Gondoltad volna? Az első ránézésre kiköpött Mustang vagy Camaro Z28 valójában egy Celica.
Ha autóddal igazán különleges szeretnél lenni, kövesd bátran Benny Rees példáját, vagyis szerezz be egy olyan autót, melyet meglátva megfogalmazódik a járókelők fejében az a kérdés, hogy: Most akkor ez tulajdonképpen milyen autó? Camaro vagy Mustang, esetleg egy Skyline? Ezek közül valamelyik biztosan!
Az autóról képeket ide kattintva találsz.
Egyik sem talált, ugyanis ez egy Toyota Celica RA28 GT2000. Benny Rees egyik kedvenc hobbija, hogy kellemesen elszórakozik, miközben az emberek az autóját szakértik kívülről. Először a GT jelvény tűnhet furcsának és szokatlannak, majd mikor a képek alapján már te is felfedezed, hogy az autón sehol egy gyártó logó, vagy egy árva típusnév, akkor jössz csak rá, hogy igazából az egész autó furcsa.
„Néhány ember egyszerűen csak úgy van vele, hogy igen, ez egy Mustang!” – mondta Rees.
Az autót japánban személyes jelenléttel vásárolta és onnan importálta hazájába, az Egyesült Királyságba. Érdekes, hogy jó pár év kellett elteljen ahhoz, hogy rájöjjön, mi is vonzza őt valójában a módosított autók világához.
„Mikor Japánban jártam, meglátogattam a Japanese Classic Car Association versenysorozatát, ahol a hely telis-tele volt ’70-es és ’80-as évekbeli versenyautókkal. Eszméletlen volt!” – tette hozzá.
Bennyt olyannyira magával ragadta a felkelő nap országa, hogy nem is akart visszamenni Angliába, de mivel maradt egy kis spórolt pénze, mégis hazatért és úgy döntött, belevág a kalandba a vásárolt járgánnyal.
A Celicához a már említett márkákon kívül különösen hasonlít még a Nissan Skyline Kenmeri modellje is, melynek ára nagyban eltér a Toyotáétól. Ha esetleg nem tudtad, a neve azért Kenmeri, mert az egykori japán reklámokban egy amerikai szerelmespárral reklámozták az autót, a típusnév pedig a pár nevének (Kennel és Mary) összeolvadásával jött létre. Mindkét modell jellegzetes, közös tulajdonsága a hosszított motorháztető. Bennyhez már egyedi külsővel került a japán gép, melyet Fukuyamában épített a Racing Service HDO csapata.
„Szerencsém volt, mert az autó elég jó állapotban került hozzám, a nem sokkal előtte Fukuyamában végzett átalakításoknak köszönhetően. Nem rohadt sehol és az alja is teljesen rendben volt.” – mondta a friss autótulajdonos.
Miután megszerezte a forgalomba helyezéshez és a honosításhoz szükséges iratokat, elsőként a kerekekhez nyúlt, a régi Watanabe Type típusok helyét elöl 7,5x14 colos Work Equip Spirit 11-esek, hátul 8,5x14 colos Riverside R109-esek vették át. Ezek elöl 185/55, hátul 195/60 méretű Advan 048-as abroncsokba lettek csomagolva.
A gép alá Driftworks fejlesztésű felfüggesztést, valamint rozsdamentes kipufogórendszert szereltek, előre pedig szintén Driftworkstől beszerzett AE86 fékeket. Az egyéb ’70-es évekbeli módosítások közé tartoznak az első-hátső spoilerek, a hátsó lámpatestek, melyeket mintha egy Mustangtól kölcsönzött volna, illetve az elülső fényszóró panelek, emellett a hátsó szélvédőre szerelt réses elem is elég oldschool.
Ez a stílus az enteriőrben is nagyban visszaköszön a Narditól beszerzett fabetétes kormánnyal pedig különösen. Azonban 18R-G 2,0 literes, 130 lóerős teljesítménnyel, dupla karburátorral és kettős vezérműtengellyel még nem feltétlenül tartozik a leggyorsabbak közé, de persze nem is főként ez az, amit egy ember elvár egy ilyen autótól. Sokkal inkább a stílusról szól az egész: a logikus mechanika egyszerűségéről, az ötfokozatú kézi sebességváltóról és persze a hátsókerék-meghajtásról.
Benny úgy gondolja, hogy ez az autó nem csupán egy szállítóeszköz, hanem igazi életérzés és minden alkalommal, mikor a volán mögé ül, a szeme elé libben az 1970-es évek Japánja.
