A Suzuki Jimny modelljeit generációtól függetlenül kiváló terepjárónak tartják, népszerűsége már több mint 50 éve az egyszerűségében rejlik.
A Suzuki Jimny terepjáróról sokáig senki sem beszélt, mondhatni a feledés homályába merült a típus, legalábbis az autós médiában. Tudtak a létezéséről, de különösebben nem ajnározták, holott terepezős berkekben már évtizedek óta köztudott tény, hogy a Jimny meglepően jó választás hobbi célú dagonyajárásra. Aztán 2018-ban, mikor leleplezték a negyedik generációt, valósággal felrobbant az internet. A modern, mégis múltidéző formatervét a G-osztályéhoz hasonlították, egyszerűségéről, kivételes off-road képességeiről és ár/érték arányáról szuperlatívuszokban beszéltek. A Honda CR-V és a Toyota RAV4 szériáról szériára fokozatosan puhult el a terepképességet illetően, önhordó karosszériájuk inkább burkolt útfelületen való haladásra készült. Bezzeg a Jimny a mai napig a jó öreg alvázas konstrukciót használja!
Az autóról képeket ide kattintva találsz.
Az 1970-ben bemutatott első generáció átütő nemzetközi sikert jelentett a Suzuki számára, a Jimny ekkor még egy roppant spártai szerkezet volt. Alapjait egy HopeStar ON360 adta, amit egy kis japán manufaktúra, a Hope Motor Company készített 1967-től léghűtéses, kéthengeres Mitsubishi motorral és Daihatsu alkatrészekkel. Természetesen a Suzuki első dolga volt az erőforrás lecserélése saját gyártmányra, így került a Jimny orrába az FB kódjelű kéthengeres, aminek maximális teljesítményét 25 lóerőre saccolták. Mindössze 590 kilogrammot nyomott, így képes volt akár 75 km/órával is hasítani. Akinek ez kevés volt, az választhatta 540 köbcentis háromhengeressel, vagy akár 800 köbcentis négyhengeressel is. Valószínűleg senki sem a hajmeresztő tempó miatt választotta a Jimny modellt, hanem átlagon felüli terepjáró képességei miatt. Már az első évben több mint 5000 példányt értékesítettek, amivel átvették a Mitsubishi Jeep piacvezető szerepét.
Egy meglehetősen hosszú, 11 éves modellciklus után, 1981-ben debütált a második széria. A karosszéria itt is megmaradt szögletesnek, de az összkép már sokkal jobban hasonlított egy rendszámos személyautóra. Motorikusan is komolyabb szintre lépett, a kéthengeres belépőmotort száműzték a kínálatból, így az 540 köbcentis kétütemű volt a legkisebb, az 1324 köbcentis pedig a legnagyobb benzines, amit a Jimny orába kérni lehetett. Utóbbi a kei car kategóriában már kimondottan nagy lökettérfogatnak számított. Az erőátvitelért 4 vagy 5 fokozatú kézi váltó felelt. Japán off-roados körökben kimondottan népszerű volt az 540-es kétütemű motor, mivel könnyű volt és kis tempónál meglepően nyomatékos karakterrel rendelkezett. Rengeteg piacon megjelent nemzetközi viszonylatban, a Holden Drovertől a Chevrolet Samurai modellen át a Maruti Gypsy típusig árusították mindenféle néven.
Az első komolyabb dizájnmegújulásra 1997-ig kellett várniuk a típus rajongóinak, ekkor rántották le a leplet harmadik szériáról a Tokiói Autószalonon. A recept változatlan maradt, meghagyták a létravázat és a jól bevált négykerékhajtást, de a korábban szögletes vonalvezetést durván legömbölyítették. Ezzel egy meglehetősen időtálló formatervet alkottak, még 20 év távlatából sem tűnik idejétmúltnak a harmadik generációs bakancs-Suzuki. Az adott éghajlatnak és preferenciáknak megfelelően a vásárlók kemény, illetve vászontetős változatban is kérhették. A japán belpiacra gyártottak belőle 658 köbcentis háromhengerest, de a világ többi pontján négyhengeres aggregátokkal volt jellemző. 2000-ben bemutatták a legkorszerűbb M-es kódjelű, 1,3-as benzinest, ami már változó szelepvezérléssel dolgozott, ez váltotta a korábbi 80 lovas motort. Dízel fronton a Renault segítette a Suzukit, a francia gyártmányú K9K-erőforrás 1461 köbcentiből 86 lóerőt tudott produkálni.
Szerencsére az aktuális, negyedik generáció is megőrizte azt a tulajdonságot, ami felmenőit naggyá tette: az egyszerűséget. A 2018-as Jimny nem akar mindenhez érteni, nem akar minden téren a legjobb lenni. És pont ezért nagyszerű. Egy alig több mint 3,5 méteres, szögletes, csúnyácska valami, ami terepen felveszi a versenyt sokkal nagyobb értékű autókkal is. Van hasmagasság, kinyúlás a karosszériánál viszont alig, a keskeny abroncsok az összkerékhajtással kitűnő párost alkotnak sárban, hóban. Az egész Jimny karaktere azt sugallja, hogy nem kell sajnálni, nyugodtan bele lehet vele menni a dagonyába. A japán szívómotor, ami a géptető alatt dolgozik megbízhatóságot és tartósságot ígér, ebben az árkategóriában pedig szinte nincs is konkurense. A Suzuki megmutatta, hogy a Jimny még a negyedik generációjával is tud slágertermék lenni, és igenis van létjogosultsága továbbra is egy ilyen spártai kisautónak a komfortorientált városi SUV-k világában.
