2018. szeptember 24. | 17:06

Milyen egy középkategóriás Mercedes-Benz? Elegáns? Igen. Drága? Hát persze, hogy az. Minőségi? Fogjuk rá. Sportos? Hát, ha a C220d-ről van szó, akkor nem biztos

Te hány csillaggal értékeled ezt a tesztautót?
szavazat - átlag: (5-ből)
Mercedes-Benz C220d (W205) 4Matic G-Tronic
Előnyök
elegáns külső
fiatalos belső
kimagasló menetkomfort
Hátrányok
néhol gagyi kidolgozás
drága extrák
semleges vezetési élmény

Ahhoz, hogy megértsd a C-osztály lényegét, vissza kell tekinteni múltba, egészen pontosan 1982-be Ez volt az az év, amikor a mai értelemben vett középkategória megszületett: debütált az E30-as 3-as BMW és a 190-es Mercedes. Mindkét márka kínálatában ezek képviselték a belépőszintet, aki bele akart kóstolni a prémium életérzésbe, de nem volt pénze nagyobbra, jó eséllyel ezek közül választott. De olyanok is akadtak, akiknek csak úgy feszítette a zsebét a lóvé, viszont elég volt nekik ez a karosszéria, persze csak ha megkapják benne ugyanazt a karaktert, ami az adott gyártót ismertté tette. Valószínűleg senkinek sem fogok újat mondani: a BMW-nél a sportosságot, a Mercedesnél a komfortot.

 

Csak ezek az autók már azoknak a tehetős fiatalok büdzséjébe is belefértek, akik szeretik feszegetni határaikat, elvárják, hogy dinamikusan is lehessen velük közlekedni. A bajoroknál ez semmi problémát nem jelentett, viszont a Mercik pont kimértségükről voltak híresek. El kellett hitetni ezekkel a vásárlókkal, hogy a 190-es igenis tud sportos lenni, ha a helyzet megkívánja, hiszen könnyű, erős is az injektoros motorokkal, meg amúgy futómű is van alatta. De ha nem akarod, akkor megmarad igazi Mercedesnek. A reklámkampány fő üzenete az volt, hogy a 190-es egy sportszedán, ami beérett. Azóta eltelt több, mint 30 év, és három generáció is megjelent. Jöttek modernek, összkerekesek, AMG-k, kupék, egyre kevésbé konszolidált külsővel viszont cserébe több értelmetlen kütyüvel felvértezve. Tesztautónk a 2014-től piacon lévő W205-ös szériát képviseli, aminek reklámjaiban a Mercedes azt mondja, hogy a középkategóriában felmerülő összes igényt a C-osztály úgy elégíti ki, mint semmi más a szegmensben. Vagy mégsem?


Mercedes-Benz C220d – reprezentálni tökéletes


Voltak olyan dizájnjai a stuttgartiaknak, amik nem bizonyultak telitalálatnak, de egy dolgot el kell ismerni: a vételár mindig visszaköszönt az exteriőrön. Mert ami drága volt, azon látszott is, hogy drága. Ez a jelenlegi C-osztálynál is sikerült, lendületes forma, finom vonalak, valósággal süt róla az elegancia. A Mercedes egyen arculata hatásos, tekintélyt parancsol ha meglátsz egyet a visszapillantó tükrödben, de még nem válik tolakodóvá. Ez a hófehér szín kellemesen nagyítja, kétszer meg kell nézni, hogy biztosan ki merd jelenteni, hogy ez C, és nem E vagy S.

 

Főleg hátulról könnyű összetéveszteni a csúcsmodellel, a lámpák és a vonalvezetés szinte dekára megegyezik mindkét autón. Közelebb érve már érzékelhető a méretbeli különbség, de a szomszédot könnyű vele becsapni. Kint az utcán odajön, hogy megnézze, mit vettél, te csak állsz ott lazán, a csomagtartóra könyökölve, pont úgy, hogy lelógó kezed eltakarja a típusjelzést. „Jaj, de szép autó, ugyan mégiscsak mennyibe került?” Halvány mosollyal az arcodon csak annyit felelsz: „Úriember pénzről nem beszél”. Már ettől is színeket fog váltani az arca, de közel se annyira, mint amikor otthon rákeres, és véletlenül egy 30 milliós S-osztállyal azonosítja be.


