2021. március 13. | 19:45

Mert az autó ilyenkor is igényli a törődést, sőt, főleg ilyenkor.

Beköszönt a tavasz, lassan vége a hideg, nyirkos és borús télnek, érezhetően hosszabbodnak a nappalok, a napsugarak simogató melegét már határozottan érezni lehet, az autótulajdonosokra mégis nagy feladatok várnak, mielőtt átengedhetnék magukat a jó időnek és a szabadidős tevékenységeknek. Az autó a meleg idő megérkezése előtt is igényli a törődést, sőt, ilyenkor lényeges igazán. Most csapata pedig összeszedtem, melyek a legfontosabb tavaszi teendők.

A tavaszi nagytakarítás

Az egyik első és egyben legfontosabb feladat egy nagyon alapos külső-belső nagytakarítás, amelyre azért van szükség, hogy az autó megszabadulhasson a hosszú tél sóval átitatott porától. Igaz, ami igaz, télen senki sem szívesen mos autót, ám amikor a napsütéses órák számának növekedésével, és a kellemes idő beálltával feltartóztathatatlanul beköszönt a tavasz, már nem odázható tovább a dolog, mese nincs, le kell mosni a kocsit.

A helyszín megválasztása éppoly fontos, mint az alaposság, hiszen nem mindenhol lehet például elvégezni az alvázmosást, amelyről ilyenkor, az első nagytakarítás során nem szabad megfeledkezni. Otthon a kertben, slaggal a kézben például nem igazán lehetséges alapos munkát végezni, ráadásul nem biztos, hogy a növények örülnek az elfolyó tisztítószeres és sós lének. A ház előtt aztán végképp senki ne kezdjen autómosásba, hiszen az a közterület beszennyezésének minősül, ezért szigorúan tilos!

A kényelmes, de korántsem elég alapos gépi mosó sem jó választás a nagy tavaszi autómosáshoz, ráadásul a régebbi technikával felszerelt helyek keféi karcolhatják a karosszériát. Érdemes inkább kézi mosóba vinni az autót, és kérni egy alvázmosást is vagy egy önkiszolgáló mosót felkeresni, ahol az ember maga végezheti el a piszkos munkát.

Sok önkiszolgáló mosóban már felnitisztító kefe is van, amit sokan a karosszéria tisztítására használnak, ám ezzel szintén a karcokat kockáztatják, valamint mások fékporát szétkenik a saját autójukon. A motormosást pedig senki ne végezze el a saját szakállára, mert kárt tehet az elektromos rendszerekben, ezért ezt a műveletet minden esetben szakemberre kell bízni!

Megfontolandó tanács, hogy a doblemez és a küszöb találkozásánál (ott alul, az első kerekek sárterelőinél) összegyűlt sarat az ember kilapátolja a karosszériából. Sajnos a sónedves sár hamar kikezdi a lemezt, és menthetetlenül rohadásnak indul a karosszéria. Végezetül, a tavaszi nagytakarítás részeként az igazán hardcore tulajdonosok – megfelelő felszereléssel persze – akár a fényezés felpolírozásával is megpróbálkozhatnak. Ehhez azonban nem árt némi ügyesség és tapasztalat, ha valaki kételkedik magában, érdemes inkább szakemberhez vinnie az autót.

Ha a külső kész, jöhet a belső tér kiglancolása. A hosszú téli hónapok során letűnt földtörténeti korok sár- és porrétegei is kialakulhatnak a beltérben, egy alapos portörlés, porszívózás és szőnyegtisztítás a minimum, de az igazán gondos gazdák profi kárpittisztításra viszik az autójukat. A beltér része, ezért nem érdemes megfeledkezni a kédergumik ápolásáról sem, amit hosszabb távon jó víz- és hangszigeteléssel hálál majd meg az autó.

A hideg őszi-téli hónapokban előfordul, hogy valaki kézzel/ronggyal/plüssmacival törölgeti le a párát az ablakokról, ám ez egyáltalán nem szerencsés, mert nyomot hagy az efféle „drasztikus” beavatkozás. Azoknak is érdemes egy alapos ablaktisztítást beletenni a programba, akik nem vetemednek ilyesmire, ők is meglepődnek majd, milyen vastag porréteg képes megülni (megkapaszkodni) az üvegfelületeken.

