2018. július 16. | 15:04

Avagy hogyan törték meg az MX-5-ömet a Fehérvári úton

Szomorú témába fogok kedves olvasóm, számomra kifejezetten, mivel velem esett meg a dolog. Úgy gondoltam, ha már kezemben az eszköz, hogy netán valamicske igét hirdessek a témában, megírom a hétfői balszerencse/elmegy mindenki a búsba történetem. Tisztelet a kivételnek. A történet Budapest XI. kerületében a Fehérvári út és a Prielle Kornélia sarkán kezdődik. Vagyis helyesbítek, a szobámban. Boldog home office-os napomat töltöm otthon, mit ad Isten kapok egy messenger-értesítést egy kedves Miatás Klubtárstól, hogy most látta az autómat. Össze van törve. Nem is kellett több, kaptam a cipőm, kulcsom és szó szerint repültem lefelé a lépcsőn. Abban a kb. 45 másodpercben amíg ezt kiviteleztem és erősen sietős léptekkel, de külsőre nyugalmam megőrizve odaértem a szeretett kincsemhez, az én egyetlen drága Miatámhoz, a szerelmemhez, átfutott az agyamon minden. Eltűnt a fele, csak egy kis karcolás, talán nem is annyira vészes. Tévedtem. Csúnyán helybenhagyták szegényt. Bár a fele azért nem tűnt el. Még jó… Nos, leértem az autóhoz és a fenti kép fogadott, hirtelen nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. Cédula, telefonszám, betétlap sehol, néhány környéken lakó, 1 szomszéd és az utcában lévő cukrászdából egy pincérfiú aki oda jött hozzám, hogy látta, hogy ilyen az autó, de az incidenst magát nem. Nagyon hálás vagyok az együttérzésükért, de kisegítve sajnos nem lettem ezzel. Mint ahogy az a képen is látszik, valaki szépen belerongyolt a bal sarkába az autónak. Nem szeretném magamat sem teljesen tehermentesíteni, így hozzáteszem és belátom, hogy nem szabályosan parkoltam én sem, hiszen nem hagytam meg a kereszteződéstől számított 5 métert. Ezért, ha a rendőségen elővesznek, biztosan nem fogok tiltakozni, én belátom, ha hibázok. Tudni kell, hogy a Fehérvári úton jelenleg rengeteg az építkezés és a felújítás, kissé kaotikus a parkolás kérdés is, nem én vagyok az egyetlen, aki rendszeresen ezen a helyen hagyja a járgányát. Az elhaladó rendőrök tolerálják a dolgot, nemigen látok büntető cetliket, azon is lehetne vitatkozni, hogy ez jó-e vagy rossz, de azt hiszen többségünk csak rettentő jófejségnek éli meg a dolgot. Mármint, hogy nincs elég hely parkolni így úgy oldják meg az ott lakók ahogy tudják. És nincsenek büntetve ezért. Lényeg a lényeg, hogy ahogy az ember jobbra kanyarodott a Fehérvári útra, a Prielle Kornélia utcából az én kis macudám mellett haladt el, ez egy kétsávos utca, abból is a kellően széles fajta. Sosem láttam még törött autót ezen a helyen. Betonbontó vendégmunkásokat viszont igen. A reggelenkénti indulásnál, a szellőben vígan szálló „hé cica mennyit megy a gép?” kérdéseket már rég nem hallom. Egy dolgozik öt árnyékol stratégia az megy itt is, nem kell félteni a munkásembereket, hogy megrokkannak szegények. Előszőr csak azt hittem, hogy valaki bénázott és belehajtott az autómba, de nincs húzás nyom, nincs horpadás, csak egy bazi nagy luk a műanyagon és egy kirobbantott lámpatest. Mintha valamit neki ütöttek volna, mondjuk egy légkalapácsot amivel véletlenül betont is lehet bontani pontosan az autóm mellett közvetlenül. Nem akarok vádaskodni, nem akarok senkit rossz színben feltűntetni, ha hagytak volna egy telefonszámot az autómon, hogy hé haver bocs a kocsidért itt a számom intézzük el. Soha meg sem írom ezt a cikket, felhívom, elintézzük és élünk tovább boldogan. Ehelyett, délután 4-kor a munkások sehol, elkövető sehol, az autóm törött, a könnyeim folydogálnak az arcomon a dühtől és a tehetetlenségtől. Nekem tényleg a fél életem ez az autó, kevés ennél fontosabb dolgot tudnék említeni az életemben, amibe ennyi erő, pénz, idő és odaadás van fektetve. Szerintem látszik is rajta, hogy nem besétiztem a HaHus kereskedésbe és pattintottam egy boltba járóst… Mások is rombolták már le az autóm. Nekik is feltűnt, hogy tudom miben ülök, és nem egészen széria cucc. Normálisak voltak, meg tudtunk egyezni egy rossz szó elhangzása nélkül is, és én is boldog voltam, és ők sem élnek úgy tovább, már ne haragudj meg a trágárságomért, hogy egy utolsó istenverte nyüh, aki nem vállalta a felelősséget azért a bullshitért amit művelt más értékével. Apropó felelősség, legyen szó arról, hogy valaki belerongyolt, vagy arról, hogy egy munkás ivott egy tüskével többet reggel, mint kellett volna, a kártérítés minden esetben a biztosítót terhelte volna. Nem hiszem, hogy valaki neki szaladt az autómnak gyalog és így lett ilyen, szóval vagy járművel közlekedett amire kötelező, hogy legyen biztosítás, vagy az egyik munkás volt, akinek a cégénél biztosra veszem, hogy van biztosítás ilyen esetekre, főleg, hogy nem elkerített területen dolgoznak. Egy szóval megoldható lett volna na. Ehelyett viszont most van egy 60-70 ezer forintos köröm amíg a lökhárítóm ismét luk és törött fényezés mentes lesz, illetve vásárolhattam új lámpatestet és szerelhettem be magamnak. Mi lenne, ha a nagykönyvbe illő nő lennék? Még azért is fizetnem kellett volna, hogy azt a 3 csavart meg két patentet egy „szerelő” kikapja meg visszategye az új lámpámmal együtt. Nem akarom nagyon tovább húzni a dolgot, tettem feljelentést, pár napon belül visszahívtak, hogy tanúk híján nincs mit tenni. Ha találok valakit értesítsem őket. Ok kösz. Benyelem, tényleg nincs mit tenni. Neked viszont és mindenkinek, aki valaha hagyott ott általa összetört autót, üzenem, és kérlek Titeket, hogy változtass, változtassatok a hozzáálláson! Magyarországon elenyésző az utcán parkoló milliomosok száma, valószínűleg bárki, akinek az autójában kárt teszel az terhet és gondot fog okozni az illetőnek, ha saját zsebből kell kiperkálnia a javíttatást, az új alkatrészt, a bármit. Nekem is fáj ez a közel 100 ezer forint, amibe kerülni fog, hogy újra szép legyen. Azért fizetsz kötelező biztosítást, hogy az ilyen dolgokból mindenki békével tudjon kijönni. Ne legyél Te a következő bunkó, ne Te legyél a következő, aki elhajt, és főleg ne a Te autód legyen a következő, amit így cserben hagynak az út szélén. Ez lett volna a Macuda szomorú története, remélem elég messze jut ez a cikk ahhoz, hogy legalább egy emberrel több legyen, aki nem hagyott volna ott. Amennyiben az elkövető véletlenül követné az irományaimat ezúton is szeretném megköszönni neki, hogy egy ilyen gavallér volt, soha rosszabbat csak ennyit kívánok cserébe. 😊