home Nagyvilág Legendák árnyékában – 7 elfeledett Lamborghini

Legendák árnyékában – 7 elfeledett Lamborghini

0 people like this.

Miura, Countach, Diablo. Autók, amik megalapozták a dühöngő bika hírnevét a szupersport kategóriában, azonban nem mindegyik modellnek jutott ennyi hírnév és csillogás!

Az 1960-as évek közepéig ha gyors és egzotikus autót szeretettél volna, nagy valószínűséggel Ferrariéknál kötöttél ki. Már abban az időben is ikonnak számítottak, kinézetük, teljesítményük és a márka versenysportokban elért sikerei garanciát jelentettek a vásárlóknak, hogy a borsos vételárért cserébe a legjobbat kapják. Többségük elégett is volt a termékkel, azonban volt egy úriember, aki ellenkező véleményen volt.

Nemtetszésének hangot is adott, magánál a nagy Enzo Ferrarinál reklamált, hogy mit és hogyan kéne csinálnia. A gőgös olasz ezt nem vette jó néven, elhajtotta, azzal, hogy csináljon jobb autót, ha tud. Az elégedetlen kuncsaftot Ferruccio Lamborghininek hívták. A többi pedig már történelem, itt pedig bemutatom azt a hét Lamborghini-modellt, ami nem jutott el a világhírnévig!

Lamborghini 350 GT

Minden kezdet nehéz, főleg annak, aki a Ferrari ellen akar ringbe szállni. A 350 GT volt a márka első modellje, így semmit nem bíztak a véletlenre. Az eredeti ötlet egy elegáns Grand Tourer építése volt, kompromisszumoktól mentes V12-es motorral az orrában. A fejlesztés nem ment zökkenőmentesen, a prototípuson sokat kellett módosítani, hogy forgalomba kerülhessen. A karosszériát újratervezték, a motor teljesítményéből is visszavettek, a finomabb járás és hosszabb élettartam érdekében.

Lamborghini 350GT V12

Ferruccio eredetileg 400 lóerősnek álmodta meg, ezt a teljesítményt 11 ezres percenkénti fordulatszámon adta volna le, de belátták, hogy ezekkel a paraméterekkel túl sok karbantartást igényelne. Gyártásba végül 1964-ben került, a 3,5 literes erőforrás itt „csak” 280 lovat tudott, de így is képes volt az autó meghaladni a 250 km/h-s végsebességet. Két évvel később váltotta le a 400 GT, a komolyabban motorizált modell. A 0-100-as sprintet 6,8 másodperc alatt futotta, de kétlem, hogy manapság a tulajok ezt nagyon próbálgatnák. Sokkal inkább élvezik, ahogy közepes tempónál dorombol a V12, és kiállítási tárgyként csodálják az emberek a Touring által rajzolt meseszép karosszériát.

Lamborghini Espada

Egy autó talán akkor a legszebb, ha két ajtaja van. Ilyenkor a tervezők szabadjára engedhetik tehetségüket, nem kell foglalkozniuk azzal, hogy elegendő fej- és lábtér legyen a második üléssorban, vagy, hogy tisztességes méretű csomagtartó álljon rendelkezésre. Csak egy a fontos, hogy gyönyörű legyen. Egy olasz autó pedig mindig kívánatos, ez valahol a Bibliában is le van írva (vagy nem?)! Jó, kövezzetek meg, akad kivétel (igen Multipla, rád gondolok), de nagy általánosságban közel állnak a benzinvérűek szívéhez.

Lamborghini Espada V12

Sportautó nem csak agglegények és playboyok játékszere lehet, tehetős, családos kuncsaftok is akadtak/akadnak a vevők között. Rájuk gondolt elsősorban Ferruccio és Marcello Gandini, amikor megálmodták az Espadát. Grand Tourer Lamborghini V12-vel elől, négy üléssel és használható csomagtartóval hátul. Nagy ováció fogadta debütálásakor, csodálták a Bertone által gyártott karosszériát, amely a tető lefelé ívelése helyett, az alsó rész felkanyarításával érte el a kupé-feelinget. Páratlan megoldás, egy Miura az egész családnak.

