Képzeld el, hogy 110 EZER lóerő azért dübörög, hogy átlépd a hangsebességet
Az emberek régtől fogva próbálják tágítani a határaikat, ami a kezdetekkor még viszonylag könnyű volt. Avagy nem mindegy, hogy a sebességrekord, amit meg kell dönteni a legelső bejegyzett sebességrekord, a 63.15 km/h vagy épp a hangsebesség átlépése jelenti.
A rekorddöntés kezdetei
A rohamos technológiai és sebességfejlődést szerették volna bejegyezni is azok, akik eredményeket értek el, így 1904. június 20-án megalakult Párizsban a Nemzetközi Autóklubok Szövetsége (Association Internationale des Automobile Clubs Reconnus, röviden csak AIACR), a mai Nemzetközi Automobil Szövetség (Fédération Internationale de l’Automobile röviden FIA) elődje tartotta számon a sebességrekordokat.
A korai években még sokkal változatosabb volt a rekordtartók összetétele, a robbanómotoros járművek mellett gőz- és elektromos meghajtású járművek egyaránt szerepeltek. Jó példa erre a korábbi elektromos autókról szóló cikkünkben említett La Jamais Contente, vagyis az Örök Elégedetlen, amivel először sikerült 1899-ben átlépni a 100 km/h-s sebességet.
A technológiai fejlődéssel a bürokrácia nem mindig tudott lépést tartani, Craig Breedlove 1963-as sebességrekordját a Spirit of America-val eredetileg nem is ismerte el hivatalosan először a FIA, ugyanis nem hagyományos, belsőégésű robbanómotorral, hanem gázturbinával volt felszerelve. Viszont ezek után mindenképp szükséges volt egy korlátozásmentes kategória létrehozására, ahol a gázturbina- illetve rakétahajtású autók próbálgathatják képességeik határait.
Egy új korszak: gázturbinás járművek
Mikor Craig Breedlove-nak sikerült elismertetnie a FIA-val a rekordját 1963-ban, az még mindig „csak” 657.114 km/h volt, de ez még elég messze van a hangsebességtől, ami tengerszinten 15 Celsius-fokon 1225 km/h-t jelent. Azért fontos hozzátenni, hogy 15 fokon és tengerszinten, mert alacsonyabb hőmérsékletnél alacsonyabb a hangsebesség határa is.
Igazából 1963 után nem nagyon tudtak labdába rúgni a belsőégésű motorok, még Bob Summersnek sikerült egy 658.526 km/h-s sebességhatárt elérnie a Goldenrod nevű autójával, de többet nem szerepeltek a leggyorsabb szárazföldi járművek között hagyományos motorral épített járművek.
A hatvanas években több rekord is született, köszönhetően a korlátozásmentes kategóriának, így 1970-re sikerült átlépni az 1000 km/h-s sebességet is, de nem rohanok még ennyire előre
Aki duplán rekordot döntött: Donald Campell
Viszont ekkora transzonikus sebesség mellett (amikor a sebesség Mach 0.85-nél nagyobb, de a hangsebességnél kisebb) több tényezőt is figyelembe kell venni, ugyanis itt már olyan aerodinamikai erők érvényesülnek, hogy az komolyan veszélyezteti az autó stabilitását. A világrekord kísérleteknél számtalanszor előfordult kisebb-nagyobb baleset, de amikor ilyen sebességekről beszélünk, a kisebb balesetek ritkábbak, mint a nagyobbak. Jó példa erre Donald Campell rekordkísérlete erre 1964. július 17-én, amikor is egy széllökés egy lazább, sósabb talajra terelte a Bluebird-öt, amivel a rekordot igyekeztek megdönteni, és a kerekek eldeformálódása miatt 200 métert repült a Bluebird. A rekord végül sikerült, 648.73 km/h-t sikerült elérni a Bluebird-del a baleset ellenére.
1964 mondhatjuk, hogy Donald Campell éve volt, ugyanis ebben az évben a szárazföldi rekord mellett a vízi rekordot is megdöntötte a Bluebird K7-tel, 444.71 km/h-t ért el. Sajnos nem kerülték el később se a balesetek, 1967. január 4-én az újabb vízi rekord megdöntésének kísérlete közben halálos balesetet szenvedett.
