Olvasónk szeretne akadálytalanul közlekedni utcájában anélkül, hogy szabálytalan autósok perelnék szét. A szakjogász válaszol a kérdésére.
„Tisztelt Alapjárat!
Szűk utcába költöztem, ahol a vendégek az utcán szoktak szabálytalanul parkolni, ezzel akadályozzák a közlekedést. Tudom, hogy valós, működő kamerát nem szerelhetek fel, ami az utcára néz, így arra gondoltam, hogy elővigyázatossági okokból felszerelnék egy álkamerát. Bizonyosan lenne némi visszatartó ereje, hiszen pontosan úgy néz ki, mint egy valódi kamera, ugyanakkor ezzel nem sértenék törvényt sem. Van erre lehetőségem?
Köszönöm a választ!
Mónika"
Ahhoz, hogy minél szakszerűbb válszt tudjunk adni a kérdésre, felkerestük a D.A.S. szakjogászát, dr. Krizsán Zoltánt, aki összefoglalta a legfontosabb tudnivalókat ennek kapcsán.
Az ingatlanunkra és a közvetlen környezete megfigyelésére telepített kamerák jogi szabályozását és korlátait korábbi cikkünkben már érintettük. Ezúttal ugyanúgy a kameratelepítés jogi helyzetét vizsgáljuk, annyi különbséggel, hogy most az álkamerák kérdésköre kerül górcső alá.
Az álkamera jogilag ugyanúgy egy dolog, konkrét definíciót nem fogunk rá találni jogszabályokban. Az elhatárolás kapcsán annyi biztos, hogy nem szabad alkalmasnak lennie kép- és hang felvételére, rögzítésére. Ha ez a feltétel megvalósul, jogilag érintett a képmáshoz- és hangfelvételhez fűződő személyiségi jog, sőt az üzemeltető adatkezelővé is válik. Ezzel összefüggésben, a NAIH-hoz (Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság) beérkező adatvédelmi bejelentéseknél is az az ügydöntő, hogy valódi megfigyelés történik-e, vagy csak a megfigyeltség érzését tapasztalja a fél?
A jogi védelem tehát csak a képmásra, a képfelvételre terjed ki. Egy eszközre, amely nem készít képet – még ha kinézetében hasonlít is egy képet készítő eszközre – a jogi szabályozás nem terjed ki. Az álkamera felszerelésével kapcsolatosan adatvédelmi szabályoknak nem kell megfelelni, a helyi építésügyi hatósági rendelkezéseket érdemes lehet ellenőrizni. A bírói gyakorlatot mazsolázva azonban akár birtoksérelmi helyzet is kialakulhat, hiába „csak” egy álkameráról van szó.
Több esetben fordultak ugyanis felperesek a jegyzőhöz, végül perelték a szomszédjaikat a magánlakáshoz fűződő személyiségi jogaiknak a sérelmével. A bíróságok megállapításai alapján:
- az álkamera használata akár sértheti a magánlakáshoz való jogot, ha nem deríthető ki, hogy az valóban nem működik;
- jogsértés különösen akkor valósul meg, ha a nem működő kamera kisebb munkával működésbe hozható;
- fontosak azonban a ténylegesen fennálló körülmények. Könnyen lehet ugyanis, hogy az álkamerák zavaró hatása legfeljebb birtokháborításként értékelhető (mert pl. nem éri el azt a szintet, amely gátolná a másik fél magánlakáshoz fűződő személyiségi jogának kiteljesedését).
Mint ahogy arra korábbi cikkünkben is utaltunk, a kamera esetén nem annak van relevanciája, hogy az ténylegesen rögzített-e kép- vagy hangfelvételt. Az számít, hogy a kamera a készítésre alkalmas-e (alkalmassá tehető-e)?
Az álkamera erre nem alkalmas, annak felszerelése tehát főszabály szerint a magánlakáshoz való jogot sem sérti. Az ilyen álkamera ugyan zavaró lehet egyesek számára, azonban személyhez fűződő jogok megsértését nem jelenti. Az álkamerát felszerelő személynek kell bizonyítania azt egy jogvita esetén, hogy valóban álkameráról van szó, és semmi esetre sem hozható működésbe.
Az olvasó kérdésére válaszolva tehát, elővigyázatosságból jogszerűen helyezhet fel álkamerát, akár úgy, hogy az az ingatlanán túli területre nézzen „megfélemlítés” gyanánt. Ezzel akár az egész utca biztonsági érzete növelhető. Ha viszont az álkamera által okozott megfigyeltség-érzet olyan nagy mértékű, hogy az már szükségtelenül zavarja az utca lakóit, az akár alkalmas lehet birtoksérelemre, vagy személyiségi jogsértésre.
