Az Alpine A110 az az autó, melyről minden újságíró szívesen zeng akár ódákat is!
Alpine A110: egy legendás sportautó, melyet a francia gyártó még réges-régen, 1961 és 1977 között állított elő. Tervezője, külső formavilágának megihletője nem volt más, mint Giovanni Michelotti, aki a 20. században a sportautók világának egyik legszámottevőbb tervezője volt. Neve ismerősen csenghet, ha meghallod többek közt a Ferrari, a Maserati vagy éppen a Lancia márkaneveket.
Az autóról képeket ide kattintva találsz.
Az Alpine az elsők között volt a kicsi, ám rendkívül fürge sportautók megalkotásában, hiszen Jean Rédélé 1955-ben már meg is alapította a Société des Automobiles Alpine SAS-t, ismertebb nevén az Alpine-t. A Renault-specifikus márka a költséghatékonyság és típushűség érdekében az A110-es modellhez is igyekezett az „anyavállalat” autóinak alkatrészeit minél nagyobb mennyiségben felhasználni.
A tuning alany ezúttal egy 1971-ben készült Alpine A110 1600S modell. Ezen modellek megkülönböztetője az, hogy egy 1565 köbcentis, 138 lóerős, soros négyhengeres Renault motor segítségével suhannak. Az 1970 és 73 között készült 1600S modellek végsebességét 210 km/h-ra lőtték be.
Nem véletlen, hogy az újságírók nagy előszeretettel és lelkesedéssel írnak az A110-ről, akiknek pedig már volt szerencséjük kipróbálni a járgányt, pontosan tudják, hogy a mérnökök azon voltak, hogy egy olyan rali/versenygépet alkossanak, melyet vezetni egy rendkívüli élmény.
Ezen az autón nem ment végbe túlnyomóan sok változás a gyári példányokhoz képest, de talán jobb is ez így. Ami különösen egyedivé varázsolta az A110-est az a Group 4 wide body kit, bővített, kiöblösödő sárvédőkkel. Ezek lehetővé teszik a 13 colos, narancssárgás beütésű Gotti kerekek és a Michelin abroncsok behatolását az alvázhoz. Francia kerekek és francia gumik – ez ám az apró részletekre való odafigyelés!
Az autót akár a Ferrari Dinóhoz is lehetne hasonlítani, csak éppen az A110 kisebb, könnyebb és a már említett soros négyhengeres Renault-erőforrással robog. Mivel ez nem egy középmotoros példány, mint az eredeti, hanem farmotoros, a versenypályán gyakran lohol végig úgy, hogy közben a hátsó motorházfedél nyitva van a jobb hűtés végett.
Tekintve, hogy a gyári erőforrás 138 lóerőt produkál, ami soknak tűnik egy 600 kg körüli autó esetében, mégis frissítettek és bütyköltek egy s mást a motoron. Az egyedi kipufogórendszert kapott, minél magasabb fordulatszám elérésekor igazi dübörgő hangja van a soros négyhengeresnek.
Az autó hátulján, kétoldalt két bemélyedés látható, melyek valójában légfékekként funkcionálnak, mögöttük olajhűtők helyezkednek a motor és a sebességváltó hűtése miatt. Az Alpine hátuljában elhelyezkedő súlytöbbletnek köszönhetően az autó dinamikusan mozog az utakon.
Az enteriőr is rendkívül versenyautósra sikeredett, a kormánykerék Momo Prototipo gyártmány, közepén egy Alpine fejlesztésű kürtgomb helyezkedik, aminek segítségével könnyen le lehet tessékelni a nem kívánatos sofőröket a terepről.