1000 km/h-s álomhatár a Blue Flame-mel
1970-ben sikerült először átlépni az 1000 km/h-s álomhatárt, a Blue Flame-mel, ami az egyetlen tisztán rakétameghajtású jármű, amivel rekordot döntöttek. A Blue Flame magasnyomású hidrogén-peroxiddal és folyékony metánnal volt hajtva, a folyékony üzemanyaghoz szükséges magas nyomást héliummal biztosították, a teljesítménye valahol 58000 lóerő körül volt. A Blue Flame-mel végül is a FIA által is hitelesített 1014.511 km/h-t sikerült elérni 1970. október 23-án.
1979-ben olyan történt, ami akár történelmi léptékű is lehetett volna: bejelentették, hogy átlépték a hangsebességet. Stan Barrett pilóta a Budweiser Rockettel 1979. december 17-tel kísérelte meg a hangsebesség átlépését, és a United States Air Force radaradatai alapján 1183.466 km/-t sikerült elérnie Stan Barrett-nek, míg a hangsebesség határa a kísérlet helyszínén 1,177.9 km/h volt a körülményeknek köszönhetően. Ha már az amerikai légierő szóba került, nem árt ha tudod, hogy a Budweiser Rocket egyik gyorsító eleme Sidewinder rakéták hajtóanyagával dolgozó rakéta hajtómű volt.
Viszont nem fogadta el az eredményt a FIA, mert ez csak pillanatnyi sebességet jelentett, de az érvényes rekordhoz átlagsebességet mérnek legalább egy mérföldön keresztül. Emellett a jelenlévők a hangsebesség átlépésénél tapasztalható hangrobbanást se hallottak, ami megint csak kétségessé teszi a rekordkísérletet.
Thrust2, amivel az angolok átveszik a vezetést
1983-ban a britek meghódították, és 14 éven keresztül meg is tartották a leggyorsabb szárazföldi rekordot a Thrust2-vel. Richard Noble alig 175 angol fonttal kezdte a Thrust-projektet, aminek az első darabja nem is volt soha sikeres, mert az 1977-ben megépített Thrust egy teszt során összetörött. A Thrust2-höz már John Ackroyd designer segítségét is igénybe vette, hogy minél inkább megfelelő aerodinamikája legyen a járműnek, amit egy Rolls-Royce Avon 302 utánégetős sugárhajtómű hajtott. Ugyanez a hajtóműve egyébként az Brit Királyi Légierő korábban rendszerben állt vadászgépének, a BAC Lightning-nak, és így a Thrust2 ha bekapcsolja az utánégetést, 73 kN tolóerőt produkál.
1983. október 4-én sikerült a rekorddöntés, a nevadai Black Rock sivatagban, ahol az autó átlagsebessége elérte az 1019.468 km/h-t, és a pillanatnyi sebessége is 1047.5 km/h volt. 1000 km/h fölött már minden egyes újabb rekordért hatalmas teljesítménynövelés szükséges, mert hiába hajtja ezeket a járműveket vadászgépekből származó sugárhajtómű, a vadászgépeket a ritkább légrétegekben való használatra képezik ki, és nem kell számolniuk a földközeli légnyomással, míg egy szárazföldi járműnek igen. Ekkora sebesség mellett ha egy madár nekiütközne a járműnek, végzetes katasztrófát okozna, és a járműveknek speciális kiképzésűeknek kell lenniük, hogy a felverődő sivatagi homok ne roncsolja szét a járművet. Persze ekkora sebesség mellett szóba se jöhet, hogy gumiabroncsokat alkalmazzanak, sokkal inkább kovácsolt alumínium kerekeket.
Miután sikerült a rekordkísérlet a Thrust2-vel, 1991-ben Noble 90.000 fontért (ami akárhogy nézzük, erős font ide, infláció oda, szerintem potom pénz egy rekorder járműért) hirdette meg a járművet, amire végül pénzgyűjtési kampány indult, hogy ne kerüljön ki az országból, így végül a Coventry Transport Museumban állították ki a Thrust2-t.
A leggyorsabb szárazföldi rekord, ThrustSSC
Richard Noble nem hagyta itt abba a rekorddöntést, ha nem is a pilótafülkéből, de projektvezetőként részt vett a következő rekordkísérletben, amikor is megépítették a jelenlegi csúcstartót, a ThrustSSC-t, ahol is Ron Ayers, az aerodinamika specialistája volt a segítségére a tervezésnél.