Sokáig ez volt a márka legsikeresebb modellje, az 1968-1978-ig tartó ciklus alatt, 1217 példányt értékesítettek belőle. A teljesítmény az elődhöz képest tovább nőtt, az Espada 12 hengeres motorja 350 lóerős volt. Ehhez már komolyabb fék is dukált, hűtött Girling tárcsákat kapott, hogy üzembiztosan meg tudjon állni. Az Espada volt az első modell a márka történelmében, amelyet automata váltóval is szereltek.

Lamborghini Islero

Az Islero tervezésekor bajban voltak Sant’Agata Bolognese-ben, mivel az addig már bevált és megszokott Touring karosszériaépítő műhely csődbe ment. Hosszas tanakodás után a Carrozzeria Marazzira esett a választás. A döntésnél közbejátszott, hogy a céget Mario Marazzi alapította, a Touring egykori munkatársa, ami garanciát jelentett az átlagon felüli végeredményre.

Lamborghini Islero V12

Az új modell lényegében egy befejezett 350 GT volt, formájában egy laikus is észreveszi a hasonlóságot. Szélesebb gumikat kapott a jobb tapadás érdekében, a belső kialakításánál pedig a praktikum is szerepet játszott. Nagyobb helykínálat, jobb kiláthatóság és csendesebb kabin jellemezte az Islerot. A korábbi modellekhez képest nagy előrelépés volt a használhatóság tekintetében.

Az első változat a már megszokott 4.0 literes V12-est használta, 330 lovat préselt ki magából fordulaton. Az oldalanként független felfüggesztés, és a tárcsafékek kombinációja lehetővé tette, hogy ne csak a számok, de vezetési élmény tekintetében is közelebb kerüljön a Ferrari-színvonalhoz. A combosabb kivitel teljesítménye 20 lóerővel több volt, az Islero S azonban kevés hangsúlyos ismertetőjelet hordozott magán, így nehéz megkülönböztetni az eredetitől. Mindössze 1968-tól 1969-ig gyártották, ezalatt az idő alatt 225 példány talált gazdára.

Lamborghini Urraco

Napjainkban két igazi Lamborghini közül választhatsz, ha bemész egy márkakereskedésbe: Aventador és Huracan. Az előbbi egy gátlástalan, üvöltő, „ami a csövön kifér” autó, ijesztő menetteljesítményekkel és árcédulával. A Huracan karaktere már egy fokkal közelebb van a társadalmilag elfogadott kategóriához, mégis ordít róla, hogy egy Lamborghini. Ez a felosztás már a 70-es években is megvolt, akinek nem számított a pénz, mert a legszebbet és leggyorsabbat akarta az megvette a Countach-t, de aki csak bele akart kóstolni a Lambo-lifestyleba, annak ott volt az Urraco. Konkurencia természetesen itt is akadt, a Maserati Merak és a Ferrari Dino játszott ebben a ligában.

Lamborghini Urraco V8

A lökettérfogat és a hengerek száma is redukálódott, a „bébi-Lamborghini” motorja eleinte csak 2.0 literes és 182 lóerős volt. Szerencsére nem álltak meg ennyinél, ahogy múltak az évek, egyre többet akartak kihozni az autóból, így először 2,5-re, majd 3,0 literre növelték a köbcentit. Ez értelemszerűen nagyobb teljesítményt is jelentett, a leköszönő P300-as erőforrása 250 lovat teljesített. Érdekesség, hogy a Miurához hasonlóan, középen, keresztben kapott helyet a V8-as, a vezető háta mögött. Az amerikai vásárlóknak le kellett mondania némi kraftról, mivel az ottani környezetvédelmi előírásoknak, csak úgy tudott megfelelni. A szintén kötelező, förtelmes nagy műanyag lökhárítókról ne is beszéljünk: az átlagautókat is elcsúnyítja, egy Lamborghininél meg egyenesen méltóságon aluli.

Lamborghini Silhouette

A Sesto Elemento után, a Silhouette a legkisebb példányszámban előállított Lamborghini a márka történelmében. Mindössze 54 darab gördült le a gyártósorról a három év alatt, ebből 12 jobbkormányos. Sajnos egy részüket vagy lezúzták, vagy eltűntek a süllyesztőben, így jelenleg csak 31 létező darabról van tudomásunk.

