2018. február 10. | 11:09

Legyen az formatervezési, műszaki vagy gazdasági ballépés, az autóipar rengeteg félresikerült modellt termelt ki magából. Itt van közülük mindjárt nyolc!

Társszerző: Bolgár Krisztián

Az autóiparban, mint oly sok iparágnál a rengeteg innováció és előretörés mögött általában dupla annyi kudarc, félresikerült konstrukció illetve gyártási hiba rejtőzik. Erről senki sem szeret beszélni, főleg nem a gyártók. Hiszen melyik márka szeretné beismerni, hogy amire rengeteg időt, pénzt és erőforrást fordított, az végül mégsem vált be, extrém esetben még fordítva is sült el a dolog (pl. a Chevrolet Copper Cooled).

Az ilyen esetek kiszivárgása sosem vet jó fényt az adott mákára illetve cégre, éppen ezért ma már igyekeznek a nagyobb gyártók mindenre kellő mennyiségű időt és pénzt fordítani a tömeges visszahívások, valamint botrányok elkerülése érdekében. Ettől függetlenül mind a mai napig rendszeresek a vállalatok visszahívási sorozatai. Jelen listában pedig azokat a típusokat fogom részletezni, amiken már a visszahívás sem segített.

1. Chevrolet M-modell Copper Cooled

Az 1920-as években a Ford már évekkel előrébb járt termelésben Louis Chevrolet cégénél. A mérnök és autóversenyző vállalata akkor volt alig néhány éves. A Chevrolet Motor Company legnagyobb riválisa egyértelműen a ma már történelmi státuszszimbólumul szolgáló Ford T-modell volt. Egy olcsó, tömeggyártásra érett, de a kornak megfelelő fürgeséggel rendelkező típust akartak létrehozni, pontosabban ezzel a feladattal lett megbízva Charles Kettering vezetőmérnök.

A mérnök egy olyan hűtési rendszert gondolt ki, ami a már jól ismert léghűtéses rendszert hivatott forradalmasítani az akkor még igencsak drága vízhűtéses konstrukció helyett. Papíron ez az elv hibátlanul működött, de a gyakorlat mást mutatott. A kritikák ellenére Charles megalkotta a „copper cooled”, azaz rézlamellákkal ellátott léghűtéses rendszert.

A lamellák szerepe a motor meleg levegőjének hatásos elvezetése lett volna, de ez araszoló, városi tempónál nem igazán vált be. Rengeteg túlmelegedéshez, besüléshez, sőt még tűzesetekhez is vezetett a téves konstrukció, ami a tömeggyártásba szánt M-modell mindegyikének a visszahívását majd bezúzását jelentette.

2. Rolls-Royce Camargue

Avagy a félresikerült gazdasági lépés. A Rolls-Royce az 1970-es években gondolta felfrissíteni ódivatúnak titulált stílusát és a fiatalabb vásárlók számára szeretett volna kedvezni, történelme során először és utoljára - leszámítva a manapság egyre fiatalodó RR-vásárlókat kihasználó stratégiákat.

A háború utáni időszakban először bízott meg a brit luxusautó márka egy külsős céget, pontosabban a Pininfarinát a forma megalkotásához. Paolo Martin kapta meg a projektet, aki egy kétajtós kupét tervezett, a kornak megfelelő 6.75 literes V8-as erőforrással. A ’73-as olajválság azonban a Rolls-Royce-t is magával rántotta.

A pénzügyi problémákkal küzdő vállalat úgy próbálta meg felpörgetni a keresletet az új típusra, hogy hatalmas bevezető árat tüntettek fel rajta. A világ legdrágább autója (1975-ben) végül 11 évig volt gyártásban, de mindössze 531 darab gördült ki a goodwoodi gyárból.

3. DeLorean DMC-12

Hogy tessék? A DeLorean a listán? Ami azt illeti igen, hiszen eltekintve a sportautó körül kialakuló filmes és populáris kultusztól, a DeLorean, mint profitot gyártó gépkocsi sosem volt létező fogalom a DeLorean Motor Company számára.

A ’70-es években a jövő szuperautójának lett beharangozva a DMC-12-es típus, amire mérnöke, John Z. DeLorean még céget is alapított. A különleges, V6-os Renault-motorral szerelt sirályajtós kupé valóban műszakilag és esztétikailag egy kifogástalan sportautó (mindmáig), de a cég gazdasági lépései miatt sosem volt képes akkora sikert elérni, mint amekkorát vártak tőle. Évi 12 ezer legyártott darabot terveztek, ennek ellenére összesen 9000 db készült el több mint három év alatt.

A 120 millió dolláros hitelt, amit a cég vett fel a brit kormánytól munkahelyteremtés gyanánt, nem tudta visszafizetni. John Z. DeLorean drogbotrányai is csak rontottak a helyzeten, így végül 1983-ban be is zárt a gyáregység Belfastban.