A ThrustSSC-t már eleve arra tervezték, hogy sikerüljön átlépni vele a hangsebességet, amihez a teljesítményt két Rolls-Royce Spey hajtómű szolgáltatta, ugyanazok, mint a F-4 Phantom II vadászgépek esetében. A két hajtómű összesen 223 kN tolóerőt szolgáltatott és 110 ezer lóerős teljesítményt adott le (amit mérni elég nehéz, hiszen nem kerekek adják le az erőt, hanem a hajtómű), és 18.2 liter üzemanyagot égetett el… másodpercenként! Szóval ha a 100 km-re vetített fogyasztásra vagy kíváncsi, az körülbelül 5500 liter körül mozgott. A ThrustSSC méretre is impozánsra sikeredett, 16.5 méter hosszú, 3.7 méter széles volt, a tömege 10.5 tonna, pilótája a Királyi Légierő tisztje, Andy Green lett.
Már 1997. szeptember 25-én sikerült az új rekord felállítása, amikor is 1149.303 km/h-s sebességet értek el, viszont ez hiába volt új rekord, de még mindig szubszonikus, vagyis a hangsebesség alatti sebességet jelentett.
Nem adták fel, így október 15-én sikerült beállítani az azóta is érvényben lévő új sebességrekordot a Nevada állambeli Black Rock sivatagban, amikor is 1227.985 km/h-t sikerült kisajtolni a járműből. Videó a történelmi pillanatról, és a hangrobbanásról, amivel le se tagadhatnák, hogy átlépték a hangsebességet:
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=rIWdtE-__5M[/embed]
A FIA Autósport tanácsa a következő közleményt adta ki a rekordkísérletről:
Az Autósport Világtanács érvényesnek tekinti az új szárazföldi sebességi rekordot, amelyet Richard Noble ThrustSSC nevű csapata ért el Andy Green pilótával, 1997. október 15-én a Nevada állambeli Black Rock sivatagban. A történelem során ez az első alkalom, hogy szárazföldi jármű sebessége meghaladta a hang sebességét. Az új rekord:
Sebesség 1 mérföldön 1227,986 km/h (763,035 mph)
Sebesség 1 kilométeren 1223,657 km/h (760,345 mph)
Az eredmény rögzítve, a hanghatár áttörve mindkét irányban.
Párizs, 1997. november 11.
A ThrustSSC végül a Thrust2 mellett lett kiállítva a Coventry Transport Museumban.
Jelenlegi próbálkozások: Bloodhound SSC
Richard Noble újabb vállalkozást indított annak érdekében, hogy még nagyobb sebességrekordot állítsanak fel, a cél immár az 1000 mérföld/óra, azaz 1600 km/h átlépése. Egyelőre terveken és bejelentéseken kívül sok minden nem történt, ebben nyilván az is közrejátszik, hogy a projekt 70 millió dollárba kerül, akár sikerül, akár nem. De amit tudni lehet, hogy a Bloodhound SSC-t egy darab Eurojet EJ200 gázturbina hajtja (ugyanaz, mint ami az Eurojet Typhoonokban működik), valamint egy szilárd hajtóanyagú rakétával gyorsítják majd fel a tervezett 1600 km/h-ra. Ekkora sebesség mellett a kerekekre már 50.000 G-s centripetális gyorsulás hat a peremüknél és körülbelül 10 ezret forognak másodpercenként, 90 centiméter átmérőjűek, és egyenként 95 kilogrammot nyomnak. A csapat javarészt változatlan, az aerodinamikáért megint Ron Ayers felel (ami egyáltalán nem kis teljesítmény, tekintve hogy 85 lesz idén!), a pilóta szintén Andy Green lenne.
Bár egyelőre lassan halad a program, de tavaly megkezdődtek a tesztek, egyelőre "alacsony" sebességen, mindössze 320 km/h-n, és ennek hatására Andy Green pilóta azt nyilatkozta, hogy idén októberre megpróbálják javítani az eddigi rekordot.
Amennyiben ez sikerülni fog nekik, biztos, hogy kaptok belőle egy újabb cikket!
És ha még nem teltetek be a ThrustSSC-vel, akkor itt egy videó az első publikus tesztjéről:
Forrás:
- http://lud.trek.tripod.com/lsr/lsr.htm
- http://www.keptelenseg.hu/auto-motor/thrustssc-a-vilag-leggyorsabb-foldi-jarmuve-102565
- http://gyartastrend.hu/muveltmernok/cikk/az_ezermerfoldes_lepes__a_szarazfoldi_sebessegrekordok_tortenete
- https://en.wikipedia.org/wiki/Land_speed_record
Ajánlott cikkek:
