2022. november 13. | 08:35

Pályafutása több mint hat évtizeden át tartott.

Kevés olyan autó van, amellyel majdnem minden réteget és vásárlókört meg lehet nyerni, de a General Motorsnak sikerült egy olyan márkanevet létrehozni, amely évtizedeken keresztül, 10 generációjával meghódította mind a rendőröket, mind a banditákat, a sportautók szerelmeseit és az egyszerű városi embereket is. Íme, ez a Chevrolet Impala története.

1958-ban, a cég fennállásának 50. évfordulójára a GM minden márkájával előrukkolt valamilyen újdonsággal, amelyek már létező modellek magasabb felszereltségét jelentették, mint például a Cadillac Eldorado Seville. Hasonló módon jelent meg az Impala is a Chevynél, mégpedig a Bel Air modell egyik csomagjaként és a Seville-hez hasonlóan, később kivált az alapmodellből.

A Chevrolet Bel Air Impala változata eltért a korszak többi Chevy-modelljétől. Felépítésében sokkal sportosabb volt, mivel az utasteret megrövidítették, az autó hátsó részét viszont meghosszabbították. 1958 volt az első év, ahol megjelent a dupla első fényszóró, így négy fénynyaláb világította meg az utat, hátul pedig 3-3 lámpatest helyezkedett el. Az '50-es évektől megszokott elegáns, hosszú vonalak mellé kétküllős kormánykerék, alumínium és krómdíszítés dukált.

1958-as megjelenésekor az Impala még csak a Bel Air egy felszereltsége volt (Forrás: GM)

Az alapfelszereltségben egy 4637 köbcentis, V8-as motor kapott helyet, amely akár 250 lóerős teljesítményre is képes volt, emellett a Chevrolet motorja is opció volt.

Az egy év alatt eladott Impalák a Chevrolet éves forgalmának 15 százalékát adták több mint 180 ezer modellel, így 1959-re a név különvált a Bel Airtől.

Az alig két éves ciklusú második generáció a Chevy legjobban fogyó autója volt '59-ben, mintegy 473 ezer eladott modellel, amely az átalakított, mára már ikonikussá vált kinézetnek is köszönhető.

Az Impala második generációja szélesebb és alacsonyabb lett, mint az előző és megjelent a hosszanti, szemöldökszerű hátsó szárny és az alatta elhelyezkedő, rosszallóan figyelő szemekre hasonlító hátsó lámpák. Ezzel együtt elöl is megjelent két hasonló alakú beömlő, amelyek azonban nem szolgáltak különösképpen semmilyen célt, csupán jól néztek ki.

A beltérben nem történt nagy változás, viszont a motortérben annál inkább. Az 5700 köbcentis motor 320 lóerőre lett képes, amely egy gyári felszereltségű, családi felhasználásra is ajánlott autó esetében nem kis dolog.

Az 1961-ben debütáló harmadik generáció azonban még ezt is felülmúlta. Az Impala egyik felszereltségeként megjelent a Super Sport csomag, vagyis az SS, amely komoly motorspecifikációkat tartalmazott.

6700 köbcentis, V8-as motor, megerősített felfüggesztés, háromfokozatú manuális váltó és 360 lóerő biztosította, hogy az Impala harmadik generációját méltán nevezhessék a világ egyik első muscle carjának.

1963-ban egy újabb modellváltozat jelent meg, a Z11, amely egy különleges csomag volt, 7000 köbcentis motorral. Alumínium alkatrészek, megemelt légbeömlő a motorházon és dupla karburátor segített elérni a 425 lóerőt és az 780 Nm-es nyomatékot. Bár a Chevy főképp NASCAR- és utcai versenyzők számára tervezte a csomagot, mégis bárki számára elérhető volt, így ez volt az első eset, amikor egyenesen a gyártó egy komoly versenyzésre használható hajtást tett elérhetővé a nagyközönség számára.

A harmadik generáció idején jelent meg az SS, vagyis a Super Sport csomag (Forrás: GM)

A negyedik generációs Impala követte a már kijelölt utat és megtartotta a bevált, erős motorokat, miközben sikeresen újragondolták az autó kinézetét.

