Te átutaztatnád a fél világon irdatlan pénzért a megtalált szíved vágyát, amiből kevesebb mint 10 darab készült összesen?
Csodálatos, amikor valakinek a munkája a hobbija is egyben, még akkor is, ha emiatt a „bogaras” a legenyhébb jelző, amivel illetheti a környezete az illetőt.
John Thompson alig 20 évesként szeretett bele a 141-esekbe, még szerelőtanonc korában
De ha nem lennének ilyen elhivatott emberek, akkor nem történhetett volna meg az alábbi sztori sem az észak-ír John Thompsonnal sem. Fiatalkorában szerelőként dolgozott a Scania egyik márkakereskedésében, ami kiemelkedő hatással volt egész életére nézve:
A Scania 141 hamar belopta magát John szívébe, ez a példány ráadásul különleges a maga nemében
Miután nyugdíjba ment a saját fuvarozócégétől, minden idejét annak szentelhette, amit igazán szeret, Scania teherautók vásárlásával és restaurálásával. Persze, mint mindenkinek, neki is volt egy titkos szíve vágya, ami felrakhatná az életműve i-jére a pontot, de ahogy ez lenni szokott, nem éppen a legegyszerűbben megvalósítható projektet nézte ki magának:
John nem az a fajta, aki ne piszkolná be a kezét, ha munkáról van szó
Nagy fába vágta John ezzel a fejszéjét, ugyanis az új-zélandi piacra ilyen különleges módon átépített 141-esekből tíznél is kevesebbet készítettek. Ennek az oka egyszerűen az, hogy túl nehéz, túl drága volt az új-zélandi piaci igényeknek átszabott Scania, így soha nem volt igazi vetélytársa a helyi teherautóknak. Mivel egy ennyire ritka Scaniaról van szó, nem csoda, ha 7 évébe került Johnnak egy eladó példány fellelése. Miután belefutott egy ilyen 141-es Scania hirdetésbe, megtette azt, amit a legtöbben életük legrosszabb döntésének könyvelnének el: Látatlanban, telefonon vette meg a 141-est. És a dolog logisztikai része csak ezután következett, hiszen Új-Zéland hiába tartozik hivatalosan a Brit Nemzetközösséghez, ha a világ másik felén található, nem egyszerű ügy megoldani egy egész kamion szállítását. Természetesen csak vízi úton jöhetett haza, az is úgy, hogy először Szingapúrba hajózták John 141-esét, majd ott átrakodták másik hajóra, ami Bristol felé vette az irányt.
18 ezer km után végre Anglia és a kontinens útjait szeli az új-zélandi 141-es
Csak a szállítás 10 ezer fontba, vagyis nagyjából 3,5 millió forintjába került Johnnak, aki azonban egyáltalán nem bánta ezt meg. A móka, amivel egy jármű restaurálása jár, ugyanis ezután vette igazán kezdetét, hiszen eredeti állapotába akarta visszaállítani a 141-est, amihez a korabeli fényképek kellettek a Scaniaról. Olyannyira komolyan vette a helyreállítást, hogy még az első tulajdonosától kapott becenevét is visszafestette a 141-esre, ami Sundower volt, ami az új-zélandi szlengben naplopó csavargót jelent. Azóta teherautó-kiállításokra jár vele John, akinek feltett szándéka, hogy megtalálja a többi új-zélandi specifikációkkal rendelkező 141-est. Ehhez segítséget kap magától a Scaniatól is, akik átadták neki az ezekkel a járművekkel kapcsolatos értékesítési nyilvántartásokat, így akár az is lehet, hogy még többet sikerül megmentenie majd ezekből a különleges 141-esekből.
Nem Sundower az egyetlen 141-ese, de minden bizonnyal a legegyedibb közülük
És hogy hogy éli meg John, hogy egy ilyen ritka Scania 141-ese van?
