Amikor a bajszos angol megjelent a Forma-1-ben, unalomról szó sem lehetett.
Nigel Mansell személye egyet jelentett a drámával a Forma-1 világában. Legyen szó vakmerő előzési manőverekről, a sport meghatározó autóinak megfelelő kezeléséről, vagy a hírhedt és nyilvánvaló üldözési mániájáról, mely végigkísérte pályafutása nagy részét.
Mansell pályafutása történetesen egybeesett és erősen kapcsolódott Ayrton Senna és Alain Prost karrierjéhez. Késhegyre menő csatákat vívott a fentebb említett legendákkal, ezzel biztosította helyét a legnagyobbak között. Az izgalmas, harcos stílusával hatalmas rajongótáborra tett szert, sokan miatta kezdték el követni az autóversenyzést. Az összetett, követelező személyisége miatt azonban gyakran nehéz volt vele együtt dolgozni.
Mansell sikereinek nagy részét a Williams csapat pilótájaként érte el, két különálló időszakban. Amikor másodszor is elhagyta a csapatot, a csapatfőnök Frank Williams a következőket mondta róla:
„Nigel beképzelt, arrogáns, ám egyben lenyűgöző is. Versenyzőként nagyon fog hiányozni, emberként kevésbé.”
Amíg Senna és Prost Forma-1-es dicsősége eleve elrendeltnek látszott, Mansellnek rengeteg kétkedőt kellett meggyőznie. Meg kellett küzdenie az anyagi támogatás hiányával, ám elkötelezettsége már a korai szakaszban egészen nyilvánvaló volt.
Egyszer eltörte a nyakát egy Formula Ford versenyen. Az orvosok azt mondták, szerencséje volt, hogy nem bénult le. Ő nem ijedt meg ettől, távozott a kórházból és visszatért a versenyzéshez. Ezt a megalkuvást nem tűrő hozzáállást a királykategóriában is kamatoztatni tudta.
Mansell karrierjének kezdete
Az első versenyén a Lotus színeiben indult Ausztriában 1980-ban. A verseny folyamán üzemanyag szivárgott az autóba, Mansell első-és másodfokú égési sérüléseket szenvedett. Ő dacolt a fájdalommal, és csak akkor állt ki a versenyből, amikor műszaki hiba miatt nem tudta folytatni a futamot.
Mansell nagyon közeli kapcsolatot ápolt a Lotus alapítójával, Colin Chapmannal, a főnök halála után azonban leginkább szenvedett a csapatnál. Chapman helyét korábbi jobbkeze, Peter Warr vette át. Ő a következőket írta Mansellről önéletrajzi könyvében:
„A csapatnál töltött ideje alatt Mansell úgy érezte, hogy az egész világ ellene van. A helyzetén nem segített, hogy makacs viselkedésével nem győzte meg a csapat vezetőit. Bármit is próbáltak tenni, Mansell mindig gyanakvó maradt.”
Warr különösen akkor volt kritikus Mansellel, amikor hibákat követett el – ezek közül a legnagyobb az 1984-es Monacói Nagydíjon történt. Miután a szakadó esőben átvette a vezetést a későbbi győztes Alain Prosttól, a falnak ütközött – ekkor az útra festett fehér vonalakat okolta az általa elkövetett hibáért. Mansellt a legtöbb alkalommal legyőzte csapattársa, Elio de Angelis, aki egy nagyon tehetséges pilóta és elbűvölő figura volt. Személyiségét tekintve Mansell tökéletes ellentéte.
A Lotus 1985-ben Sennát ültette Mansell helyére, akinek a Williams dobott egy mentőövet. Itt indult be Nigel Mansell sikertörténete.
Jó eredmények a Williams színeiben
A Williams azzal a szándékkal szerződtette Mansellt, hogy második számú pilóta legyen Keke Rosberg mögött. A szezon nagy részében a finn versenyző jobbnak is bizonyult. Az idény végén aztán eljött Mansell ideje – főleg a Honda motorbeszállító támogatásának köszönhetően – és két nagyon fontos futamgyőzelmet aratott.
Még ezzel együtt is a másodhegedűs szerepét szánták neki, ezúttal az új csapattárs, a kétszeres világbajnok, Nelson Piquet mögött. Mansell azonban kezdetben gyorsabb tudott lenni csapattársánál, ami feszültségekhez vezetett. A két pilóta a mezőny leggyorsabb autójában vívott ádáz harcot a világbajnoki címért. A kapcsolatukat hamarosan bizalmatlanság és vádaskodás jellemezte.
A Williams nem volt hajlandó csapatutasításokat alkalmazni, így kettejük viszályát kihasználva végül Prost nyerte meg a világbajnokságot. Mansell végső reményei egy hátsó defektnek köszönhetően szertefoszlottak.
