 450 kilót nyomott, így a 357 köbcentis karburátoros kétütemű motor nagyjából el tudta ráncigálni. Az első modellek 16 lóerősek voltak, majd a gyártás végén már dupla karburátoros megoldással táplálták az erőforrást így 36 lóerőre ugrott a teljesítmény. Ez nem tűnik soknak, de 100 lóerő/literes teljesítményarány egészen meghökkentő a korhoz képest. A háromsebességes váltóval egészen 100 km/h-ig húzott a kis Subaru, ám ehhez nagyjából 37 másodpercre volt szüksége. Szerepe tagadhatatlan a második világháború utáni japán autógyártás fellendítésében, illetve a Subaru gyárnak is megadta a kezdő lökést.

7. Honda Z360 és N360

Újabb JDM gyöngyszem, ezúttal a Honda háza tájáról. A Z széria a Civic előszelének is tekinthető, igaz a kategória a Kei carokhoz húz. A legelső Z360 még léghűtéses volt, kéthengeres, 354 köbcentis motorja egészen 9000-ig forgott, ahol 36 lóerőt adott le. Később érkezett egy 356 köbcentis, vízhűtéses modernizált modell is. A Honda teletömte fejlettebb technológiával a kisautót, tekercsrugó és független első felfüggesztés található a Z alatt. Gyártása 1970-től, az olajválság kirobbanásáig zajlott, amikor 1974-ben a piacon elértéktelenedtek a jópofa autók. 1998-ban a nevet feltámasztották, és egy 654 köbcentis turbós Kei Carként éledt fel.

6. Goggomobil TS 250

Egy vérbeli kupé, 3 méteres hosszal és 247 köbcentivel. Igaz, ez a motorpaletta legkisebb, léghűtéses motorja. A TS kétütemű, kéthengeres, léghűtéses motorja 13,6 lóerőt adott le, viszont már négyfokozatú sebességváltóval szerelték. Az aprócska bódéba 4 személy fért el, és 80 km/h sebességgel lehetett vele repeszteni. Elöl-hátul spirálrugó és független felfüggesztés jellemzi a futóművet. Goggomobilok 1955 és '69 között készültek, 1966-tól a BMW végezte a gyártást.

5. Iso Isetta

Az Isetta a BMW neve alatt híresült el, de a forma megálmodója az Iso cég. Az olasz kisautó egyhengeres, 236 köbcentis szívvel született. Az Iso eredetileg hűtőkkel, robogókkal foglalkozott, ám az ötvenes években megszületett az ötlet egy tömeggyártású kisautó gyártására. A buborékautót 1953-ban mutatták be, óriási szenzációt keltett, ugyanis senki nem látott még hozzá foghatót. A korai modellek 3 kerékkel hagyták el a gyárat, majd ezt két egymástól 40 centire elhelyezett görgő váltotta fel, így difire sem volt szükség. Az autó eleje gyakorlatilag egy ajtó, baleset esetén a vászontetőn keresztül lehet kimászni. A "pad" két felnőtt és egy kisgyerek számára nyújt elég helyet. A 9.5 lóerős motor 30 másodperc alatt vonszolta a kicsi Iso-t 50-re, a végsebesség pedig 75 km/h. Nem gondolnád, de az Isetta Mille Miglia győztes, igaz a gazdaságossági kategóriában, 3-4 literes fogyasztása kiemelkedően jónak számított.

4. Fuldamobil

A buborékautó kifejezés a Fuldamobil megjelenéséig vezethető vissza. A formatervért Norbert Stevenson felel, aki autós újságíróként tört tervezői babérokra. Elképzelése egyszerű volt, egy kompakt háromkerekű járgányt akart, 2 ember számára. A tervet Karl Schmitt karolta fel, aki a Bosch egyik legnagyobb alkatrész értékesítője volt. A Fuldamobil végül Fulda városáról kapta nevét, és számos országban gyártották. A kasztni üvegszálból készült, 9,5 lóereje pedig a 191 köbcentis kétütemű motorból fakad. Négysebességes váltóval szerelték, de a motor mindkét irányba képes volt hajtani, így akár negyedikben is tolathatsz a kis bubiautóval.

3. Messerschmitt KR175

A Messerschmitt nem csak a Mercinek szolgáltatott Forma-1-es technológiát, de saját autógyártásba is fogtak, igaz, ez a háború utáni repülőgépgyártási tilalom miatt alakult így. Az első gyermek a KR175 egy kabinos robogót valósított meg. A dizájn természetesen a repülőgépgyártásból merített ihletet: egy nagy plexi kabin csukódik az utasfülkére, ahol a sofőr és egy utas foglalhat helyet. Kapható volt egy Sportster modell is, melyen csak egy aprócska szélvédő védte az utazókat. A motort a Sachs szolgáltatta, ez egy 173 köbcentis, egyhengeres 9,1 lóerős, léghűtéses erőforrás. Érdekesség, hogy 1954-ig az önindító feláras extra volt, előtte be kellett rántani az aprócska zsebvadászgépet. A négysebességes szekvenciális váltót nem szerelték hátramenettel, sőt, szinkron sem volt benne.

2. Velorex 175

Egy műremek, egyenesen Csehszlovákiából. A 175 eredetileg mozgássérültek számára lett tervezve. A kis háromkerekűt két testvér álmodta meg, akik egy kerékpárszervizt üzemeltettek. A két testvér vállalkozása szépen fejlődött, ám egyikük 1954-ben tesztelés közben meghalt. Nem sokkal később testvére nem volt hajlandó csatlakozni a kommunista párthoz, ezért életét ellehetetlenítették. Leggyengébbb modelljük a 175 volt. A kisautó eredetileg bicikli alkatrészekre épült, de ezek nem bírták a terhelést, így az összetevőket szépen-lassan motorkerékpár elemekre cserélték. A vázat szerelőruha anyaggal, majd vízálló műbőrrel vonták be. A motor egy 171,8 köbcentis egyhengeres, léghűtéses kétütemű, 8.5 lóerős csúcsteljesítménnyel. A Velorexek nagy részét a keleti blokk országaiban regisztrálták, így Magyarországra is került jó pár.

1. Peel P50

A Peel P50 a Guinness Rekorodok Könyvébe is bekerült, mint a legkisebb motorizált kocsi. Először a hatvanas években jelent meg, városi kisautóként, egy személy és egy bevásárló táska részére hirdették. Nem mondható, hogy túlságosan fel lenne szerelve extrákkal, van benne egy ablaktörlő és egy fényszóró. A Peel eredetileg 50 darabot készített, manapság 27 ismert fennmaradó példányról beszélnek. Ezeket kétütemű, 49 köbcentis 4,2 lóerős erőforrásokkal szerelték. 2010-ben a Peel feltámasztotta a P50-et, a külcsínen nem sokat változtattak, de a futómű teljes átalakításon esett át. A motor is már négyütemű, sőt a váltó is kapott egy hátramenet fokozatot. 2011 óta pedig elérhető egy teljesen elektromos modell is. Mára az eredeti széria igen értékes ritkasággá vált, nemrég egy aukción 176 000 dollárért kelt el egy P50.