De ha nem lennének ilyen elhivatott emberek, akkor nem történhetett volna meg az alábbi sztori sem az észak-ír John Thompsonnal sem. Fiatalkorában szerelőként dolgozott a Scania egyik márkakereskedésében, ami kiemelkedő hatással volt egész életére nézve:
„Nagyjából 20 vagy 21 éves lehettem, és ez egy meghatározó időszak volt számomra” – emlékezett vissza. „Akkoriban a Scania 141 volt a Scania zászlóshajója, én pedig nagyon élveztem ezeken dolgozni a műhelyben. Az emlékek megmaradtak, így ma tagja vagyok egy írországi veterán 141-es klubnak.”
Miután nyugdíjba ment a saját fuvarozócégétől, minden idejét annak szentelhette, amit igazán szeret, Scania teherautók vásárlásával és restaurálásával. Persze, mint mindenkinek, neki is volt egy titkos szíve vágya, ami felrakhatná az életműve i-jére a pontot, de ahogy ez lenni szokott, nem éppen a legegyszerűbben megvalósítható projektet nézte ki magának:
„Elkezdtem kutatni egy kicsit, és azt találtam, hogy az 1980-as évek elején a Scania jobbkormányos 6x4-eseket exportált Új-Zélandra, ahol ellátták ezeket egy második kormányzott tengellyel, így négytengelyesekké váltak. Ezt azért csinálták, mert Új-Zélandon kicsi a megengedett tengelyterhelés, így a legtöbb jármű négytengelyes.”
Nagy fába vágta John ezzel a fejszéjét, ugyanis az új-zélandi piacra ilyen különleges módon átépített 141-esekből tíznél is kevesebbet készítettek. Ennek az oka egyszerűen az, hogy túl nehéz, túl drága volt az új-zélandi piaci igényeknek átszabott Scania, így soha nem volt igazi vetélytársa a helyi teherautóknak. Mivel egy ennyire ritka Scaniaról van szó, nem csoda, ha 7 évébe került Johnnak egy eladó példány fellelése. Miután belefutott egy ilyen 141-es Scania hirdetésbe, megtette azt, amit a legtöbben életük legrosszabb döntésének könyvelnének el: Látatlanban, telefonon vette meg a 141-est. És a dolog logisztikai része csak ezután következett, hiszen Új-Zéland hiába tartozik hivatalosan a Brit Nemzetközösséghez, ha a világ másik felén található, nem egyszerű ügy megoldani egy egész kamion szállítását. Természetesen csak vízi úton jöhetett haza, az is úgy, hogy először Szingapúrba hajózták John 141-esét, majd ott átrakodták másik hajóra, ami Bristol felé vette az irányt.
Csak a szállítás 10 ezer fontba, vagyis nagyjából 3,5 millió forintjába került Johnnak, aki azonban egyáltalán nem bánta ezt meg. A móka, amivel egy jármű restaurálása jár, ugyanis ezután vette igazán kezdetét, hiszen eredeti állapotába akarta visszaállítani a 141-est, amihez a korabeli fényképek kellettek a Scaniaról. Olyannyira komolyan vette a helyreállítást, hogy még az első tulajdonosától kapott becenevét is visszafestette a 141-esre, ami Sundower volt, ami az új-zélandi szlengben naplopó csavargót jelent. Azóta teherautó-kiállításokra jár vele John, akinek feltett szándéka, hogy megtalálja a többi új-zélandi specifikációkkal rendelkező 141-est. Ehhez segítséget kap magától a Scaniatól is, akik átadták neki az ezekkel a járművekkel kapcsolatos értékesítési nyilvántartásokat, így akár az is lehet, hogy még többet sikerül megmentenie majd ezekből a különleges 141-esekből.
És hogy hogy éli meg John, hogy egy ilyen ritka Scania 141-ese van?
„Nagy örömet jelent nekem, amikor elviszem a teherautót a kiállításokra, bezárom és kiteszek egy táblát, amely elmeséli a jármű történetét. Majd körbejárok a kiállítási területen, és visszamegyek megnézni, ahogy az emberek körbejárják és lefotózzák” – mondta John.Forrás: Scania