A Williams annyira dominált az 1987-es évben, hogy a világbajnoki cím ismét az ő kezükben volt. Piquet mindössze három versenyt nyert, amíg Mansell hét alkalommal diadalmaskodott – ezek egyike egy izgalmas felzárkózás volt Silverstoneban. Az idény végén mégis a brazil pilótát koronázták meg. Mansell autója többször is meghibásodott, valamint elkövetett néhány végzetes hibát.
1988 egy küzdelmes év volt Mansell számára, ádáz csatákat kellett vívnia a két McLaren pilóta ellen.
Mansell megújult a Ferrarinál
1989-ben Mansell a Ferrarihoz szerződött, és rögtön pályafutása egyik legemlékezetesebb győzelmét aratta. Ebben az autóban debütált a Forma-1 első félautomata váltója, ami az idény előtti teszteken szörnyen megbízhatatlannak bizonyult.
A szezonnyitó brazíliai futamon Mansell annyira biztos volt a kiesésében, hogy foglalt magának egy jegyet egy korai járatra. A gépet aztán lekéste, mert az autó végig bírta a futamot. Sőt, futamgyőzelem lett belőle. Mansell ezzel a sikerrel rögtön a Ferrari szimpatizánsok szívébe lopta magát, akik rögtön el is keresztelték ’Il Leone’ (az oroszlán) névre, melyet küzdőszellemével érdemelt ki. Mansell egy újabb fantasztikus győzelmet aratott a Magyar Nagydíjon, ahol a 12. helyről sikerült visszakapaszkodnia. Végül Sennát is megelőzve sikerült elsőként a célba érnie.
Mansell és a Ferrari kapcsolata aztán keserű fordulatot vett, amikor Prost Senna elől menekülve a vörösökhöz szerződött. Prost így már a Ferrari színeiben küzdött a világbajnoki címért. Öt futamgyőzelmet aratott, ezzel Mansell még idegesebbé és gyanakvóbbá vált. Miután technikai hiba miatt feladni kényszerült a Brit Nagydíjat, a közönség közé dobta a kesztyűit, és később bejelentette a visszavonulását.
Nagyon kevesen vették komolyan. A valóság az volt, hogy tárgyalásokat kezdeményezett a Williamshez való visszatérésével kapcsolatban. Tökéletes döntésnek bizonyult.
Visszatérés a Williamshez
Az FW14-es volt a mezőny leggyorsabb autója 1991-ben. Mansell nem igazán találta a ritmust az év elején, valamint a Williamsnek is meggyűlt a baja az új, félautomata váltóval.
A következő esztendő azonban már más történet volt. Az aktív felfüggesztésnek is köszönhetően az FW14B volt minden idők egyik legerősebb autója. Mansell számára sétagalopp volt a szezon, 9 futamgyőzelmet aratott, 14 alkalommal indulhatott az első rajtkockából, és megnyerte azt a világbajnoki címet, amit sokak szerint már régen megérdemelt volna.
Nem is Mansell lett volna, ha nem történik valamilyen dráma. Az 1993-as szezonra szóló szerződési tárgyalásai ugyanis zátonyra futottak. A problémát – hihetetlen módon – a csapat által biztosított szállodai szobák száma jelentette. Bennfentesek szerint az ok ennél egyszerűbb: Mansell nem akart még egy évig Prost csapattársa lenni.
"Levezetésként" győzelem az IndyCarban
Bármi is legyen az igazság, Mansell hátat fordított a Forma-1-nek, és az IndyCar versenysorozatban folytatta, ahol rögtön az első idényében bajnoki címet szerzett.
Visszatérés az F1-be
1994-ben aztán sokak meglepetésére visszatért a Száguldó Cirkuszba, a Williams csapatához. Az istállónál Ayrton Senna és Damon Hill voltak a szerződéssel rendelkező pilóták.
Mint ismert, Senna Imolában életét vesztette, helyét pedig a korábbi tesztpilóta, David Coulthard vette át. Mansell újbóli szerepléséhez komoly háttérlobbi kellett, még Bernie Ecclestone közbenjárására is szükség volt. Végül 4 verseny jutott a világbajnok pilótának, ám a következő évre már nem kapott szerződést.
Mansell 1995-ben a McLaren csapatánál kötött ki, az első két futamon azonban Mark Blundell versenyzett helyette, mivel a brit nem fért be a neki szánt autóba. Két futamon indult a McLaren színeiben, majd annyira elégedetlen volt az autó vezethetőségével, hogy a Spanyol Nagydíj után végleg visszavonult.
Összefoglalás
Nigel Mansell a Száguldó Cirkusz rajongóinak emlékezetében egy csodálatos és szórakoztató pilótaként marad meg – kétség kívül elég jó volt ahhoz, hogy helyet kapjon a sportág legjobbjai között.
