Május 11-én árverezik el Jody Scheckter magángyűjteményét Monacóban. A Forma-1 máig egyetlen afrikai származású, jelenleg 74 éves világbajnoka olyan versenyautókat tervez eladni, mint a hatkerekű Tyrell P34 vagy a vb-címéhez hozzájáruló Ferrari 312T P4. A kollekció az RM Sotheby’s aukciós oldal szerint körülbelül 21 millió eurót, avagy több mint 8 milliárd forintot ér. Íme az aukcióra bocsátott F1-es verdák háttértörténete!
A dél-afrikai 1972 októberében megrendezett Amerika Nagydíjon debütált a McLaren színeiben. Scheckter már az első futamának 36. körében a harmadik helyen futott, ámbár kifarolásának köszönhetően csak a 9. helyen ért célba.
Az ezen a futamon használt McLaren M19A több szempontból is különleges. A karosszéria 1971 óta volt használatban, ámbár a Monacóban elárverezett változat az 1972-es fehér-papaya színvilágban tündököl. Mindez annak tudható, hogy Scheckter az autó „elavult” változatával indult, miközben Denny Hulme és Peter Revson már az M19C-t használta.
1972 Italian Grand Prix - Peter Revson - McLaren M19C Cosworth - [4000x6000]
byu/Puzzleheaded_Gap_439 inF1Porn
Peter Revson a McLaren M19C volánja mögött az 1972-es Olasz Nagydíjon. Az ilyen festésben elárverezendő M19A árát 300-400 millió forintra becsülik.
Egy évvel később harmadik autós pilóta volt a futamnál, ahol lényegében kamikaze szerepet játszott. A Brit Nagydíjon a negyedik helyről a boxutca előtti betonfalba fordult, a füstölő roncs miatt még nyolc autó ripityára tört. A balesetet mindenki megúszta élve, egyedül a Surtees pilótájának, Andrea de Adamich-nak tört el a lába.
Denny Hulme (Yardley-McLaren M23) and Mike Hailwood (Surtees TS14A) - 1973 Swedish Grand Prix [1798 × 1080]
by inF1Porn
Denny Hulme az 1973-as Svéd Nagydíjon. Autójának árát 700-800 millió forintra becsülik.
Mindeközben a McLaren a konstruktőri kupában a harmadik helyet szerezte meg a Lotus és a Tyrell mögött, és három győzelmet tudhatott magáénak. A kasztni ezen felül Emerson Fittipaldi 1974-es egyéni és a csapat konstruktőri, valamint James Hunt elhíresült 1976-os vb-címeit is megszerezte.
A balesetek ellenére a Tyrrell csapata fordult Scheckter megmentésére, immár teljes állású pilótaként. A csapatfőnöke arra figyelmeztette, az agresszív vezetési stílusa helyett inkább koncentráljon a futamok biztonságos befejezésére. Ennek köszönhetően 1974-ben a fél-afrikai két alkalommal is nyerni tudott, ezzel saját magának és csapatának is biztosította a bajnoki bronzérmet.
Jody Scheckter (Tyrrell-Ford) - 1974 British Grand Prix [1280 × 857]
by inF1Porn
Jody Scheckter az 1974-es Brit Nagydíjon. A Tyrrell 007-est 250-350 millió forint közötti áron árvereznék el.
Az autó a következő szezonban nehezebben bizonyított. Scheckter egyedül az otthoni futamát tudta megnyerni, ezen felül Belgiumban és Nagy-Britanniában tudott dobogóra állni.
Az 1976-os Spanyol Nagydíjra a 007-est a Tyrrell P34-ese váltotta. Az autó abból a szempontból volt különleges, hogy a szokásos négy helyett hat kerékkel állhatott a rajtvonalhoz. Amellett, hogy az első négy kisebb kerék hasonló tapadást biztosított, mint egy nagyobb, aerodinamikai szempontokat nézve egész kifizetődőnek látszott.
Belgiumban Scheckter a 4. helyen végzett, Monacóban pedig csapattársával, Patrick Depailler-val együtt dobogóra is állhatott. Az első, mindjárt kettős győzelemre az egy futammal későbbi Svéd Nagydíjig kellett várni. A „Dél-Afrikai Vadember” végül harmadik lett az összetettben, előtte az ádáz harcot vívó Niki Lauda és a győztes James Hunt végzett.
1976 Nürburgring-Jody Scheckter-Tyrrell P34
by inracing
Scheckter a Nürburgringen 1976-ban. A 3 literes V8-as erőforrású kocsi értéke előzetes becslések szerint 178-257 millió forint közé tehető. | Fotó: Wikimedia Commons / Lothar Spurzem
A hatkerekű újraszínezve és továbbfejlesztve 1977-ben is rajthoz állt Ronnie Petersonnal, továbbá Depailler-val, az RM Sotheby’s oldalát böngészve valószínűleg ezzel a kocsival keverték a feltüntetett évjáratot. Az elárverezésre bocsátott autót a 2000-es években rekonstruálták eredeti alkatrészekből, később Monterey-ben a történelmi versenyautós találkozón futamot is nyert.
A P34-es a későbbiekben több csapat fantáziáját, köztük a Marchét, a Ferrariét és a Williamsét is felkeltette. Az aerodinamikai haszna mellett ezek a csapatok nagyobb tapadás elérésével is kísérleteztek, ezért is gondolkodtak a hátsó gumik megduplázásában. 1982-ben a Williams még bevethette a hatkerekűjét, viszont egy évvel később a Nemzetközi Automobil Szövetség a túlzott sebességnövekedéstől tartva betiltotta azok használatát.
Scheckter a következő szezonra az újonnan alakult Wolfba igazolt, ahol egész decens szezont zárt. Az autó 3 győzelemhez és további két dobogóhoz segítette a dél-afrikait, ezzel Niki Lauda Ferrarija mögött végzett. Innentől kezdve határozta el a Wolf pilótája, hogy a vörösekhez szeretne átigazolni.
Az eladásra kínált WR1-es Wolfot, amit ugyanolyan áron adnának el, mint a fentebb említett hatkerekű Tyrrellt, nem mellesleg az 1982-es világbajnok Keke Rosberg is vezethette.
1979-ben Scheckter álma valóra vált, hiszen Gilles Villeneuve csapattársaként a Ferrari csapatába igazolt. Remek barátságot ápoltak a pályán kívül és belül is, egész békés keretek között rivalizáltak egymással.
Posts from the formula1
community on Reddit
Jody Scheckter az 1979-es Monacói Nagydíjon.
A két pilóta három-három győzelemmel búcsúzhatott a szezontól, bár a babérkoszorút a dél-afrikai szerezte meg stabilabb eredményei miatt. Az 1980-as idényt a pilóta már lazábban vehette. A bajnoki címmel kapcsolatos álmát valóra váltotta, a csapattal csak a szerződése miatt maradt. Az év végén, 30 évesen visszavonult.
Ezek után nem véletlen, hogy az RM Sotheby’s monacói aukcióján ez az autó lesz a fő attrakció. A Ferrari 12 hengeres boxer elrendezésű szívómotoros és a legelső szívóhatású padlólemezes autójáért az aukciós ház előrejelzése szerint 2-2,5 milliárd forintnyi pénzt kérhetnek majd el.
