Kivételesen nem a szokásos történet, hogy kiborult a motor vagy lehasalt az autó az első tíz kilométeren. Közigazgatásilag néztem be a projektet, pedig csak egy kis figyelmetlenségen múlt az egész, az ára pedig napokon át rohangálás és némi elpocsékolt benzin lett, ráadásul kis híján az autó sem lett az enyém.
Már a történet elején szeretném leszögezni, tisztában vagyok vele, hogy én voltam a pénisz. Figyelmetlen voltam és benéztem, de ennek is meg kellett történnie, hogy innentől jobban figyeljek. Sőt, ha ezt most elolvasod, remélem, hogy a tanulságot látva te sem követed el ugyanezt a hibát.
Az egész onnan indult, hogy kicsit nehezen tudtam eladni drága StreetKámat, így elkezdtem nézelődni a cserék felé. Nekem csak az a plusz két ülés kellett, meg valamivel kedvezőbb fogyasztás. Egyik este felbukkant egy autó, amiben el tudtam volna képzelni magamat, rá is írtam az eladóra, megbeszéltük a találkozót. Megnéztük egymás autóját, hümmögtünk egy sort, majd előcsaptuk az adás-vételiket és elkezdtük megírni.
Első hiba: nem néztem meg eléggé a forgalmit
Megszokásból már ment a kézrázás és az adásvételihez túrtam a forgalmin az infókat, közben fel sem tűnt, hogy nem annak az embernek a neve van rajta, akitől én az autót veszem. Persze ez sokáig nem tűnt fel, elkezdtem használni az autót, átvizsgáltattam, rendben volt, úgyhogy örültem neki és élveztem. Bejelentettem kötelezőszervizre, kapja meg mindenből a legjobbat. Amikor volt egy kis időm, bementem az okmányirodába és ott jött az első pofon.
Felhívták rá a figyelmemet, hogy az autó nem azé volt, akitől vettem, itt egy kicsit megijedtem, hogy az autó lopott. Azt mondták, hogy semmilyen dokumentum nincs azzal kapcsolatban, hogy ezt az autót eladták, úgyhogy érdemes utánajárnom, mielőtt rendőrségi ügy lesz belőle. Felhívtam az eladót, elkezdtük kigobozni a szálakat. Kiderült, hogy egy rakás emberen átment az autó, mire hozzám került. Kezdetben volt egy idős hölgy, aztán egy 5 éves kislány, majd egy férfi, aztán az, akitől megvettem és ott álltam én, mint akinek le van tolva a gatyája.
Nincs mit tenni, kétségbeesésemben kikerestük egy korábbi adásvételi szerződés alapján az idős hölgy címét, akinek elvileg még a nevén van az autó. Nehezen, de megtaláltuk és tudtunk vele beszélni, akkor állt össze az egész lánc.
Csak bonyolodott a helyzet
Kiderült, hogy a hölgy még idén márciusban adta el az autót egy úrnak, aki nem akarta a nevére venni az autót, inkább az öt éves kislánya nevére íratta. Bár a szerződés szabályos volt, mert a szülők aláírása ott volt rajta, morálisan és gyámügyileg már elítélhetőbb lépés. Ráadásul nem volt túl együttműködő a férfi a hölgy szerint, mert csak rendőrséggel fenyegetésre adta meg a személyi igazolványának számát.
A hölgy is követett el hibát, mert nem tudta, hogy eladás után ki kell jelenteni a nevéről az autót. Már csak akkor tudta meg, amikor szabálysértési csekkeket küldtek neki olyan dátumozással, amikor már nem volt az övé a jármű. Kiderült, hogy a vevője sohasem íratta át az autót, ezzel megszegte 326/2011. (XII. 28.) Korm. rendelet 102-es paragrafusát, miszerint:
(1) Ha a jármű tulajdonjogának jogszerű megszerzője az átírás kezdeményezésének kötelezettségét annak keletkezésétől számított 15 napon túl, késedelmesen teljesíti, a közlekedési igazgatási hatóság a járművet átírja, a forgalmi engedély, valamint a törzskönyv kiadására intézkedik.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben értesíti a mulasztási bírság kiszabása érdekében az adóhatóságot.