A rendrakás és a szükséges kiegészítők lajstroma

Hiába mondják, hogy a zsenik a káoszban is kiismerik magukat, inkább a „rend a lelke mindennek” mondást érdemes megfontolni. Ajánlott a nagytakarítást egy kiadós rendrakással is egybekötni. A csomagtartó és a csomagtér eldugott rekeszeinek kipakolása, valamint a tárolóhelyek (pl. kesztyűtartó, könyöklő alatti doboz, stb.) kiürítése során szoktak előkerülni a rég nem látott, elveszettnek hitt vagy éppen feledésbe merült tárgyak.

Hogy a kialakult rendetlenség ne fordulhasson elő többé, javallott csak azokat a tárgyakat az autóban tartani, amelyek valóban kellhetnek a mindennapok során a tavaszi és nyári jó időben. Sóra, homokra, hólapátra, hóláncra és téli kesztyűre valószínűleg már nem lesz szükség, ellenben egy nagy felületen takaró árnyékoló jó szolgálatot tehet majd nyáron a nagy melegben.

A vontatókötél és a vonószem természetesen maradhat a melegebb időszakra, és egyúttal érdemes egy gyors pillantást vetni az autó kötelező tartozékaira is. Ilyen a láthatósági mellény, amelyből pontosan annyi kell a fedélzetre, ahány főre az autó vizsgáztatva van, és ilyen az elsősegélyláda is, amelynél fontos figyelembe venni az érvényességi idejét, ha lejárt, azért büntethet a hatóság. Ártani nem árt, ha pótizzók is vannak, bár azok ma már nem tartoznak a kötelező tartozékok közé.

Ha megvannak a szükséges kiegészítők, akkor pontosan a hánykolódás, az abból fakadó elkallódás megelőzésének és a rend fenntartásának érdekében nem árt elgondolkodni egy csomagrögzítő háló, rekesz, kosár vagy táska beszerzésén.

Az elmaradhatatlan gumicsere

Régen bezzeg minden jobb volt, mert nagyapáink egy gumit használhattak télen és nyáron, nem kellett holmi gumicserével foglalatoskodniuk. Ez igaz, de régen nem is voltak 2-300 lóerős, kéttonnás autók az utakon és még a legerősebbek sem tudtak 120-nál sokkal gyorsabban menni. Akkoriban nagyon mások voltak a felhasználás körülményei és az igények, a mai felgyorsult élet sokkal extrémebb kihívások elé állítja a gumiabroncsokat. Is.

Míg régen átalános volt az 50 méteres fékút százról szárazon, addig egy mai prémium abroncs bőven 40 méter alatti fékutat produkál, és míg régen a hóban éppen csak el lehetett döcögni 50 km/órás tempóval, addig ma úgy lehet százzal biztonságosan haladni a havas autópályán, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Megváltoztak az elvárások, amelyekhez hozzáidomultak a gumikeverékek is, de a két végletet már nem lehetett egyfajta gumival megoldani, ezért van szükség télen téli, nyáron nyári abroncsokra.

Havas körülmények között a nyári gumi teljesen használhatatlan és fordítva, nagy melegben a téli gumi sem éppen ideális. Felmerül a kérdés, hogy vajon mikor jön el a csere ideje, mikor érdemes váltani. Széles körben elterjedt javaslat a 7 fok, amely az átlaghőmérsékletre vonatkozik. Tehát ha tartósan ennyi vagy e fölött van a napi átlag tavasszal, onnan lehet tudni, hogy eljött a nyári abroncsok felszerelésének az ideje (bár aki a hajnali és a késő esti órákban közlekedik, az ne kapkodja el a nyári gumi felrakását kora tavasszal, mert akkor még csípős lehet az idő).

Rendkívül fontos és bizonyára mondani sem kell, hogy kizárólag a jogszabályoknak megfelelő, jó állapotú abroncsok kerülhetnek fel az autóra. A csere remek alkalom annak átgondolására, hogy a régiek alkalmasak-e még egy újabb szezonra. A kopott, öreg, repedezett vagy sérült gumik jobb, ha nem kerülnek fel az autóra. A lelkiismeretes gumiszervizek nem is szerelnek fel rossz állapotúakat, ha pedig valaki saját kezűleg gondoskodik a cseréről, segítségül itt vannak számára a vonatkozó jogszabályok:

