kedd - 2022. november 29.
2 °C
borús égbolt
alapjarat.hu logo
95 638 Ft
100 714 Ft
D 705 Ft
fuel prices icon fuel prices icon

Miért jó a boxermotor?

2022. március 16. | 18:39

A boxermotorok főleg a Porschékban és Subarukban váltak híressé. A különleges hengerelrendezésnek számos előnye van, nem véletlenül alkalmazzák előszeretettel.

A hétköznapi személyautók döntő többsége soros elrendezésű motort használ. Itt a hengerek egy vonalban, vertikálisan dolgoznak, számuk általában három és hat között alakul. Mivel az autók és a motorterek mérete véges, felhagytak a soros nyolchengeresek alkalmazásával, az utastér és csomagtartó helykínálata előrébb került a prioritási sorrendben.

Ha már V-motor duruzsol a géped orrában, jampinak számítasz, legalábbis Magyarországon biztosan. A V-alakba rendezett két hengersor egy közös főtengelyen osztozik, a kompakt méret és a finom járáskultúra miatt előszeretettel használják felsőkategóriás autókban. A belépő a V6-nál indul, már a féltucat henger is impozáns menetteljesítményeket biztosít, a csúcsot jelentő V12 pedig irdatlan tempóra képes, függetlenül attól, hogy szívó vagy turbós.

A legtöbb gyártó ezzel a két elrendezéssel operál, hiszen az utcai autók szintjén minden igényt kielégítenek. Azonban már az 1800-as évek végén megjelent egy új konstrukció, amely kedvező tulajdonságai ellenére csak kevés márka figyelmét ragadta meg.

Karl Benz 1896-ban találta fel a boxermotort, amit akkor még „kontra” motorként említett. A vízszintesen dolgozó dugattyúk külön forgattyúcsapon keresztül hajtják a főtengelyt, nem összekeverendő a 180 fokos V-motorokkal, ahol a két dugattyú közös csapot használ. Így viszont a külön csapok miatt a főtengely csapágyazása problémás a helyhiány miatt. Ez pedig olyan deformációt okoz, amely kis szögváltozásokat eredményez a hajtókarcsapágyakban. 

A boxernél a párban álló dugók pontosan ugyanakkor érik el felső holtpontjukat, mozgásuk egy ütemben történik. Elnevezését is innen kapta, a boxmeccsek elején az ökölvívók hasonlóan ütik össze kesztyűiket. A konstrukció előnye, hogy négynél több hengernél rendkívül kiegyensúlyozott a járás, kulturáltságát a híresen selymes sorhatos és V12-es motorokhoz szokták hasonlítani. Nagy előnye a boxereknek, hogy a hajtáslánc egy síkban tud lenni.

A történelem során előszeretettel használták repülőgépekben és motorkerékpárokban. A BMW 1923 óta rendületlenül hisz a boxermotorokban, jelenleg is szerepel kínálatában ilyennel szerelt kétkerekű. Több gyártó is belekóstolt ebbe a világba, a Lancia, a Ford, a Citroen, az Alfa Romeo, a Chevrolet és a Ferrari is próbálkozott, de hosszabb távú lehetőséget csak a Volkswagen, a Porsche és a Subaru látott benne.

A 20. század elején a Ford kéthengeres boxerrel szerelte a Model A-t és a Model C-t. A 8, majd később 10 lóerős teljesítményt ma már kisebb fűnyírótraktorok is túllicitálják. A második világháború után érdemben megindult a Volkswagen Bogár gyártása a Karmann Ghiával, majd a T1-es Transporterrel karöltve. A farmotor védjegyükké vált, a belépőszintet egy 1192 köbcentis motor jelentette 34 lóerővel. Később növelték a lökettérfogatot 1,3 literre (50 LE), a csúcsot végül az 1,6-os motor képviselte 61 lóerővel, ami már egész tisztességesnek mondható.

Volkswagen Bogár
Kép: Volkswagen

A Volkswagenhez hasonlóan a Chevrolet is léghűtéses technológiával dolgozott, a Corvair 2,7-es felülszelepelt, turbós motorja már 180 lóerőt tudott 1964-ben, ami jelentős növekedésnek számított a korábbi boxerekhez képest.

Az olaszok is az 1960-as években merültek bele a vízszintes konstrukcióba, de ők az autó orrába szerelték inkább, és a hajtást is hagyták elöl. 1961-ben a Lancia bemutatta a vízhűtésessel szerelt Flaviát, ami az 1,5 literes alapverzióval 90 lovat, a megnövelt hengerűrtartalmú 2,0 literessel pedig 142 pacit tudott, kilenc évvel később. Az 1970-ben debütált modellt az tette különlegessé, hogy ez volt az első négyhengeres boxer, amibe Bosch elektromos injektort szereltek. 

Nagyobbik járművükbe, a Gammába 2484 köbcentis, de változatlanul négyhengeres motort raktak, ez volt az utolsó Lancia ilyen technológiával, 1984-ben nyugdíjazták a vízszintes motorjaikat. Az Alfa Romeók közül az Alfasud, a Sprint, a 33 és a 145/146 korai példányaiba pakoltak ilyen motorokat, a kínálat utolsó szereplője a 16 szelepes, 1,7 literes négyhengeres volt, 137 lóerővel.

