Ken Block Mustangja a legkülönlegesebb darabok közül való, hisz amit az az ember művel vele, egyáltalán nem hétköznapi, mégis tökéletesen kell teljesítenie a Mustangnak
Társszerző: Bolgár Krisztián
Ken Block. A név, amit valószínűleg senkinek nem kell bemutatni. Na és a Hoonicorn? Na, őt már lehet kicsit kevesebben ismerik. A híres Gymkhana sztárról, az 1956-ös Mustang-ról van szó, ami még 2014-ben debütált a Gymkhana 7. részének forgatására. Azóta a Mustang a megtestesült tökéletesség, ha a Gymkhana vagy Drift sportjáról van szó. Így nem is csoda, hogy Block azóta sem cserélte le egy másik, újabb, jobb Ford modellre. Ez még egy jó darabig így is marad, pláne, hogy a korábbi 845 lóerőről, megközelítőleg 1400 lóerőre ugrott az összkerék meghajtású Mustang teljesítménye. Ez már bizony nem a boltba járós kategória.A számok unalmasak lennének? Közel sem Ken Block esetében!
Főleg ha a Hoonicorn-ról van szó. Az autó tulajdonságai, illetve adatai messze felülmúlnak minden épeszű elképzelést vagy spekulációt. Természetesen a Gymkhana, és en bloc a mainstream autóversenyzés világában nem is lehetne unalmas alkotásokkal a reflektorfénybe kerülni. Az alapautó egy 1965-ös Ford Mustang volt, amit Ken Block gondolt ki, hogy hogyan is lehetne belőle internet alázó, Gymkhana-ra kiképzett versenyautót alkotni. A gondolatmenetet a Hoonigan, az ASD Motorsport és az RTR Custom vitte tovább, és töprengték ki közösen az autó felépítését. A Mustang teljes karosszériája csővázas kivitelt kapott, és az összes karosszéria elem karbonszálból készült az RTR által.A futómű is teljesen átalakult, és igazodott a csővázas elgondoláshoz is az ASD Motorsport segítségével. Az egyedi felfüggesztésekhez – a Forma-1-ben is használt – J-stagokat alkalmaztak, amelyek a JRi Perfomance-tól érkeztek. A felnik kiválasztása is fontos mozzanata volt tervnek, hiszen a terhelhetőségen kívül fontos volt, hogy mutatós legyen a készlet. Ennek okán a szponzor Fifteen52 gyártóhoz fordultak, ahonnan R40-es modell lett a befutó 18x10.5” méretekben. Ezekre került fel, a Ken Block által egyedileg meghatározott összetételű Pirelli Trofeo R abroncsok 295/30R18 méretekkel. Indokolt is volt az extraszéles gumik alkalmazása, hiszen több mint 800 lóerőt (akkor még csak) terveztek rájuk szabadítani.
Az irdatlan teljesítmény előállítása egy 6.7 literes Roush Yates verseny V8 segítségével történik, amihez 4x4 - egymástól független - Kinsler fojtószelepsor és egy Motec vezérlőegység társult. A nyomatéktovábbítást pedig egy hatsebességes Sadev nyomatékváltó és ST03 differenciálművek végzik az egyedi összkerék meghajtású rendszer számára.
Climbkhana
A legújabb Gymkhana epizód tele van izgalommal, adrenalinnal és ordító V8-as zajjal. De ezt már megszokhattuk, mondhatná egy átlag Ken Block fan. De a tény az, hogy amit a Hoonigan leművelt, az ismét történelemkönyvbe illő alkotás, hiszen két különálló technikai sportot ötvöztek eggyé. Mégpedig a Hillclimb-et és a Gymkhana-t. A helyszín pedig a legendás Pikes Peak hegy Colorado államban.Nevét Zebulon Pike-ról kapta, aki elsőként ért fel az akkor (1809) lehetetlennek gondolt csúcs legtetejére, több mint 4300 méteres magasságba. Azóta rengeteg idő eltelt, és bizony a hegyen való forgalom megnőtt. A Hillclimb versenyek évtizedek óta zajlanak a 20 kilométeres,156 kanyart tartalmazó pályán, amely számos szörnyű, olykor halálos balesetnek is otthont adott. Ken Block-nak és a Hoonigan csapatának pedig tökéletesen megfelelt az instant életveszélyt tartalmazó szerpentin.
Új műfaj, újított autóval
A műfajt alkotó epizód leforgatásához viszont a – már így sem hétköznapi – Hoonicorn-t meg kellett újítani, hogy méltóan vegye a kanyarokat a legendás pályán. Arról nem is beszélve, hogy a redukált oxigén mennyiség bizony nincs jó hatással a belső égésű motorokra, és ezt a problémát is orvosolni kellett. A megoldás pedig igencsak rendhagyóra sikerült. A 8 darab fojtószelepet tartalmazó szívósor megnövekedett légszomját ugyanis két darab HooneyWell Garrett turbófeltöltővel egyenlítik ki, ami viszont további problémákat hozott a felszínre. Abban az esetben, ha nem szeretnénk, hogy az irtózatos hőmérséklet hatására nem várt detonáció keletkezzen be a motorban, a hőmérsékletet kénytelenek vagyunk valahogy elvezetni.Az intercooler nem jöhetett szóba, hiszen az megfojtaná (hideg-meleg levegő reakció) a fojtószelepeket, a vízhűtés pedig felesleges súlyt eredményezett volna. Itt jött a képbe a metilalkohol, más nevén a metanol. A metanol öngyulladási hőmérséklete ugyan ötször akkora, mint a benziné, de képes elvezetni a gázreakciók folyamán keletkező hőmérséklet közel jelentős mértékét. Ennek eredménye, hogy a hengerekbe jóval nagyobb kompresszió-viszonyt is lehet alkalmazni, ami a Hoonigan Racing Team elsődleges célja volt. Az 1,4 báros turbónyomáson dolgozó feltöltők kellő mennyiségű levegőt képesek szállítani a motornak, aminek terhelhetősége is exponenciálisan megnövekedett. És hogy hova kerül az amúgy mérgező melléktermék? A feltöltők turbinaházából távoznak, halványkékes füsttel, és olykor heves robbanásokkal. Ken Block és a Hoonigan megismételte saját történelmüket, és ismét egy lélegzetelállító körülményeket biztosítottak egy alig 10 perces videó számára, a kivitelezésről nem is beszélve. Az 1400 lovas Mustangot nem tudni, hogy képesek lesznek e felülmúlni, de a brigád eddig sem a határok betartásáról volt híres. Izgatottan várom a következő részt! Forrás: Speedhunters
