Ha kis autóba nagy motort tesznek, annak mindig izgalmas vége lesz. A franciák rengeteg hot hatch modellel ajándékozták meg a rajongókat, a Clio Williams az egyik meghatározó típus közülük.
A franciák mindig is tudták, hogyan kell városi autót gyártani. Csakúgy, mint az olaszoknál, náluk is széles a hazai vásárlóközönség: nagy az igény a mindennapokban jól használható, könnyen parkolható fürge járművekre, megfizethető áron. Ezek a gyártók kitűnően ötvözték a stílust a praktikummal, így nem kellett sokáig várniuk a nemzetközi sikerekre. Az 1972-ben bemutatott Renault 5 igazi sláger lett: Franciaországban 1972-től 1986-ig vezette a ranglistát eladási számok tekintetében, de világszerte is meghatározó szereplője volt a szegmensnek.
Ezzel párhuzamosan kezdte bontogatni szárnyait a „hot hatch” kategória, melynek lényege egyszerű volt: kis autó, erős motor. Persze a magasabb teljesítményhez keményítettek a futóművön, komolyabb fékeket kapott az adott modell, de alapvetően a kicsi és könnyű karosszériából eredő fürgeséget használták ki a kategória résztvevői. Volkswagen Golf GTI, Peugeot 205 GTI, Renault 5 Turbo – hogy párat említsek az aranykorból.
Ez utóbbi legkeményebb változata drasztikusan eltért a mezei 5 felépítésétől: a motort nem az első tengely fölé, hanem középre, a sofőr mögé szerelték be. Hangosabb lett, kevésbé kényelmes vagy praktikus, mégis imádták és rettegték a nevét a raliban. Mert a feltöltött motorjának és hajtásának köszönhetően kiemelkedő vezetési élményt nyújtott mind egyenesben, mind kanyarokban.
A Renault is tudta, hogy kár lenne félbehagyni egy ilyen népszerű, kultikus szériát, ezért az utódmodellből, a Clióból is terveztek egy felpaprikázott változatot. Az említett típus 1990-ben debütált a Párizsi Autószalonon modernebb technikával és dizájnnal, de hasonló értékekkel, mint a Renault 5.
Az 1,1-es benzines jelentette az alapmotort, ami elegendő volt az alig több mint 900 kilós autó mozgatásához, de nem volt kimondottan dinamikus. A dízel sem volt gyors, aki haladni szeretett volna, annak az 1,4-es, de inkább az 1,7-es benzinesnél kezdődött a paletta. A 90 lóerős 1,8-as jelentette a csúcsot a mezei Cliók között, innentől kezdődtek a sportos változatok.
Később debütált az RSi, az első nyíltan „hot hatch” Clio 1,8 literes, 8 szelepes benzinessel. Ebben a méretosztályban ez már igencsak komoly hengerűrtartalomnak számított, a 110 lóerős motor segítségével már 195 km/órával is tudott száguldani a kis Renault. Négy tárcsafékkel szerelték, hogy meg is tudjon állni, oldalsó spoilerek árulkodtak a kivételes menetteljesítményekről.
A 16 szelepes konstrukcióval már 137 lóerőre emelkedett a kakaó, így már átlépte a 200 km/órás álomhatárt, de a java még hátra volt. 1993-ban érkezett egy különleges kiadás, a Williams által fémjelzett Clio, ami a Renault-motoros F1-es versenyautónak, és a legendás összefonódásnak kívánt emléket állítani nevével. Igazából a Williams hozzá sem nyújt az autóhoz, de jól csengett a neve, illett egy csúcsmodellhez.
Egy 2,0 literes, injektoros, dupla vezérműtengelyes motor került az orrába, ami 150 lóerős teljesítmény leadására volt képes 6100-as fordulaton. Természetesen keményebb futóművel és szélesebb nyomtávval szerelték, ami jobban tartott kanyarokban, illetve nagy tempónál, hogy üzembiztosan kiautózható legyen az extra erő.
Sokan azt hiszik, hogy ez csak az 1,8-as motor felfúrt változata, de mások a szelepek, a vezérműtengelyek és az olajhűtő is. 7,8 másodperc alatt futotta a 0-100-as sprintet, 215 km/órás végsebességével már nagyobb köbcentis autókkal is tudta tartani a lépést autópályán. Viszont a konkurenciával is tartani kellett a tempót: a kategória etalonjának számító harmadik generációs Golf GTI-vel számokat tekintve pontosan egálban voltak.
A csúcs-Cliót egészen 1998-ig gyártották, eredetileg csak 3800 darabot készítettek belőle, 1500-zal többet, mint amennyire a homologizáció miatt szükség volt. Sorszámozott, limitált szériás termékként értékesítették, de akkora volt az érdeklődés, hogy gyorsan még készítettek 1600 darabot, aztán még a ráncfelvarrásokkal együtt 12 ezret. Soknak tűnik az eredeti tervhez képest, de rengeteget versenyautóként használtak új koruktól fogva, fogyóeszköz volt egy bizonyos vásárlóközönségnél.
Kevés már a szép állapotban megőrzött Renault Clio Williams, ezért az áruk is megugrott az elmúlt években. A kínálat 28 ezer euró (aktuális árfolyamon 11 millió forint) környékén kezdődik a külföldi oldalakon, de könnyen találni kétszer ennyiért is kivételes szépségeket.
Utódja, az 1998-ban bemutatott második széria legkeményebb változata is bravúrosra sikerült: egy V6-os motort építettek a sofőr mögé, és rendszámot tettek rá! Erről itt olvashatsz bővebben.