Egy szó, mint száz az autó külseje nagyon rendben van. Nemtől és kortól függetlenül mindenkinek jól áll, van lehetőség a testreszabásra, feláras felnikkel és AMG sportcsomaggal pont annyira lehet megdobni, hogy kellően morcos legyen. És talán, ami a legfontosabb: a monte-carlói kaszinó parkolója kivételével valószínűleg senki sem fogja azt mondani, hogy „na, nézd, neki csak ilyenre futotta”. Nem. Ő ilyet akart.


Mercedes-Benz C220d – hát prémiumban ülsz, nem érted?!


A gusztusos külső után alig vártam, hogy kinyissam az ajtót és bepattanjak, hiszen ez egy Mercedes. Egy Mercedesben még jobb tartózkodni, mint kintről nézni. Helyet foglaltam, és elkezdtem nézelődni, fészkelődni, tapogatni. Megvan az az érzés, amikor már egy ideje vársz/vágysz valamire, majd amikor megkapod, rájössz, hogy várni jobb volt? Na, én pont ezt éreztem.
A beltér formavilágát és kialakítását nagyon fiatalosra vették, tényleg hozza az aktuális trendet, egy nagyfelbontású kép róla még dekorelemnek is elmenne egy lakásba. A kormány megdobja az egész műszerfalat, tökéletes összhangban van a szintén kör alakú légbeömlőkkel és az ajtókon látható hangszórók fémborításával. Ezekhez külön élmény hozzányúlni, csakúgy, mint a szálcsiszolt alumínium betétekhez vagy kapcsolókhoz. Ez tényleg pozitívum, itt érezni, hogy milyen autóban ülsz. 

 

Ahogy azonban egyre jobban elmerülsz a részletekben, egyre több a sajnálatos csalódás is. Ott van például a középkonzol. Nekem nincs bajom a zongoralakkal, de egy ekkora felületen már én is azt mondom, hogy kicsit erős. Nem tudom, hogy feláras-e, de szerintem inkább a vásárlónak járna vissza pénz, hogy nesze, vegyél belőle ízlést magadnak. Por, ujjlenyomat, minden megtapad rajta, ja, és már fele ennyibe kerülő kocsiknál is kevesebb van belőle. A matt, fa hatású betét ezerszer kulturáltabbnak hat ennél. 
És akkor még nem beszéltem a kedvenc részletemről, a multimédiás rendszer központi kijelzőjéről. Édes istenem. Miért kellett ezt? Ha én bemennék a Tesco műszaki osztályára, és a létező legolcsóbb, kínai tabletet szeretném megvásárolni, akkor pont ilyet kapnék a kezembe. Kétujjnyi vastag, fényes fekete kerettel és négyujjnyi tényleges kijelzővel oda van ragasztva középre. És nem fordul, pörög, csukódik, vagy hív meg egy kávéra. Nem. Csak ott van. Végtelenül gagyinak hat, a konkurensek sokkal igényesebbek ilyen téren. Mondjuk a felbontásával nincs baj, a kezelését is meg lehet szokni a tekergetős cuccal.


Vegyesek az érzéseim a C-osztály belsejével kapcsolatban. Vannak példás megoldások, átlagon felüli minőségérzettel, amire azt mondod, hogy hmmm, le a kalappal, de utána észreveszel egy olyan részletet, amit inkább nem is kommentálnál. Az ülések amúgy kényelmesek, pedig ez csak a félbőrős kivitel volt, mégis elektromosan lehetett állítani. A széles középkonzol miatt nem tudod rakosgatni szabadon a lábaidat, de ez vélhetően csak 1000 km feletti távokon válik negatívummá. Addig nevetve utaznék vele, akár hátul is. A beszállás ugyan kissé nehézkes, de élhető helykínálat fogad hátul is, a térdemnek kellemes játéktere volt, nem zavart az előttem lévő háttámla. 


Mercedes-Benz C220d – finom dízelmotor, elegendő teljesítmény


A kulcsot elfordítva szinte észrevétlenül indult be a gépjármű, rezonanciának, vibrálásnak nyoma sem volt. Négyhengeres dízellel gördült le a futószalagról, de ebből semmi kellemetlent nem észlelsz, ugyanis egy csendes járású erőforrás, a hangszigetelés pedig kitűnő. Talán kintről, mellette állva a vájt fülűek kihallják, hogy nem sokhengeres dízel, de tulajdonképpen nem is számít. 
Ugyanis, ez a 2143 köbcentis 170 lóerős egység gyakorlatilag mindenre elegendő, amivel a hétköznapi használatban találkozhatsz. Szépen húz, az előzés nem kihívás még alacsonyabb fokozatban sem, a 400 Nm-es nyomaték áldása érezhető. Az automata váltó előválasztója a nagyobb modellekhez hasonlóan a kormány mellé került, érdekes megoldás, de egyáltalán nem bajos a használata. Csupán meg kell szokni, hogy ne a középkonzolnál keresd. Ha meg elindulsz vele, gyorsan belopja magát a szívedbe, ugyanis észrevehetetlenül vált, hezitálás nélkül reagál. Egyáltalán nem hiányzik bele a manuál, ehhez a modellhez ez dukál. Egyetlen negatívumot tudok csak felhozni ellene: Sport + módban, ha nyomod neki, rántásszerűen vált el, ezzel akarja növelni az élményfaktort. Hiába, nem érzed magad tőle Lewis Hamiltonnak. Inkább csak zavaró.