Egy új csomag is megjelent, Caprice néven, amely faborítású műszerfallal és Caprice feliratú dísztárcsákkal volt elérhető. Azonban az SS csomag eladásai épphogy visszaestek, mivel ez a sportfelszereltség megjelent a kisebb, olcsóbb Nova és Chevelle modelleken, így a vásárlók elfordultak a nagyobb, ormótlanabb Impalától.

Így a '70-es modellévvel kihalt az Impala SS verziója, azonban a kilenc különböző V8-as motorral és hat felszereltségi szinttel volt elérhető, köztük a 454-es Turbo-Jet motorral, amely a negyedik generáció legnagyobb változata volt, így 1971-re ismét megújították az Impala nevet.

Bár a Super Sport csomag a negyedik generáció után kihalt, az Impala népszerűsége töretlen maradt (Forrás: GM)

Az ötödik generáció ott folytatta, ahol elődje abbahagyta. A Chevrolet legkeresettebb modelljeként alig kellett hozzányúlni, mindenki vitte. A 454-es motor megmaradt, 365 lóerővel, de a generáció éveinek múlásával ez az erő egyre csökkent.

A platform a GM B-bodyja volt, így az Impala a Buick Centurion, az Oldsmobile Delta 88 és a Pontiac Grand Ville modellel osztozott. Ezen a ponton a járművek egyre inkább hasonlítottak egymásra és csak átemblémázásnak tűntek, így a Chevrolet megpróbálta egyedivé varázsolni az Impalát, különféle csomagokkal és felszereltségekkel.

Ilyen volt a Spirit of America felszereltség is, amelyet a Sport Coupe modellváltozathoz ajánlottak. Ez - a többi csomaggal együtt - csupán kinézetbeli változtatást jelentett, fehér vagy kék fényezéssel és fehér viniltetővel. A belső is az amerikai zászló színeiben pompázott, kék vagy piros belső kárpitok, ülések és műszerfal járt a csomaghoz.

A hatodik generáció - hasonlóan az ötödikhez - erősen az 1970-es és '80-as évek elunalmasodó autóiparának jegyeit tükrözték. A GM B-platformot áttervezték, hogy olcsó, energia- és költséghatékonyabb autókat adhassanak el, mivel az 1979-es olajválság erős nyomot hagyott mind a gyártók, mind a vevők emlékezetében.

A rövidebb, keskenyebb, kocka alakú autók végérvényesebb termékekké váltak, mivel a GM vajmi kevés energiát fektetett abba, hogy divíziójuk saját dizájnnal álljon elő és a márkák csupán egy-két kinézetbeli eltérést mutattak. Az Impalát összevonták a Caprice-szal, de a kicsinyítési kísérlet eredményesnek bizonyult, mivel az első modellévben, '77-ben az Impala/Caprice-t az Év Autójának választották. 

A motor itt már nem volt sem hangos, sem kihívó, sportos pedig végképp, soros hathengeres volt az alap, ehelyett lehetett választani a 4,4 vagy 5,0 literes V8-as motort, vagy az Olds Delta 88 5,7 literes dízelmotorját.

Hiába a csökkentés, az olcsó Impala mégis közkedveltté vált, főleg a flották körében, így egészen a '90-es évekig rengeteg taxi és rendőr Impala futkosott Amerikában. Mégis, 1985-ben úgy döntöttek, leállítják az Impala gyártását, csupán a Caprice maradt meg, mint drágább modell.

1977-ben az Év Autójának választották a Caprice-szal ismét egybevont olcsóbb, fenntarthatóbb Impalát (Forrás: GM)

A Caprice tehát megmaradt és 1990-ben új generációt is kapott a B-platform újratervezésével. Erre a platformra készített a Chevrolet 1992-ben egy koncepcióautót SS-emblémával a Detroiti Autószalonra, ahol olyan népszerű lett, hogy 1994-ben alig változtatva valamit a koncepcióautón, megindult az Impala hetedik generációjának gyártása.

Az Impala SS a Caprice rendőrségi flották számára tervezett felszereltségű, felturbózott változata volt. 5,7 literes motort kapott, amely 260 lóerőre volt képes. Igaz, régebbi generációk többet is tudtak, de az Impala úgy tűnt, visszatért.

