Az állami páncélos: ZIL-41047

A Lihacsov Autógyár, rövidebb nevén ZIL, 1916-ban jött létre Moszkvai Gépkocsi Társaság néven, később második számú Sztálin Autógyár névre keresztelték, aztán 1956-ban az egykori igazgató, Ivan Alekszejevics Lihacsov nevét vette fel. A hazájában nagy tiszteletnek örvendő márka a második világháború során polgári és katonai célú teherautókat, buszokat és sok más járművet gyártott, sőt, a ZIL hűtőszekrényeket sem szabad kifelejteni, amiknek nagy része közel 70 év után is szolgálatot teljesít. A dicsőségből mára nem sok maradt, az ’80-as ’90-es években az autógyár leginkább az állami szférának készített járműveket, az egyik legnépszerűbb limuzinjuk a ZIL-41047-es modell.

A Lihacsov Autógyár 1985 és 2002 között gyártott ezt a hétszemélyes, páncélozott luxuslimót, mely a 4104 járműcsalád utolsó alapváltozata volt és a ZIL-41045-ös modellt váltotta. A Szovjetunió Mihail Szergejevics Gorbacsovval progresszívabb úton indult el, így az ország megreformálásával párhuzamosan a ZIL-41047-es is modernizálódott: új, osztott fényszórókat, hátsó lámpákat, nagyobb hűtőmaszkot kapott és eltüntették elölről a pillangóablakokat. A balesetveszélyes, motorháztetőn elhelyezett emblémát pedig már úgy alakították ki, hogy nyomásra behajlott a lemez alá. A karosszéria 10-15 réteggel volt festve, az alapos polírozás után nagyon szépen kijött a fekete szín igazi mélysége.

Egy autó összeszerelése fél évbe telt, hiszen kézzel szerelték össze, nagyjából 20 autót tudtak átadni egy évben. A vezetők mellett a Szovjet Politikai Bizottság tagjai utazhattak benne, valamint magas rangú külföldi delegációk szállítására is használták. Nem véletlen tehát, hogy a beltér drága diófa burkolattal van díszítve, az üléseket hátul speciális velúrral, elöl pedig bőrrel burkolták. A maga 3880 mm-es tengelytávjával egy tágas, ringatózó járműnek számít, melynél a közel 5 cm-es szigetelés és a három rétegű ablakok kivételes zajszigetelést idéztek elő.

Valóban minőségi autónak számított, ami nagyon ritkán robbant le, a legtöbb példány a mai napig működik. A magas szintű biztonság titkára az USSR felbomlása után derült fény, hiszen nem a hagyományos rétegezést használták, hanem egy előre kiöntött kapszula köré építették az autót. Az autó súlya kicsivel több, mint 3,3 tonna, az ajtók nyomtak közel 200 kg-ot, a páncél néhol 7-8 cm vastag, az üveg pedig a 8,5 cm-t is elérhette. 7.62 mm-es (Winchester), páncéltörő magos kalibert simán kibírta, de az esetlegesen alulról érkező gránáttal is megbirkózott. A 16 colos felniket defekt és szúrásálló gumikkal szerelték, így a 17 centis hasmagassággal a vagy akár a járdaszegélyekre történő felhajtást is elviselte.

A ZIL-41047-est egy V8-as, hengerenként két szelepes, 4104 típusú motor hajtja, ami a nehézpáncélost 190 km/h-ig is képes repíteni. A 7695 köbcentis egység 4500-as fordulatnál adja le a 315 lóerős teljesítményt, a 610 Nm pedig már 2600-nál megérkezik. Hidraulikus tengelykapcsoló és háromfokozatú automata váltó közvetíti az erőt a hátsó kerekekre a kardántengelyen keresztül. Az első futómű független kerékfelfüggesztés, a hátsó futóművet merev híd alkotja, ami laprugókon keresztül kapcsolódik a bódéhoz. Elöl és hátul tárcsafék található, melyet egy hidraulikus fékrendszer működtetett vákuumos fékrásegítővel.

Az utolsó ZIL-41047-es a kazah elnök számára készült el 2002-ben, azóta leginkább esküvőkön, rendezvényeken teljesítenek szolgálatot a még guruló példányok.

ZIL-4104 típusváltozatai:

• ZIL–41047 – 1985–2002 között gyártott alapmodell
• ZIL–4105 – Speciális védelemmel ellátott változat: 1988–1999
• ZIL–41052 – Speciális védelemmel ellátott változat: 1988–2002
• ZIL–41053 – Két darabban elkészült páncélozott változat: 1992
• ZIL–4107 – Speciális távközlési berendezésekkel felszerelt változat: 1988–1999
• ZIL–41072 – A Szkorpion egység számára testőr és kísérő feladatokra kialakított változat: 1989–1999
• ZIL–410441 – Három darabban elkészült, Győzelem-napi díszszemlékre szánt nyitott változat