 

Mercedes-Benz C220d – hova bújt a sportszedán?


Ahogy a cikk elején már említettem, felmenője, a 190-es esetében a sportosságot hangsúlyozták az első helyen, míg a W205-nél azt, hogy ő a tökéletes mindenes a középkategóriában. A mindenben viszont benne van a sportosság is, engem foglalkoztatott, hogy mi és hogyan maradt meg a 30 évvel ezelőtti értékekből. 


Persze jogosan merül fel, hogy mit akarok én dízellel sportolni, de hát könyörgöm, a motor csak egy része a vezetési élménynek. Ott van még a futómű, amivel az aktuális C-osztálynak semmi problémája nincsen: elnyeli az úthibákat, a magyar kátyúkkal is megbirkózik. Még ha betalálsz is egy nagyobbat, inkább a hangját hallod, minthogy éreznéd. Kanyarban sem dől meg, a 4Matic összkerékhajtás mindenféle dráma nélkül húzza ki az autót a fordulóból. 

 

A kormányzás pontos, de kevés visszajelzést ad, nem érzed, hogy meddig megy azon az íven, amit te kijelöltél. A fék is olyan, hogy hmm. Megállítja az autót amíg kell, tehát funkcióját ellátja, de mintha egy szivacsra lépnél. Nem kemény, van egy olyan lagymatag érzése, nem kiszámítható, hogy 3mm-el lejjebb mekkorával fog nagyobbat fogni. De itt már elengedtem a témát, rá kellett jönnöm, hogy feleslegesen keresem benne az izgalmat.


A C-osztály tesztköre során keveselltem azt, ami nekem sofőrként jutott a vezetésből. Egy kicsi játékot hagyhattak volna benne, ilyen számokkal már lehetne jobban is csintalankodni. Nem augusztus 20-ai tűzijátékot kértem, az nyilván a C63 AMG, de egy petárda elfért volna. Vagy legalább egy ördögpatron. 


Mercedes-Benz C220d – összegezve


A Mercedes-Benz C-osztály finom ízelítőt ad, hogy milyen érzés egy Mercedest birtokolni, használni. Büszkén nézel rá a parkolóban, örömmel nyitod ki az ajtaját és foglalsz helyet benne. Elég erős, elég kényelmes, de a csillagos márkára jellemző igazi fölényes suhanást még nem kapod meg ennyi pénzért. Ami szem előtt van, arra sok energiát fordítottak, hogy drágának nézzen ki, de a minőségérzet bizonyos pontokon nem megfelelő, és még így is, a 220d motorral 12 180 000 forinttól indul az ára. A C220d nagyon sok minden akar egyszerre lenni: elegáns, divatos, sportos, okos, komfortos, praktikus, fiatalos. Eleget is tesz ezeknek, de néhányra érezhetően kevesebb energia jutott. Így egy olyan autó lett a végeredmény, ami hellyel-közzel jó mindenre, de a karakter hiányzik belőle.

Mercedes-Benz C220d (W205) 4Matic G-Tronic

  • Lökettérfogat: 2143 cm3
  • Hengerek/szelepek: 4/16
  • Max. teljesítmény: 170 LE 3800-4200/perc
  • Max. forgatónyomaték: 400 Nm 1750-3000/perc
  • Hossz./szél./mag.: 4686/1810/1442 mm
  • Tengelytáv: 2840 mm
  • Saját tömeg: 1495 kg
  • Városi fogyasztás: 5,4 l /100 km
  • Országúti fogyasztás: 3,7 l /100 km
  • Vegyes fogyasztás: 4,4 l /100 km
  • Tesztfogyasztás: 6,8 l /100 km
  • CO2-kibocsátás: 112 g/km
  • Végsebesség: 230 km/h
  • 0-100: 7,5 s
Fotó: Háfra Zsolt