  • a felszerelt gumiabroncs méretének, terhelhetőségének és sebességhatárának meg kell felelnie az autó vonatkozó előírásainak;
  • a téli abroncsok sebességindexe lehet alacsonyabb az autó tényleges végsebességénél, ám ekkor jól látható módon, matrica elhelyezésével a vezetőt tájékoztatni kell a megengedett maximális sebességről;
  • adott tengelyen lévő kerekekre csak olyan abroncsok szerelhetők fel, amelyeknek azonos a mérete, a szerkezete, a teherbírása és a mintázatának jellege (nyári vagy téli);
  • az abroncsok szerkezetének (radiál vagy diagonál) valamennyi tengelyen meg kell egyeznie;
  • tilos olyan abroncsot használni, amelyen a bordázatot utólagos beavatkozással mélyítették;
  • Magyarország területén tilos szöges gumiabroncsokat használni;
  • 75 cm-t meg nem haladó átmérőjű gumiabroncsok esetében a futófelület teljes kerületén a mintázat mélysége el kell érje az 1,6 mm-t
  • 75 cm-t meghaladó átmérőjű gumiabroncsok esetében a futófelület teljes kerületén a mintázat mélysége el kell érje a 3 mm-t

A jogalkotó ugyan nem rendelkezik az abroncsok maximálisan engedélyezett koráról, ám javasolt a 7-8 évesnél idősebb gumikat mérlegelés nélkül lecserélni, mert a gumikeverék idővel elveszíti a gyári jellemzőit, és nem képes megfelelő tapadást, egyúttal kellő biztonságot szavatolni. Fontos továbbá, hogy a frissen felszerelt nyári gumikban le kell ellenőrizni a guminyomást is, amelyhez minden esetben az autón elhelyezett plakettek és matricák adnak támpontot.

A megfelelő guminyomás nem csak a biztonságos közlekedés záloga, de hosszabb távon a gumik élettartamára is jótékony hatással van, valamint a félrekopás is elkerülhető általa. Nem szabad megfeledkezni a pótkerékről sem, annak állapotát és nyomását is ellenőrizni kell! Szorosan kapcsolódik a művelethez a kerékkulcs és az emelő meglétének ellenőrzése, hiszen kellemetlen, ha egy defekt során derül ki, hogy nincs az autóban szerszám a csere elvégzéséhez.

Végezetül következzen néhány gondolat a téli gumi tárolásának módjáról. Ha a csere gumisnál történt, érdemes élni a szezonok közötti gumitárolás nyújtotta előnyökkel, mert a szakemberek a megfelelő módon tárolják el a használaton kívüli abroncsokat, és nincs erre a gondja az autósnak. Ha valaki otthon tárolja őket, akkor arra kell figyelni, hogy a gumik legyenek alaposan letakarítva, sártól, sótól mentesek, a tárolásra kialakított hely pedig legyen teljesen száraz és fénytől védett. Érdemes a gumikat befóliázni és úgy elhelyezni, hogy saját súlyuk vagy egyéb külső hatás miatt ne deformálódjanak a nyári hónapok során.

A klíma ellenőrzése

Még az igazi kánikula megérkezése előtt javasolt időt szakítani az autó légkondicionáló berendezésének az ellenőrzésére. Ez korlátozódhat csupán a működésének tesztelésére, de célszerű egy alapos tisztításra és fertőtlenítésre is sort keríteni. Felettébb kellemetlen az első melegebb napon szembesülni a ténnyel, hogy a klíma nem hűt vagy éppenséggel kibírhatatlan bűzzel árasztja el a belteret, a baktériumokról már nem is beszélve.

A légkondicionáló használatának is megvannak a maga trükkjei, például a működőképessége csak akkor biztosítható hosszabb távon, ha nem kizárólag nyáron, de télen is bekapcsolják néha. Elsősorban a klímakompresszor miatt van erre szükség, ugyanis a tömítéseit a klímagáz keni, bekapcsolás nélkül kiszáradhatnak a téli hónapokban, és a hűtőközeg elszökhet. Ennek megelőzésére az automatikus légkondicionálóval szerelt autósoknak érdemes a klímát bekapcsolt állapotban hagyva „automata” állásban működtetni a szellőzést egész évben, míg manuális légkondi esetén télen is rákapcsolni alkalomadtán a kompresszort.

Ami a szagokat illeti, sajnos természetes dolog, hogy idővel bűzös levegőt fúj a légkondicionáló. Működéséből fakadóan a járatokban és a szűrőkben megtelepedhetnek az ún. biofilmet képező gombák és egyéb mikroorganizmusok. Jelenlétükről előbb a kellemetlen szagok, utóbb akár egészségügyi következmények is árulkodhatnak.