Az illető akkor sem volt túl együttműködő, amikor telefonon kerestük, tehát nem tudni, hogy tényleg megkapta-e a forgalmi engedélyt, mindenesetre nekem egy olyan volt, amin a hölgy adatai szerepeltek. Ezen a ponton megörültem, mert volt nálam egy üres adásvételi szerződés, gondoltam kitöltjük az idős hölggyel és a sok köztes ember ki is marad a buliból. De későn érkeztem, mert a bírságok miatt pont előttem két nappal íratta le az autót a nevéről, így az övé sem volt már hivatalosan.
Közben az öt éves kislány tovább adta az autót egy férfinak, aki aztán eladta annak, akitől én később megvettem. Persze ez sem mehetett egyszerűen, mert a férfi nyitott szerződést adott át, amit az az ember, akitől vettem, nem töltött ki, mert azt akarta, hogy én töltsem ki. Tehát itt hiányzott egy ember, de hivatalosan meg nem is hiányozhatott. Itt annyi probléma volt a sztoriban, hogy a férfi nem volt hajlandó aláírni a szerződést, amin módosítottuk a dátumot, mert az ember, akitől vettem, a vásárlás napján este intézett egy súlyos összegű gyorshajtást. Ha aláírja a kettővel ezelőtti tulaj, ő kapja a bírságot és a büntetőpontokat, így még kellett közöttük is egy szerződés, aztán még velem egy az utolsó tulajnak, a tényleges dátumozással.
Lassan sikerült megfejteni a dolgot
Felhívtam a kormányablakot azzal kapcsolatban, hogy van-e ilyenkor bármi teendő, lehet-e még valaha enyém az autó, amiért egy másikat adtam. Azt mondták, hogy ha az összes köztes szerződést megszerzem, akkor átíratható lesz az autó. Tehát kellett egy hölgy - kislány; aztán egy kislány - férfi; utána egy férfi - és akitől vettem és az utolsó ember - és köztem kötött szerződéssorozat. Az első kettő kissé gyűrötten, de előkerült, az utolsó kettőt pedig sikerült megírni a hivatalos átadási dátumokkal.
Bebattyoghattam az okmányirodába és szinte el sem hiszem, hogy a nevemen van az autó. Persze csak nekem ekkora öröm ez a dolog, mivel akik adogatták és hivatalosan nem vették a nevükre, bírságra is számíthatnak. Mivel a hölgy márciusban adta el, én pedig augusztus végén vettem meg, voltak bőven olyan hónapos hézagok, amikor az autót kivonták a forgalomból átírási késedelem miatt.
Ezt a hatóságok úgy kezelik, hogy ha a 15 nap után érkező késedelem meghaladja a 30 napot, akkor két hónapra is kivonhatják az autót, 31 és 90 nap között már négy hónap és így tovább felfele. Tehát feltételezem, ez az autó akkor is részt vett a forgalomban, amikor nem szabadott volna.
Megvan a történet tanulsága és az is tisztán látszik, hogy én szúrtam el. Legalábbis közvetlenül az én hibám, hogy nem figyeltem eléggé az adatokra, ezt többet nem fogom elkövetni. Ha idáig eljutottál az olvasásban, akkor bízok benne, hogy már te sem fogod és vásárlásnál minden apró részletre odafigyelsz. Még akkor is, ha kukacoskodónak fogsz tűnni, csináld meg! Én most olcsón megúsztam egy olyan bonyodalmat, ami akár hosszas papírtologatós szöszmötölésbe is kerülhetett volna amellett, hogy nincs autóm.
fNyitókép: Ford