Az SS csomag saját kinézetet kapott, embléma nélküli hűtőráccsal és könnyűfém felnikkel. A bőrülésekbe vörössel hímzett SS logó és bőrrel bevont kormánykerék emelte ki az autó sportosságát, és 1995-ben a fekete mellé a Dark Cherry Metallic és a Dark Grey Green színek is elérhetővé váltak az autó külsejére.

A hetedik generációval visszatért az SS csomag is (Forrás: GM)

Azonban az SUV-k megjelenésével a GM úgy döntött, nincs elég hely ennyi modellnek és a teljes B-platformot megszüntette, valamint a hozzá tartozó Cadillac D-bodyra épülő Fleetwood modelljét is eltörölte. Alig három éves pályafutás után az Impala ismét megszűnt.

Az új évezreddel megérkező nosztalgia a Chevrolet-t is elfogta, így úgy döntöttek, ha a Volkswagen újra életre hívhatja a Bogarat és a Ford is feléleszti a Thunderbirdöt, miért ne kerülhetne elő ismét az Impala?

A 2000-es modellévben megjelenő nyolcadik generáció egy modern, fenntartható autó volt és a GM többi ágának modelljeivel osztozott a W-platformon. Két hajtással volt elérhető, egy 3,4 literes, 180 lóerős V6-os, valamint egy 3,8 literes, 200 lóerős V6-os motorral.

Alapfelszereltség volt a centrálzár, a beépített ködlámpa és ingyenesen kérhető bőrülés. Extrának számított a napfénytető és a vezetést segítő központi rendszer is, és kérni lehetett a hátsó spoilert.

2004-ben új felszereltség került a palettára, amit már mindenki ismert: az SS. 3,8 literes, kompresszoros V6-os motorral volt elérhető és 240 lóerőre volt képes, és egy rövid ideig Impala Indy SS modellváltozat is kapható volt, amely azonban nem járt külön motorral, csupán külső dizájnelemekkel.

2006-ban a Chevrolet úgy döntött, folytatja az Impala gyártását és egy új generációval hozakodott elő. A kilencedik generáció egy elsőkerék-meghajtásos, 5,3 literes, V6-os motort kapott, amely 211 lóerőt tudott.

Az Impala népszerű volt, a generáció egészen 2014-ig megmaradt, sőt 2012-ben ráncfelvarrást is kapott. Az SS verzió V8-as motorral volt ellátva, így ez az első V8-as Chevy szedán volt az új évezredben. 5,6 másodperc alatt gyorsult 0-ról 100 km/órás sebességre és egyszerű kinézetének köszönhetően sokan használták sleeperként.

A kilencedik generáció népszerű volt, még ráncfelvarrást is kapott 2012-ben (Forrás: GM)

Az Impala utolsó, tizedik generációja a Cadillac CTS-sel osztozott az Epsilon II platformon. A szedán öt csomagban volt elérhető az SS-en kívül, amely 2017-ben futott ki teljesen. Az LS, LT1, LTZ1, LT2,és LTZ2 felszereltségek nem sokban különböztek egymástól, előbbi három 2,5 literes, míg utóbbi kettő 2,4 literes motorral volt elérhető.

2015-ben a Chevrolet megpróbálkozott a Bi-Fuel nevű programjával, amelynek az Impala is részese volt. A félig gázolaj, félig sűrített természetes olaj egyvelegével működő modell 800 kilométernyi futást biztosított az autónak, bár végül nem aratott akkora sikert a vásárlók közt, mint várták.

2018-ra az amerikai nagyméretű szedánok iránti kereslet megcsappant, az előző évhez képest harminc százalékkal, de a Chevrolet kijelentette, nem tervezik a szedánok teljesen megszüntetését, ahogy azt a Ford tette. Mégis, 2019 júniusában a GM bejelentette, hogy az Impala név végleg a polcra kerül.

Az Impalát a természetes hajtóanyag sem tudta megmenteni, tíz generáció után nyugdíjazták (Forrás: GM)

A modell, amely több mint hat évtizeddel azelőtt született, kétszer nyugdíjazták és kétszer tért vissza, 2020. február 27-én végleg megszűnt, amikor az utolsó, tizedik generációs Impala is legördült a futószalagról.

General Motors