2017. augusztus 04. | 17:14

Még a legjobb autógyártókkal is előfordulhat, hogy összehoznak egy hatalmas baklövést. Elég egy rosszul sikeredett projekt, arra bizony hosszú ideig emlékezni fognak: íme, a legrosszabb autók listája!

Az Auto Express szavazást indított a legpocsékabb autók listájának elkészítése érdekében, az internet népe pedig döntött. Következzen a 8 legrosszabb négykerekű!

8. Opel Frontera

Manapság az SUV-k iránt elképesztő mértékű a kereslet, ám az Opel 1990-ben próbált betörni erre a piacra. A GM az Isuzu tudását akarta felhasználni a 4x4 szegmensben, ezért partnerprogramot hoztak létre. Világszerte számos néven megjelent, ám átütő sikert sehol sem ért el. A tervezés és gyártás el lett sietve, így az autó vezethetősége borzasztóra sikeredett. Pattogós, nehezen irányítható, és offroad felhasználásra pláne alkalmatlan. A megbízhatósággal is rengeteg probléma adódott, és ha ez nem lenne elég, még a fogyasztás is kedvezőtlen. A rossz kezdés után még egy második generáció is született a Fronterából, ez javította az első széria gyermekbetegségeit, de még mindig nehéz komolyan venni.

7. Reliant Robin

Nyugodtan mondhatom, hogy a Reliant Robinnak nincs ki mind a négy kereke. Ez a Regal "továbbfejlesztett" változata, pedig a gyakorlatban még szörnyűbben viselkedik elődjénél. Nehezebb, a súlypontja is magasabban van, ezért előszeretettel borul fel. Az üvegszálas testbe 750 köbcentis négyhengereseket szereltek, ami így egészen autópálya tempóig repítette az ingatag konstrukciót. A Robinnak egyetlen szerencséje volt, az üzemanyagválság alatt jelent meg, így a kedvező fogyasztása jó pár vevőt csalogatott. A gyártás 1973-ban kezdődött, majd  8 évig tartott, aztán a Rialto leváltotta. Pár év szünet után 1989-ben a Reliant úgy érezte, hogy "legendája" megérdemel még egy menetet, így a Robin újra felbukkant. Az utolsó 2001. február 14-én hagyta el a gyárat.

6. Morris Marina

Egy rossz autó is tud jól teljesíteni eladások terén, a Morris Marina ennek tipikus esete. A 18 hónapos tervezési időszak egészen rövidnek mondható, fő szempont pedig az egyszerűség volt. A költségek növelésének és az aprólékos tervezés elkerülésének érdekében a futóműalkatrészeket az őskövület Morris Minorból ollózták át, így az úton nagyon bután viselkedett. Az alulkormányozottság olyan szinten megölte az autót, hogy az közel használhatatlanná vált. A kocsi egészén az olcsóság és a rossz minőségű anyagok használata érződött. Az erős rozsdásodás és a sorozatos problémák ellenére a Marina több mint egy millió példányban fogyott, de mára már szinte egy sem maradt az utakon.

5. Rover CityRover

A Rover bukása hosszú és elkeseredett folyamat volt. A CityRover is a szükség miatt született a piaci létjogosultság helyett. A gyár utolsó kapálózásainak egyike, a Tata gyár segítségével készült. Olcsón kellett egy új modell, ami profitot termelhetett a csőd szélén álló márkának. A púnai gyárban szerelték össze a CityRovereket és a testvér Indicát. A Tata Indica ekkor már 5 éve futott, így a Rover hívei egy kifutó, gyenge minőségű autót vehettek meg, kicsi kozmetikázással, indokolatlanul drágán. A különbség csak a hűtőrács, az emblémák, illetve a futómű apró alkatrészeiben keresendő. Tovább halmozta a problémákat a 85 lóerős, 1,4-es Peugeot motor, ami egy angol gyártónál főbenjáró bűnnek számított. A CityRover így egy utolsó pofonként járult hozzá a Rover gyár 2005-ös csődjéhez. 