4. Cadillac Cimarron

A ’80-as években a General Motors aggódva nézte, ahogyan a német import ellepi a gondosan kiépített piacát. Ezt olyan mentőötletekkel igyekezett kivédeni, mint a Cadillac Cimarron, amely egy 3-as BMW méretű kompakt szedán volt.

A J-platformra épített Cadillac lényegében egy újragondolta Chevrolet Cavalier volt, amibe nem sok új fantáziát vittek a GM mérnökei. Ettől függetlenül majdnem dupla akkora árat kértek a Cimarron modellekért, amely nem volt egy rossz autó, de rettentően lehetett érezni rajta az összecsapott munkát. A GM gyorsan akarta menteni a menthetőt, ez viszont a közvéleménynek közel sem tetszett.

A Cimarron modellhez köti a szakirodalom a General Motors egyik legnagyobb mélypontját, ami idővel kiszélesedett, majd csődbe juttatta az autóvárost.

5. Jaguar X-type

1990-ben a brit Jaguárt, majd 2000-ben a Land Rovert felvásárolta a Ford. Az ezredforduló után a Ford létrehozta az úgynevezett Premier Automotive Group-részleget, a külföldi piacos felvásárolt vagy társult típusainak egy csoportba boronálása érdekében (Aston Martin, Land Rover, Jaguar, Volvo, Lincoln).

A PGA Group nagyszabású terve a Jaguar X-type megalkotása volt, amely 2001-2009-ig volt gyártásban. A Ford platformra épített Jaguar a 3-as BMW, a Mercedes C-osztály és az A4-es Audi vetélytársa volt, ugyan nem sok eredménnyel.

A majdnem kilenc évig gyártott modell sosem ért el vetélytársaihoz hasonló sikereket, minőségi, anyaghasználati és műszaki „szépséghibái” miatt. A Jaguar a csőd szélére került, de a 2008-as Tata Motors általi felvásárlás a lehető legjobbat tette az egykori - és most már újra - presztízsmárka számára.

6. Volkswagen Phaeton

A 2000-es években a VW igazgatója, Ferdinand Piëch úgy gondolta, hogy a világcég készen áll egy luxusautó forgalmazására az amerikai piacon. 2001-re el is készült a Volkswagen Phaeton, amely hatféle erőforrással volt elérhető, köztük a legendás 6,0 literes W12-blokkal.

A kézzel összeszerelt luxusautó (ugyanott, ahol a Bentley Flying Spur) valóban egy jó luxusautónak számított, műszakilag és felszereltség tekintetében is. A probléma viszont az volt, hogy a Volkswagen-csoport már rendelkezett egy nagyon hasonló külsejű illetve méretű luxusszedánnal, az Audi A8-cal.

Éppen ezért Európában, de még a sokat várt amerikai piacon sem tudtak elegendőt eladni, mindösszesen 84 ezer darab Phaeton került értékesítésre, ami a tervezett számadat fele volt.

7. Pontiac Aztek

Az autó, aminek nem szabadott volna elkészülnie. Legalábbis rengeteg autós szakvélemény erre a következtetésre jutott a Pontiac nagy dobásnak szánt crossoverével kapcsolatban. Az Aztek egy négyajtós SUV volt, amely a Pontiac Grand Am V6-os erőforrását kapta meg, eléggé félresikerült, divatjamúlt szögletes formatervvel.

A Pontiac célja az X-generáció lehengerlése volt, akik a kirívó, illetve extrém formákért rajonganának. A 2005-ig gyártott típus végül nem aratott sikert, összesen 119 ezer példányban kelt el, ez az eredetileg spekulált számadat negyede.

8. Zastava Koral/Yugo

1977-ben a szerb Zastava megvásárolta a Fiat 127-es licenszét annak érdekében, hogy saját gépkocsit gyártson le. A 0,9-1,3-ig szerelt erőforrással rendelkező 124-es átalakított külsőt, majd a Zastava Koral nevet kapta meg. Európában egészen 2008-ig gyártásban maradt a modell, ami közel 800 ezer legyártott Koralt jelentett.

Az amerikai piacon Malcolm Briklin intézte el a Koral amerikai licenszét és kezdte el értékesíteni a Zastava típusokat, immáron már Yugo néven (Jugoszláviából fakadóan). Az autó az amerikai utakon erősen alulméretezett motorral életveszélyes gépnek számított, rövid idő alatt közröhej tárgyává vált. Ettől függetlenül közel 115 ezer darab került értékesítésre az USA-ban is, mára pedig egy vicces emlék a legtöbb amerikai számára.

Hozzád kötődik valamilyen sztori a listán szereplő autók közül?

  • Címkék:
  • Top