Lamborghini Silhouette V8

Műszaki alapjául az Urraco szolgált, külsejében észrevehetőek a hasonlóságok, de a szögletesebb dizájn már közelebb van a 80-as évek trendjéhez. Ez volt az első Lambo, ami kivehető targa-tetőt kapott. A Bertone itt sem nyúlt mellé a dizájnnal, de külsőre kétségkívül megosztóbb volt a Countach-nál. Talán ez is belejátszott abba, hogy nem lett belőle Best Seller. Motorikusan nem érte panasz, a háromezres V8-as ereje elegendő volt a 6,5 másodperces 0-100-as sprinthez, 160-ra is felgyorsult 16,1 másodperc alatt.

Lamborghini Jalpa

A Silhouette sikertelensége után ki akarták köszörülni a csorbát, egy sikeres és megfizethető modellt terveztek az új évtizedre. Sikerült is nekik, a Jalpa volt az Urraco után a legnépszerűbb V8-as Lamborghini. Erősebb lett ugyan nála, a 3,5 literes V8 már 259 lóerőt és 305 Nm-t tudott, de a súlya is növekedett (1510 kg), így a menetteljesítmények érdemben nem javultak. A nagy előnye az volt, hogy lényegesen könnyebb volt vezetni a Countach-nál: a jobb kilátás és a kis sebességű araszolásnál mutatott viselkedése, kezesebb mindennapi autóvá tette a nagytesóhoz képest.

Lamborghini Jalpa V8

A modellciklus elején még a külső műanyag elemek feketék voltak, a négyszögletű hátsó lámpa is a Silhouette-ről származott. Ráncfelvarrást 1984-ben kapott, ettől kezdve mindenhol színre fújva, és kör alakú hátsó lámpákkal várta a vevőket. A Jalpa egészen 1988-ig volt színpadon, ekkor vette át a Chrysler a céget, és fűrészelt be a modellnek. Karrierje során 410 darab készült belőle.

Lamborghini LM002

A Lamborghini 1986-ban felborította az autósvilágot. Nem tudom mi állt a hátterében, lehet a friss csernobili sugárzás kapott el pár védtelen Jalpát vagy Countach-t, de megszületett az LM002-es, az első SUV, pont attól a gyártótól, amelyiktől a legkevésbé vártad volna. Ránézel, és két kérdés merül fel benned: hogyan és miért?

Lamborghini LM002 V12

Az olaszok már 70-es években készítettek katonai jármű prototípusokat, de se a Cheetah, se az LM001 nem került sorozatgyártásba. A késztermék csak a következő évtizedre állt össze, a nagy tank kombinálva az 5,2 literes V12-es motorral akkoriban olyan lehetett, mintha Ben Johnson az 1988-as szöuli olimpián a dopping mellé, még egy növekedési hormon kúrát is benyomott volna. Sőt, ha még ez sem volt elég, egy szép kerek összegért 7,2-es V12-est szereltek bele a tehetős ügyfél kedvéért.

A jármű katonai jellege ellenére nem nélkülözte a luxust, az utastér a legfinomabb bőrökkel volt kibélelve, színezett-elektromos ablakok, és légkondicionáló gondoskodott a maximális kényelemről. A gyártó nem titkolta, hogy elsődleges célközönsége valószínűleg a Közel-Kelet olajból meggazdagodott országai lesznek. Ott van pénz és igény ehhez hasonló elvetemült autókra.

A defekttűrő gumikat a Pirellivel közösen fejlesztették, hogy bírja az extrém terhelést. A Scorpion abroncsok kétfajta kivitelben készültek: egy univerzális, és egy kimondottan homokra tervezett mintával. A hatalmas erő (450 LE) és tömeg (2700 kg) meglehetősen szomjassá tették a „Rambo-Lambo”-t, ezért 290 literes üzemanyagtankkal szerelték fel.

Lamborghini Urus & LM002

A nemrég bemutatott Urus sok hasonlóságot mutat az öreg LM002-vel, mégis más műfaj a kettő. Az egyik egy mindenféle technikával telezsúfolt, magasított Huracan, német motorral az orrában, míg a másik egy gátlástalan dinoszaurusz az autógyártás azon korszakából, amikor még mindent szabad volt.

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg a Facebookon! Köszönöm!
0 people like this.
Facebook
Facebook
Instagram
Google+
Google+
Youtube
Youtube
Email
RSS

Kapcsolódó írások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Alapjárat