Ha te is vérbeli Transformers fan vagy, biztosan egyből rájöttél, hogy ez a módosított Celica valójában egy kiköpött Űrdongó!
Johnny Ngo Amerikában élő tunerről, pontosabban az ő átépített Lotus Elise-éről már készült egy cikk a héten. Az autó egyediségéhez hozzátartozott, hogy szinte az egész munkát egyedül nyomta végig, kaliforniai garázsában. A 2002-es Celica GT-S a Lotusnál egy korábbi építménye, de szemmel látható, hogy mindig is nagyon tudott a srác!
Az autóról képeket ide kattintva találsz.
A Toyota Celica sokak számára, különösen a japán vasakért rajongók számára mindig is a világ egyik legjobb autója volt, és az is marad! Csupán nevének jelentésével is (mely spanyolul égi, mennyei) nagy-nagy meghatározója volt az 1970-es éveknek. Ennyiből már éppen meg lehet érteni, miért pont egy ilyen csillagra esett Johnny Ngo választása az Elise előtt!
Kevesen gondolták akkoriban, hogy a Celica 35 éven és hét csodás generáción át virágozni fog, valamint az évek előrehaladtával egyre jobb- és jobb lesz. Az ügyfeleknek már a kezdetekkor lehetőségük volt a lehető legjobban személyre szabni az autót. Többféle motor, sebességváltó és felszereltségi szint közül választhattak és nem szabad elfelejteni, hogy ez akkoriban elég menő és prémium dolognak számított! A négyféle felszereltségi szint az ET, LT ST és a GT volt, Johnny Ngo pedig az utolsó mellett döntött.
Ngo azért kezdte el átépítgetni a Celicát, mert egyre több és több modellt látott az utcán, ezek közül a legtöbb gyári kittel volt szerelve, tulajdonosaik pedig azt gondolták, ők járnak a legmenőbb járgánnyal. Be akarta bizonyítani, hogy ez nem így van, elkezdte saját elképzelésére formálni az autót.
Már a Lotuson is lehetett látni, hogy a tuner nagy APR Performance rajongó, és amikor 2003-ban bemutatták az APR GT300 Celicát, egyből szerelmes lett az autóra szerelt bodykitbe.
„2003 szeptemberében láttam meg először az APR kitet és egyből beleszerettem! Nem sokkal azután be is szereztem egyet, onnantól pedig kezdett összeállni a kép.” – mondta.
A motorháztető alatt a Toyota legendás, négyhengeres 1,8 literes 2ZZ-GE kódú, 180 lóerős, változó szelepvezérléssel rendelkező szíve dobog, emellé bepakolt egy Garrett GT28-RS turbo kitet, ahogyan azt később a Lotusba is. Egy Nitrous Express nitró rendszert is beszerelt, ezekkel a modifikációkkal immáron 260 lóerős teljesítményre lett képes az elsőkerék-meghajtású japán masina, ami korántsem mondható gyengének.
Ezután lettek felpattintva a szuperszexi JLine 10RL2-es kerekek, 19x8-as (első) és 19x10-es (hátsó) méretekben. Ngo imádja a Toyo abroncsait, így elöl 235/35-ös, hátul 275/30-as méretű szett került a „Bumble Bee Celi” névre keresztelt autóra.
A tuner továbbá nem sajnálta a pénzt sem a JIC FLT-A2 állítható futóműre, sem a Hotchkis keresztstabilizátorra, de még az APR Performance toronymerevítőjére sem. A hatdugattyús féknyergeket és a 32 cm-es tárcsákat a Stoptechtől szerezte.
A beltérben is brutál változások mentek végbe. Ott is visszaköszön a fekete-sárga színkombináció, az ülések a Recaro sportjaira, az egyéb elemek pedig karbonszálasra lettek cserélve.
Az auditív boldogság az Audiobahn ajtópanelekbe szerelt 6,5 hüvelykes komponensén és két Audiobahn Ultra Excursion 12 hüvelykes mélynyomón keresztül élhető át. Utóbbiak fordítottan vannak felszerelve, üvegszálas burkolatban a csomagtérben.