Házilag, a boltokban kapható különböző klímatisztító vegyszerekkel nem érdemes próbálkozni, mert alapos munkát a segítségükkel képtelenség végezni (főleg az autó minimális megbontása nélkül), javasolt inkább ezzel foglalkozó szakembert felkeresni, aki egyrészt tudja, hogy mit csinál, másrészt rendelkezik a szükséges felszereléssel és eszközökkel. Meg aztán a hozzá nem értők komoly kárt is tehetnek a rendszerben, amit csak drága javítással lehet később orvosolni.

Az általános átvizsgálás tavasszal sem árt

A kétévente esedékes, kötelező műszaki felülvizsgálat ugyan elméletileg gondoskodik arról, hogy a forgalomban kizárólag jó műszaki állapotú személyautókkal lehessen részt venni, de ez nem jelenti azt, hogy a két alkalom között soha nem kell felnyitni a motorháztetőt, vagy időnként átnézni az autót. Ha valaki rendszeresen (évente legalább egyszer) viszi szervizbe az autóját, becsületesen elvégezteti a kötelező javításokat és ha valami elromlik, azt rögtön megcsináltatja, annak nincs sok dolga a tavaszi felkészülés során.

Azonban ha valaki nem ilyen pedáns, az jól teszi, ha a melegebb idő eljövetelével átnézi vagy átnézeti az autója műszaki állapotát, és ezt rendszeressé teszi. A késő téli, kora tavaszi hónapokban jellemzően még több a kátyú az egyébként is nagyon kátyús utakon, mint az év más időszakaiban. Egyrészt ilyenkor könnyebb „összeszedni” a futóműproblémákat, másrészt hamarabb értesül róluk az ember a kopogó alkatrészeknek köszönhetően. A futómű elemeinek átvizsgálását érdemes tavasszal megejteni, és erősen javasolt olyan szervizbe menni az autóval, ahol szükség esetén professzionális futóműállítást is el tudnak végezni.

A fékek állapotára is szükségszerű vetni egy pillantást, de ránézés nélkül, akár hozzá nem értőként is megállapítható, ha itt a fékjavítás ideje. A fémes csilingelés menet közben, vagy erős fémes csikorgás fékezéskor egyértelmű jele annak, hogy valamelyik fékbetét csereérett, ha pedig az autó félrehúz fékezéskor, akkor szintén lehet fékproblémára gyanakodni. Szemrevételezéssel szakértelem hiányában nehéz megállapítani, ha a betétek, esetleg a tárcsák cserések vagy a fékmunkahengerek szorulnak, ezért aki nem biztos a dolgában, bízza ezt is szakemberre!

A folyadékszintek ellenőrzéséhez szerencsére nem kell autószerelőnek lenni, már minimális felkészüléssel is bárki megállapíthatja, ha szükséges a törődés. Az évenként időszerű motorolajcserék között – motortípustól és motorállapottól függően – teljesen normális, ha fogy a kenőanyag. Még jobb, ha nem fogy, de ha mégis, akkor a hiányt pótolni kell. A nívópálcát ildomos havi rendszerességgel kihúzni, de ha máskor nem, legalább ilyenkor, a tavaszi készülődés során ellenőrizze mindenki a szintet!

A hűtővíz is kritikus folyadék, szintjét és fagyáspontját ugyancsak rendszeresen ellenőrizni kell. Ha nem megfelelő a mennyisége, érdemes a meleg évszakban is fagyállóval utántölteni, csapvizet tilos, desztillált vizet pedig nem ajánlott, nehogy túlságosan lecsökkenjen a hűtőközeg fagyállósága és télen gondot okozzon. Ha pedig már az ember úgyis a motorteret mustrálja, az ablakmosó folyadékot is után lehet tölteni, ha szükséges.

A télen is napi használatban lévő, semmi egyéb hibajelenséget nem produkáló gépjárművek komolyabb átvizsgálása a nyári szezon előtt jellemzően nem létfontosságú, de ha valakinek télen a garázsban pihen az autója és csak a jó időben veszi ismét elő, akkor sokkal tüzetesebb ellenőrzés is indokolt lehet. Sajnos már a néhány hónapos állás is árthat az autó gumi alkatrészeinek, tömítéseinek és csöveinek, az olyan alkatrészek pedig, amelyek kenést igényelnek, megszorulhatnak, berozsdásodhatnak. A télire „letámasztott” autók felélesztése emiatt komolyabb művelet lehet, ha valaki nem gyakorlott benne, érdemes szerelővel konzultálnia a tavaszi szezon megkezdése előtt.