Az eddig említett márkákról elmondható, hogy hétköznapi járművekben alkalmazták a különleges technikát. Azonban egyik legnagyobb erényét a versenysportokban mutatta meg, a horizontális motor potenciálját a Porsche fedezte fel az elsők között. A 356-ös sok közös tulajdonságot mutatott a Bogárral, mind kinézet, mind pedig műszaki tartalom szempontjából. A négyhengeres boxer erőteljesebb változataival szerelték, továbbá a 914-ben és a 912-ben is ezek a léghűtéses motorok teljesítettek.

A Porsche leghíresebb modellje, a 911-es már a kezdetekből fogva ilyen motorokat használt, a hathengeres boxer a típus védjegyévé vált. A stuttgartiak rájöttek, hogy ezekkel nagyon alacsonyan tudják tartani az autóik súlypontját, ami erőteljes kanyarvételkor vagy kanyarváltáskor határozottan javítja az egyensúlyt és az úttartást. A korai modellek a vízhűtés alkatrészeinek és a kardántengely hiányában értékes kilókat spóroltak meg, emiatt pedig versenyelőnyhöz jutottak a konkurenciával szemben.

Porsche 911 boxermotor
Az 1981-es 911 SC Targa motorja (Kép: Porsche)

Az egyre magasabb teljesítmény azonban egyre magasabb hőfokot eredményezett. Mivel a Porschék nem csak pályagépek voltak, hanem közúton is használták őket, fel kellett vértezniük vízhűtéssel, hogy garanciát is adhassanak rájuk. Az első ilyen autójuk az 1996-ban bemutatkozó Boxster volt, amit a későbbi Cayman és a jelenlegi 718-as is megörökölt. A 996-os kódjelű modell lezárt egy meghatározó korszakot a Porsche történelmében, ez volt az első 911-es, ami szakított a léghűtéses hagyományokkal. 

Porsche motor
A 2017-es 911 GT2 RS 3,8 literes, hathengeres boxermotorja (Kép: Porsche)

A zártpályás versenyekre készített Porschék tovább feszítették a boxerek határait: a 908-as nyolc, a 917-es - amit sokan a világ legjobb versenyautónak tartanak - 12 hengerrel támadta a leghíresebb pályákat. Az utóbbi eszeveszett sebességéért és elért sikeriért a 4,5 literes, két darab hathengeresből összerakott mestermű felelt. A turbóval megfújt, végső változat 1580 lóerős teljesítményre volt képes 1973-ban. A legendás Le Mans-i versenygépekről korábban már írtunk.

Van még egy márka, amit muszáj megemlíteni, ha a boxermotorokról van szó. A Subaru 1966-ban kezdett hozzá a technika alkalmazásához, az 1000 volt első ilyen modelljük. Már a kezdetektől fogva a vízhűtéses felépítés mellett tették le a voksukat, a négy- és hathengeres motorokat azóta is márka középkategóriás és SUV termékeibe szerelik. Ilyen az Impreza, a Legacy, az Outback, az SVX, a BRZ, a Forester és Tribeca.

Subaru EA52 boxermotor
Az 1,0 literes, 4 hengeres EA52 Subaru boxermotor (Kép: Subaru)

Az átütő sikert egyértelműen az EJ-kódjelű motorok hozták meg. Ezek hengerűrtartalma 1,5-től 2,5 literig alakult, a 2000 köbcentis turbós négyhengeres bizonyította kiválóságát a World Rally Championshipben, máig az egyik legikonikusabb raliautóként tartják számon. Az utcai Impreza WRX STi-k már első generációjukban is alsóhangon 250 lóerőt tudtak, a teljesítmény minden modellciklus után egyre magasabbra szökött.

2007-ben a japán gyártó a Genfi Autószalonon bemutatta a világ első boxer dízelmotorját. Újkorában műszaki csodaként tekintettek a 150 lovas és 350 Nm-es motorra, de idővel kimutatta a foga fehérjét. A közös nyomócsöves (common rail), intercoolerrel felvértezett EE20-as egy addig ismeretlen konstrukció volt, nagyon kevesen értettek hozzá.

Subaru dízelmotor
Subaru boxer dízel (Kép: Subaru)

Mint később kiderült, a Subaru sem értett hozzá annyira: hiába ragaszkodtak a vízszintes technikához, nem volt tapasztalatuk a gázolajos változatnál, az pedig elengedhetetlen egy tartós motor tervezésénél. Gyengék voltak alacsony fordulaton, zajosak, a csapágyazás sem volt megfelelő. Százezer kilométer felett komoly problémákkal szembesültek a tulajok, volt, akinek 160 000 km-nél tört el a főtengely. A „műszaki csoda” jelzőt az évek alatt felváltotta a „megbízhatatlan betegágy”.

A Subaru megpróbálkozott egy addig még nem alkalmazott rendszert bevezetni, sikertelenül. Mivel manapság már kevés gyártó van boxerekre specializálódva, ezért nem valószínű, hogy érdemi folytatása lenne a dízelüzemű vízszintes motoroknak. A piac többi szereplője végignézte, ahogy a japánok befürödnek a konstrukcióval, így gondolom a maradék kedvük is elment hasonló motor fejlesztésétől.

Mások ezt olvassák

Kérek még hírt!