Hány gatyád mehet rá egy McLaren F1-re?

A címben szereplő videóban ez az amerikai úriember Bruce Weiner, akinek mellesleg már több mint 1000 autója volt, részletesen meséli, hogy mégis mennyi költséggel jár egy 1994-es McLaren F1. Kezdetnek például egy évet várt a fazon, mire egyáltalán ajánlatot kapott a gyártótól. De hogyan is zajlik egy F1-es megvásárlása, amiből mindösszesen 63 darabot gyártottak le? Bruce (igen Bruce, és igen, akár Wayne is lehetne ennyi pénzzel, már elnézést a Batman-es kitekintésért) tapasztalt autógyűjtőként úgy döntött, hogy vásárol egy McLaren F1-et. Tudni érdemes, hogy ennek az autónak sosem volt a gyártó által ajánlott fogyasztói ára, így minden esetben az értékesítő és a vásárló alkudozásán múlik, hogy végül mennyiért kerül új tulajdonoshoz az autó. Mindenféle külső kereskedő és ügynökség kizárva, F1-et csak és kizárólag a McLarentől közvetlenül lehet vásárolni és eladni is csak ilyen formán engedélyezett. Ez persze többnyire így van a hasonló kategóriájú és példányszámú autóknál. Szóval Bruce megkereste a brit gyártót és jelezte szándékát, hogy F1-et szeretne vásárolni, másfél napon belül felvette vele a kapcsolatot egy ügyvéd, akivel egyeztették a szerződési feltételeket, majd újabb másfél nap elteltével már ajánlatot is kapott. „Egymilliáld dollálos”… na jó nem, csak viccelek, szóval 1,3 millió dolláros ajánlatot kapott a McLarentől, amelyet gyorsan lealkudott 1,2-re és ezen az áron már az üzlet nyélbe is volt ütve. Ó, csak hogy ne maradjon ki, erre a hipp-hopp nyélbe ütésre Bruce kicsit több mint egy évet várt. Mire keresték már szinte el is felejtette, hogy tervezett vásárolni egy McLaren F1-t. Hát tudod, ez csak úgy kimegy az ember fejéből! Szóval 1,2 millió dollárért Bruce vásárolt egy F1-et. És akkor elkezdődött a buli, pedig valójában nem használta az autót, állítása szerint a fiát hordta vele iskolába. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy mégis miért vesz valaki versenyautót, ha nem versenyzik vele. Csak mert megteheti kérlek szépen. Azért. Saját bevallása szerint Bruce szereti az autóit, és nem akarja roncsokként visszalátni őket valamelyik pálya bukóterében vagy gumifalába épülve. Magában pedig nem bízik annyira, hogy bírjon a rengeteg megvásárolt lóerővel. Valahol egyébként becsülendő, hogy legalább felelősségteljesen áll a dolgokhoz. El is érkeztem arra a pontra, ahol kitérhetek rá, hogy mégis milyen költségekkel jár ez a kocsi. Először is ugye 1,2 millió dollár a vételár. A McLaren nagyvonalúan az első gyári ellenőrzést és szervizt állja, de a második esetén már nem ilyen jófej. Tehát vásárlás után 4 hónappal Bruce visszaküldte Angliába kötelező ellenőrzésre a járművet, ez a kis túra pedig 250 ezer dollárba került. Kitért néhány részletre is, hogy pontosan milyen komponensekből jön össze ez a kicsit sem olcsó szerviz kör. A gyártó azt ajánlja, hogy 4-5 évente minden kopó alkatrészt és még azon túl mást is cseréltess. Akkor is, cserésnek ítélik, ha egy büdös métert nem tettél meg az autóval. Tehát hogy néhány tételt említsek azok közül, amik kötelező költségként jelentek meg Bruce számára:

• Kerékcsere, nem teljes felni, csak az abroncs 50 000 dollár (később kifejtem miért)
• 5 000 dolláros biztosítás, amit mind az utaztatásra, mind az autóra ki kell fizetni
• 8 000 dollár egy új tűzoltókészülékért, mert ami az autóban volt már lejárt
• 50 000 angol font egyedi színre festetni a gépet, ami nem csak hogy bődületesen drága, még hat hónapig is tart
• további pár ezer dollár elszaladt kuplungra is, hiszen azt is két-három évente ki kell cserélni

Ilyen és hasonló számok mellett Bruce elmondása szerint, ha egy cm-t sem mozdul az autó is évente körülbelül 50 ezer dollárba kerül. Visszatérve az szintén felszázezer dolláros kerékcserére. Nos, az nem úgy megy ám a McLarennél, mint bárhol máshol, sokkal komolyabb procedúra előzi meg azt, ha egy F1-en kereket vagy abroncsot cserélnek. A McLaren bérel egy pályát a BMW-től, bérel egy használati jogot a BMW-től, valamint egy sofőrt, aki majd jól megmondja a tutit. Mindezt azért, hogy megfelelően tesztelve legyen az új futómű, és a lehető legoptimálisabb beállításokkal kapja vissza a tulajdonos az autót. Na ugye, hogy pikk pakk összejön az az 50 000 dolcsi költség, ha még a tesztpilóta is egy ezrest kap azért a pár óráért. Fizetni kell továbbá a BMW felé is biztosítást, mivel a bérbe adott tesztpálya rongálódhat. Nem kommentálom már ezt. Egyébiránt az F1-es motortere arannyal van borítva, hiszen annak a legjobb a hővezető képessége ugyebár, más fém biztosan nem felelt volna meg. És végül, de nem utolsó sorban a BMW motor, ami duruzsol benne golyóálló. Szóval nem csupán drága munka, drága anyagok is vannak itt dögivel, illetve hát természetesen elég pénz lóvéra! Ha kíváncsi vagy kicsit részletesebben a történetre, csekkold a febtu videót. Kedvenc mondatom az ürgétől a nyitó mondtad, ahol megkérdezik tőle, hogy milyen volt az F1-et vezetni? Unalmas! Ezt bírta mondani, haha! Forrás:

• Reddit
• Autoevolution
• VInwiki Youtube
• Cars. McLaren