4. Alfa Romeo Arna

Újabb példa a gyárak közötti együttműködésre. Manapság az Alfa Romeo kezd ismét magára találni, de az olasz gyár nehéz éveket tudhat maga mögött. 1980-ban az Alfasud utódját keresték, ám nem állt rendelkezésre elegendő keret egy új autó tervezéséhez. Ekkor került képbe a Nissan. Ekkoriban még a japán gyártók nem vetették meg annyira a lábukat Európában, így ez számukra is ugródeszka lehetett az elismertség felé. Sajnos a két cég a vesztes formulát hozta össze. Megszületett az Arna, ami egy butácska Nissan Cherry lett, sőt, még a megbízhatósági faktor is romlott. A motortérbe az Alfasud öregecske motorja került, e mellé megtartották a Cherry futóművét, ami szintén nem a sportosság irányába mozdította a karakterisztikát. Talán ha az Alfa gondoskodik a designról, egy Nissan motorral az Arna még sikeres is lehetett volna. 

3. SsangYong Rodius

A családi "teherszállítók" sosem a tökéletes kinézetről voltak híresek. A kétezres évek elején a koreai gyártó szerint feltétlen kellett modellpalettájára egy többfős emberszállító, a növekvő eladások érdekében. 2004-ben kiadták a Rodiust, ami meghökkentően furcsára sikeredett. A formát Ken Greenley tervezte, állítása szerint az inspirációt a luxus yachtok adták. Az autó orra egész átlagosnak mondható kategóriájában, de a far az, ami teljesen széthullik. Az ablakok vonala és az ajtókeret kupésan kerekedik, de a tetővonal élesen szalad tovább. Szerencsétlen autó ettől úgy néz ki, mintha csak odabiggyesztettek volna egy nagy dobozt a hátuljára. A menettulajdonságok sem tudják megmenteni a Rodiust. A 2,7 literes Mercedes dízel a nehéz "hajót" csak kínkeservesen vonszolta. Egyedül a helykínálat kielégítő, ráadásul manapság fillérekért lehet találni.

2. Chrysler PT Cruiser Cabrio

Az új Beetle elindította a retró kinézetű újhullámos cabriók őrületét. A Chrysler is meg akarta lovagolni ezt, de a PT Cruiser nyitott tetejű változata nem volt a legjobb ötlet. A PT Cruiser ennek ellenére megjelent a globális piacon, ám a stílusában konkurens modellek eladásait messze alulmúlta. A Cabrio pedig még rosszabb a keménytetős változatnál is. A kasztni merevsége szinte teljesen eltűnt, ráadásul dög nehéz az egész. A hátsó ülések előtti merevítés kényelmetlen és bután is néz ki. A rongytetős PT-t két évig lehetett kapni.

1. Reva G-Wiz

A G-Wiz egy indiai elektromos kisautó. 2001 és 2012 között gyártották, ami nem nevezhető rövid időnek. A kerek lámpák és az éles hátsó butácska megjelenést kölcsönöz a kis négykerekűnek. A festés minősége egyenesen pocsék, nincs két egyforma színű G-Wiz, de ha már az elemek illenek egymáshoz, annak is örülni kell. Az illesztések nem igazán stimmelnek, így gyakori probléma, hogy az esővíz utat talál magának a vezetőfülkébe. Hivatalosan 2 felnőtt és 2 gyerek szállítására alkalmas, de szívesen megnézném a készítőket ebben a felállásban az aprócska utasfülkében. Az elektromos motor 17 lóerőt ad le, így kínkeserves küzdés a haladás már 1 személlyel is. A végsebesség és a hatótáv is 80, de gyakorlatban ez nehézkesen kivitelezhető. A kései modelleket már tárcsafékkel szerelték, legalább azok igazán haraptak. Ha nem lenne elég, a G-Wiz semmilyen törés-struktúrát nem tudott felmutatni egészen 2008-ig. Mindennek ellenére egészen 2009-ig a világ legjobban fogyó elektromos autója volt. Elgondolkodtató, az egyszer biztos.

  • Címkék:
  • Top